Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-351

351. országos Illés 1894. június 12-én, kedden. U3 oldalról: Rosszul magyar ásta!) kz elnök úr ismét kérdezte, hogy kíván-e valaki szólani? Ne méltóztassanak itt a parlamenti tárgyalásokban olyan konfúziót meghonosítani akarni, a minőt minden más kérdésben meghonosítanak. Én ebben a kérdésben azt tapasztalom, a mihez különben a t. kormányelnök úr részéről hozzá vagyunk szokva, hogy a várakozás legutolsó momentumára hagyja a válaszadást s akkor azután kitérő, bujkáló, nem egyenes és nem nyilt választ kapunk. Mindazok a dolgok, a miket a t. miniszterelnök úr ma a parlamentben elmondott, majdnem szó szerint megegyeznek azokkal, miket ezen kérdésre vonatkozólag a szabadelvű párt értekezletén mondott. Felállították a garancziák kérdését, a garancziákat meg nem kapták, kormányoznak tehát tovább garancziák nélkül. Felállították a szolidaritás kérdését, de ez megbukott. Nem akarom rekapitulálni mindazokat, a miket előttem elmondottak, csak egyre akarok reflektálni, és ez az, hogy a t. miniszterelnök úr majdnem szórói-szóra úgy ismételte a korona véleményét a javaslatokkal szemben, mint a hogy azt a szabadelvű párt értekezletén elmondotta. Ez azonban homályos, sokféleképen értelmezhető és az én felfogásom szerint úgy stilizált nyilatkozat, hogy az alaposan félre magyarázható legyen. Az ily stilisztikának más ezélja nem is lehet, mert az nem alkalmas semmiféle irányban felvilágosítani az elméket, hanem alkalmas arra, hogy azzal humbugot, ámítást és szemfényvesztést lehessen űzni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Mozgás jobbról.) A t. miniszterelnök úr ugyanis azt mondja, hogy jogosult annak kijelentésére, hogy ezen javaslatok politikai szükségessége tekintetében a korona a kormánynyal egyetért, és hogy azoknak mielőbbi törvényerőre emelkedését saját részéről is kívánja. (Felkiáltások jobb felől; Nem igy mondta!) Majdnem szórólszóra ezt méltóztatott mondani a t. miniszterelnök úrnak. Nem tudtam elég gyorsan feljegyezni szavait, bár szándékom volt; de jól jegyeztem meg magamnak annak értelmét. A miniszterelnök úr kijelentette egyrészről, hogy a korona a javaslatok politikai szükségességére nézve kormányával egyetért. Ez volt kijelentésének egyik része, a másik pedig az, hogy a javaslatok törvényerőre emelkedését — ezekkel a szavakkal méltóztatott mondani — határozottan szükségesnek tartja. Szerintem a kettő között nincs különbség, mert hiszen a képviselőházban nincs, vagy ha van is, ez oly csekély frakció, a mely figyelembe nem jöhet, a ki e tekintetben másképen gondolkoznék. Különben a korona nem vállalkozhatik arra, hogy egy bizonyos neutralitásból kilépve, nyilatkozatai által befolyásolni akarja a törvényhozás bármelyik faktorát. (Élénk heKÉPV . NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. lyeslés a baloldalon) Ismerjük királyunknak szigorúan alkotmányos felfogását, mely ezen válság megoldása alkalmával is, legalább az én felfogásom szerint, megnyilatkozott, midőn mindent. elkövetett és elment a végső, mondjuk a konczesszióig is, hogy megtartson egy kormányt, a mely megett ma egyedül áll egy többséggel rendelkező párt. Nem tudjuk a kulissza-titkokat, de azokból a híresztelésekből, melyek a szabadelvű pártkörökből indultak ki, látjuk azt, hogy bizonyos ellenszenveknek és bizonyos nehézségeknek legyőzése mennyi erőlködésbe kerül, s mert az alkotmányos többség folytán a kormánynak sikerült azt elérni, akkor, midőn a korona részéről ily szigorú alkotmányos megítélést tapasztalunk, nem lehet feltételezni, hogy a korona más irányban a neutralitásból ki akart volna lépni. Ez lehetetlen. És ha ez nem igy volna, akkor ez nem volna helyes. Ha pedig ez igy van, akkor a miniszterelnök úrnak már régebben hirdetett állításai, a miket itt a parlamentben homályba burkolt formában minduntalan ismételni méltóztatik, lehetetlen, hogy egyéb czéllal birjanak, mint az, hogy a helyes ítéletet megtéveszszék és szemfényvesztésül szolgáljanak. (Úgy van! bal felől.) És én kérdem a miniszterelnök úrtól s remélem, hogy e tekintetben teljes határozottsággal lesz szíves nyilatkozni: Megbizta-e őt a király, hogy a törvényhozás előtt azon kijelentést tegye, — nem azt, hogy a korona a javaslatok politikai szükségességére nézve egyetért a kormánynyal, vagy hogy az egyes politikai javaslatok megvalósulását határozottan szükségesnek tartja, mert hiszen erre nézve mindenki így gondolkozik, —hogy a korona kívánja, hogy a kötelező polgári házasság törvénynyé váljék? (Helyeslés a baloldalon és a szélső balról). Ezt vagyok bátor kérdezni a miniszterelnök úrtól. Méltóztassék a szavakra súlyt helyezni és oly választ adni, a mely elől kitérni ne lehessen se jobbra, se balra,. (Helyeslés bal felől.) Elnök: T. ház! Előbb jeleztem, hogy a vitának, vagy ha jobban tetszik, a tanácskozásnak vége lehetne, s kérdeztem a t. házat, kiván-e még valaki szólani? Én a házszabályok értelmében másként nem is járhatok el, mert habár kétségtelen, hogy e tárgy határozathozatal alapját nem képezheti, mégis valamikor jeleznie kell az elnöknek, hogy a tanácskozás be van fejezve. (Úgy van! jobb felől.) Ezért — gondolom — egészen jogosan tettem fel a kérdést, (Helyeslés jobb felől.) és ezért ismétlem azt most is, kérdezvén, kiván-e még valaki szólani? (Mozgás bal felől.) Papp Elek jegyző! Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Ha a t. miniszterelnök úr méltóztatik a vita bezárása 15