Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

122 ^%' országos ülés 1894. június 14-én, csütörtökön. egyoldalú politikát, hanem tisztában kell lennünk azzal, hogy a helyzet, a mely e tekintetben a monarchia túlsó felére hárul, nagyobb feladatokkal, nagyobb kötelesség teljesítésével jár, és nem szabad egyoldalúlag a magunk ereje és a magunk gazdasági előkészültsége szempontjából járnunk el egyedül akkor, a mikor az ott szükséges nagyobb mérvű aranybeszerzésen kivííl egyszersmind gondoskodni kell azon államjegy-forgalomnak is helyettesítéséről és beváltásáról, a mely a sóbánya-utalványok forgalmával kapcsolatban szükségképen csak fokozatosan eszközölhető a nélkül, hogy a kontrakczió veszélye beállana, vagy hogy rendkívüli és oly gazdasági áldozatokat igényelne, a melyek talán a valutarendezés keresztülvitele érdekében sem volnának rögtönösen követelhetők, és a végleges keresztülvitelnek esetleg még nagyobb akadályait képezhetnék. Ez és egyedül ez — a mint ez a pénzügyi bizottságban konstatáltatott — oka annak, hogy ezen művelet jelenleg nincsen még nagyobb keretben előterjesztve, mint a hogy az a t. ház, előtt fekszik, hanem, hogy egyelőre a függő államadóság csak egy részének, t. i. kétszázmillió forintnak beváltásáról szól ezen törvényjavaslat. Hogy a beváltás hogyan és miképen eszközöltessék, az a jelen törvényjavaslat intézkedései által részletesen szabályozva van. Hogy a függő államadósság megszüntetésének az egyforintos államjegyek bevonásával kell, hogy kezdődnie, az már az 1892. évi törvényczikkel megállapíttatott. Hogy az arany közvetlenül forgalomba nem hozható, hanem, hogy a függő államadósság bevonásának oly módozatait kell megállapítani, a melyek mellett gondoskodva legyen arról, hogy a beszerzett arany az átmenet közben ki ne szivárogjon, az mindenki előtt világos és kétségtelen. És ezen szempontból terjesztetik elő azon bankegyezmény megkötése, a mely a jelen törvényjavaslat V. czikkének képezi tartalmát, és a melynek tekintetében a pénzügyi bizottság a leggondosabban latolta azt, hogy vájjon ezen bankegyezményből az államra koczkázat, vagy a bankkérdés tekintetében egyáltalában prejudiczium Bzármazhatik-e? Mindkét tekintetben meggyőződött a pénzügyi bizottság arról, hogy ezen feltételek mellett egyáltalán ilyennek lehetősége sem forog fenn. Nem akarok ezúttal annak a kérdésnek vitatásába bocsátkozni, hogy ezen egyezmény tulajdonképen minő jogi fogalom alá vonható, minő jogi elnevezéssel jelölhető meg. Nincs is erre szükség. Minden ilyen ügylet szükségképen nem a magánjog szoros és konvenczionális szabályai szerint ítélendő meg, hanem megíl élendő szükségképen azon specziális törvényes intézkedések szerint, a melyek alapjául szolgálnak. Ég midőn itt azt tapasztaljuk, hogy a legteljesebb mértékben fenn van tartva az államnak visszakövetelés! joga a bankszabadalom lejárta esetére még egyoldalúlag is; azon esetben pedig, bankszabadalom lejárta előtt, azaz 1897 előtt válnék szükségessé, a másik fél pénzügyminiszterével egyetértőleg; ha tapasztaljuk azt, hogy ezen aránylag rövid időre megállapított egyezményben feltétlenül ki van zárva az államra vonatkozó minden nagyobb veszélyeztetés, és gondosan meg vau óva minden gazdasági érdek, a mely a hitel forgalomnak kellő keretben fentartásával kapcsolatos; ha meggondoljuk azt, hogy az államra ezen műveletből sem koczkázat, sem semminemű költség nem származik, a haszon pedig, a mely belőle származik, . . . Molnár Józsiás: A hatforintos búza! Pulszky Ágost előadó : . . . engedelmet kérek, a haszon pedig, habár nem közvetlenül finaneziális, de gazdasági és financziális, mivel a valutaszabályozás keresztülvitelének biztosításával kapcsolatos; h? meggondoljuk azt, hogy semminemű prejudiczhim a bankkérdés bárminő jövendő, czél szerűnek látszó elintézésére vonatkozólag ezen egyezményből nem származik: akkor kénytelenek vagyunk kimondani azt, hogy c tekintetben a kormányzat oly előrelátással, oly meggondoltsággal járt el, mint a minő már évek óta minden eljárását jellemzi, és mint a mely bennünk kell, hogy felkeltse azt a meggyőződést, hogy a pénzügyi kormányzat részérői öntudatosan és czéltudatosm kiemelt irányzatok, törekvések és az elénk terjesztett javaslatok minden tekintetben nemcsak, hogy a legszigorúbb kritikát kiállják, hanem azon bizalomra is méltók, a melylyel a ház azokat eddigi folyamatukban is megajándékozta, a melyet az eddig elért eredmények igazoltak, és a mely, nem kétkedem, kisérni fogja pénzügyminiszterünk működését addig, míg a kitűzött czélokat teljesen el nem éri, és nem többé bizalomra, hanem elért és végleges eredmények elismerésére számíthat. Tekintette] ezekre, bátor vagyok a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Perczel Béni jegyző: Neumann Ármin! Neumann Ármin: T, ház! Midőn a tárgyalás alatt levő javaslathoz röviden hozzászólok, nem szándékozom sem magát a valutarendezés nagy problémáját közelebbről érinteni, sem a valutatörvények alkotása óta mutatkozó ázsióra körülményesebben kitérni. Nem teszem ezt azért, mert midőn arról van szó, hogy az 1892-iki törvények végrehajtása terén a körülményeknek megfelelő fontos lépést tegyünk,