Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

íí 345. országos Illés 1894. május 22-én, kedden. De a midőn egy oly intézmény megalkotása íorog szóban, a mely világszerte századok óta működik, hiába volna elzárkózni azon tapasz­talati adatok elől, a melyeket az egyes álla­mok ez irányú berendezései nyújtanak. Három rendszert tüntet föl a hosszú törté­neti fejlődés: az egyik a franczia rendszer, a mely az anyakönyvvezetői teendőket kizárólag a községek hatáskörébe utalja, s ennek folyo­mányakép megállapítja, hogy annak ellátása a községi hatóságot illeti meg. Ezen rendszer ellenében az anyakönyvvezetőtől képesítés nem kívántatik, a személyes tulajdonságok mérlege­lése a kirendelésnél elesik. Előnye e rendszernek a lehető legnagyobb deczentralizácüió; hiánya, hogy az anyakönyvvezető személyes megbízható­sága és képessége meg nem állapítható. A másik rendszer az angol, a mely az anyakönyvvezető'i teendőket kizárólag e czélra kirendelt állami közegekre ruházza. A képesí­tésnek kettős mértékét állapítja meg a szerint, a mint az anyakönyvvezető születési és halálo­zási, vagy házassági anyakönyvek vezetésére is fel van jogosítva. E rendszer előnye a közeg állásában és kirendelésében rejlik, hátránya, hogy szerfölött nagy kerületeket igényel, mivel kis kerületekben a kirendelt közegnek munka­kört biztosítani nem lehet. állam által létesített önálló anyakönyvi hivata­lokhoz kinevezett állami tisztviselők. Közigazgatási tisztviselőknek állami anya­könyvvezetőkííl leendő kizárólagos kirendelése feltételezné azt, hogy az anyakönyvi kerületek beosztása teljesen fedje a községi szervezetet. Feltételezné továbbá, hogy az ily alsófokú közigazgatási szolgálatra megkívántató minő­sítés kivétel nélkül az anyakönyvvezetői minő­sítéssel azonos legyen, és hogy az ily községi hivatal hatáskörébe az anyakönyvvezetői teendő befoglaltassék. Ha a szervezetben ezen elvet akarnók ér­vényre juttatni, úgy le kellene mondani arról, hogy még a kellő képesítés föltételezése mellett is az anyakönyvvezetők kiválasztásánál különös személyes tulajdonságok figyelembe vétessenek. A házasságkötésnél való közreműködésnél, a melyre oly kiváló súlyt helyezünk, és a mely­nek tekintetében nagyobb biztosítékokat akarunk teremteni, mint a milyeneket Európának bármely állama megkíván: ezen törekvésről le kellene mondani. A lemondás folytán elérnénk bizonyos egyformaságot, az összhangnak látszatát meg­teremtenők, és az anyakönyvvezetőben általunk keresett személyes garancziák helyett a bizto­sítékot magában a hivatali állásban kellene föl­lelnünk. Ily szervezés mellett"; — a városoktól eltekintve — kizárólag a községi és körjegy­zők szolgáltatnák az anyakönyvvezetők zömét De még ily szervezés mellett is Magyar­ország anyakönyvi szervezete fölülmúlná nem egy nyugat-európai állam anyakönyvi szerveze­tét, a hol az anyakönyvvezetők ezrei a föld­művesek és kisiparosok köréből vétetnek, a kik mint a községi hatóságok fejei, e teendőket vég­zik, még pedig a tapasztalat szerint kielégítően. Az ily szervezet, a mely az anyakönyv­vezető különös személyi tulajdonságaitól teljesen eltekint, és az anyakönyvvezetők tekintetében, megengedem, hogy még kielégítő állapotot is tud teremteni, már a helyettesekre nézve — hacsak a puszta látszattal megelégedni nem akarunk, — kielégítőnek egyáltalán nem mond­ható. Mert a következetességnél fogva a helyet­test szintén a községi hatóságot alkotó szemé­lyek köréből kell venni. Már pedig a községek nagy számában széles e világon nem létezik oly községi szervezet, a mely rendszerint két ily alkalmas egyénnel birna. Igazolja ezt azon külföldi államok tapasz­talata, a melyekről kétségtelen, hogy közigaz­gatásuk teljesen rendezett, közegeik fegyelme­zettek s e teendők ellátásában az intézménynek régóta fennállása folytán kellő jártassággal bír­nak, de a hol mégis a községi hatóság fejének, mint anyakönyvvezetőnek, helyettesei az értel­miség és műveltség oly alacsony fokán ál­A harmadik a német rendszer, a mely az anyakönyvi kerületeket nem a közigazgatási beosztás szerint állapítja meg, az államnak fen­tartja a jogot külön anyakönyvvezetőket kiren­delni, és kötelezi a községi elöljáróságot ily ki­rendelés hiányában a teendők ellátására. Ezen rendszer főbb hibája az, hogy az anyakönyvi teendők között különbséget nem tesz; a képesí­tésnek oly alacsony mértékét állapítja meg, a mely ha nem elegendő a házasságkötésnél való közreműködéshez, a kerület lakosságának szá­mára való tekintet nélkül orvoslást csak a kü­lön kirendelt anyakönyvvezetőben találhat. Ugy az angol, mint a német rendszernek közös előnyét az képezi, hogy lehetségessé tette az állami anyakönyvek berendezését a közigaz­gatási szervezet megbolygatása és megváltozta­tása nélkül, hogy az ekkép megállapított szer­vezet a közigazgatási reformok után is, úgy az egyik, mint a másik államban, változatlanul fenn volt tartható. A javaslat értelmében az anyakönyvvezetői teendőkkel megbízandó személyek három cso­portra oszlanak. Először közigazgatási tiszt­viselők, a kik a városi és községi közigazga­tásban mint elsőfokú hatóságok szerepelnek, másodszor oly egyének, a kik a javaslatban meghatározott minősítéssel birva, anyakönyv­vezetőkííl kirendeltetnek, végűi harmadszor az

Next

/
Thumbnails
Contents