Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-351
351. országos ülés I89Í. . június 12-én, kedden. 115 Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A másik kérdés, melyet méltóztattak felhozni, a kabinet tágjainak szolidaritása. (Halljuk! Halljuk!) Én a politikai szolidaritást sohasem tudnám úgy értelmezni, hogy a politikai szolidaritás tart addig, a míg egy kabinetben együtt ülünk. A politikai szolidaritás, t. ház, legalább a mi részünkről, nem arra vonatkozik, hooy együtt üljünk egy kabinetben, hanem, hogy bizonyos elveket valljunk. És ez a politikai szolidaritás megmarad, akár együtt ülünk a kabinetben, akár nem; mert ez politikai engagement, a mely kötelez bennünket akkor is, ha együtt ülünk a kabinetben, akkor is, ha egyik-másik kiválik belőle. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De, t. ház, én visszatérek arra és okát is adom, hogy annak idején miért nyilvánítottam én ezt a politikai szolidaritást. Előreboesátva azt, hogy én sajnálom a legjobban, hogy három társam a kabinetből kivált, — de utóbb is ez rajtok múlt, mert ők magok jelentették ki a leghatározottabban, hogy a kabinetben továbbra megmaradni nem akarnak, . . . (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ugron Zoltán: Selyemzsinórt küldtek nekik! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: . . . okát adom annak, hogy akkor — mert az inteneziók m tekintetbe veendők az ily politikai nyilatkozatoknál, ha azokat méltányosan és az igazságnak megfelelőség akarjuk megítélni — a főrendiházi tárgyalások során miért emlékeztem meg a szolidaritásról? indokom az volt, t. ház, hogy akkor a legkülönbözőbb miniszteri listák voltak közkézen, a legkülönbözőbb kombinácziók csináltattak, és nekem azt imputálták, hogy én társaimat cserben hagyva, egy ellenkező politikai iránylattal is képes vagyok egy kabinetbe be menni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ez volt a tulaj donképeni indoka annak, a miért ón szükségesnek láttam annak kijelentését, hogy igenis szolidárisak vagyunk ezen elvek tekintetében és senki sem rólam, sem a kabinet más tágjáról azt ne szupponálja, hogy az általunk vallott és hiven képviselt elemekkel ellenkező irányiatoknak szolgálatába fog szegődni. Ez volt a szolidaritás kinyilvánításának indoka. De daczára annak, t. ház, hogy én még azon értelemben is fentartottam a szolidaritást, a mint azt tőlem kívánni méltóztatnak, vagy a mint önök méltóztatnak a tételt felállítani, annak daczára, mondom, hogy igenis fentartottuk a szolidaritást, ennek a tételnek politikai igazoltságát, mintha a szolidaritást így kellene interpretálni, élnem ismerhetem. (Helyeslés jobb felől.) Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy sorban feleljek azon kifogásokra, melyek itt felhozattak. Először is felemlíttetett itt az, hogy a válság lefolyására titkos és idegen tényezők igyekeztek befolyni. Erre vonatkozólag csak annyit jegyezhetek meg, hogy arról, hogy ki igyekezett befolyni, arról természetesen nekem semmi tudomásom nem lehet. Mert én csak tényekről bírhatok tudomással, nem pedig igyekezetekről, s ahhoz nincs is semmi közöm, hogy ki mire igyekszik. Csak egyet vagyok bátor megjegyezni, és ezt határozottan kijelenthetem, hogy a válság lefolyása alatt a leghatározottabb meggyőződést szereztem újból felséges királyunknak teljesen alkotmányos érzületéről, (Hosszantartó, élénk éljenzés és •» Éljen a király /« felkiáltások ) és azt hiszem, t. ház, hogy a mikor én az alkotmáuyos érzületnek ilyen fenséges tanújeleivel találkozom, akkor, engedelmet kérek, legalább is felesleges és meg nem engedett volna oly felfogásokkal foglalkoznom, melyekről nekem tudomásom nincsen, és a melyek itt érvényre egyáltalán nem jutottak. (Eg j hang bal felől: Hát gr. Khuen-Héderváry mit csinált?) Legyen szíves egy kis türelemmel lenni a képviselő úr. Még itt szemrehányja Ugron Gábor t. képviselő úr, hogy én a külügyminiszterhez mentem ebéd előtt és ebéd után. Hát én, t. képviselőház, igenis elmentem a külügyminiszterhez, és addig, míg ezt az állást elfoglalom, el is fogok menni; mert kötelességem elmenni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Kötelességem elmenni, nem azért, t. képviselőház, hogy a külügyminiszter a magyar belügyekbe avatkozzék, a mit nem tett, hanem igenis elmentem hozzá azért, mert politikai érintkezésünknek szükségessége fennállott, és roszszúl teljesíteném hivatalos kötelességemet, ha addig, míg itt vagyok, (Igaz! a jobboldalon.) bármtly látszat kedvéért a vele való érintkezést kerülném, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt méltóztattak Apponyi Albert és Ugron Gábor képviselő urak azt felhozni, hogy hézagos az én felvilágosításom, mert a személyi részre nézve semminemű közelebbi felvilágosítással nem szolgáltam. Itt is tisztázzuk először az álláspontokat. Én egy krízis lefolyása alkalmából felelős vagyok és felvilágosítást vagyok köteles adni a krízis személyi részére nézve annyiban, a menynyiben az akár lemondásomat, akár újólagos megbízatásomat illetőleg engemet érint. Meszszebbmenőleg nem vagyok kötelezve felvilágosítást adni. lg mis, ha én elfogadom a kormányelnöki állást, akkor köteles vagyok még olyan személyi tekintetekről is felvilágosítást adni és azokra nézve a felelősséget elvállalni, a melyek esetleg az alkotmányos eljárással szorosan meg nem egyeznek, (Helyeslés a jobboldalon.) 15*
