Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-351

851. országos ftlés 1894. június 12-én, kedden. 111 erkölcsi indokok nem elégségesek arra, hogy a kormány a maga javaslatait keresztül vihesse: mehanikai módon kívánja a törvényhozás többségét megváltoztatni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Joga van a kormánynak az agyakat és szíveket meghódítani s ezáltal törvényjavaslatának többséget szerezni; de nincs joga arra, hogy annyi szavazatot rendeljen be tisztán egy törvényjavaslat keresztülvitele érdekében, a mennyivel azon törvényjavaslat keresztülvihető. (Egy hang a baloldalon: Ez jeruzsálemi felfogás!) T. ház! Poroszország protestáns állam és ott a polgári házasságról szóló törvényjavaslat az urak házában ötször bukott meg, s az e miatt huzamos időn keresztül törvénynyé nem vált. De hát jutott-e a porosz kormánynak eszébe, hogy az urak házának tagjai annyira megszaporíttassanak, hogy a képviselet által elfogadott törvényjavaslatot az urak házán is keresztül erőszakolja? Nem! Pedig jól tudjuk mindanynyian, hogy a porosz alkotmányosság nem étfel a magyar alkotmányossággal és a porosz intézményeknek szabadsági szelleme és azoknak politikai értéke közel sem állítható a magyar intézményekhez. Indokolatlan és megbocsáthatatlan bűnnek tartom tehát, hogy ily gondolatot, az erőszak gondolatát, a főrendiházzal szemben a kormány program injába vette és azt a korona elé állítani merte. (Élénk helyeslés bal felöl.) Csak üdvözlöm a koronát, hogy e javaslatával a t. miniszterelnök urat visszautasította. Csodálatos, hogy a t. kormány fenhangon hirdeti, hogy a házasságjogi törvényjavaslat törvényerőre emelkedését a korona politikai szükségnek tekinH, és hogy fel van hatalmazva annak kijelentésére, hogy a korona annak törvényerőre emelkedését kívánja és óhajtja. Hát a korona iránt való tiszteletet és meghajlást miért nem gyakorolta a miniszterelnök úr és pártja, midőn Bécsben a lemondást beadta, és a lemondott miniszterelnököt az utcza itt nagy ünnepléssel és ováczióval fogadta, mintegy tiltakozásul a koronának egy ténye ellen? (Igás! Úgy van! bal felől.) Miéit nem hajolt meg a t. miniszterelnök úr és pártja június 2-án a koronának nyilvánult akarata előtt, midőn Khuen-Héderváry gróf a- kabinetalakítással megbízatott, és midőn a király megbízottjával szemben azon ismeretes párthatározat keletkezett, mely aztán egy másik szombaton ismét visszavonatott? (Ügy van! bal felől. Mozgás jobb felöl.) Azt hiszi talán a t. miniszterelnök úr, hogy az országban nem látnak keresztül e politi kán : Ha a korona nevét és intézkedését saját czéljaikra felhasználhatják, azt nagy mohósággá^ kérkedéssel és büszkeséggel hirdetik, de ha a korona akarata nem kedvező, a negyed- és fél zendülés állapotába helyezkednek? (Mozgás és derültség jobb felől.) A t. miniszterelnök úr felment Bécsbe, és vitt magával egy hatalmas politikai eszközt: a kabinet összes tagjainak szolidaritását. Ez azt teszi, hogy egymás nélkül a miniszterek sem nem maradnak, sem le nem mondanak. Kérdem azonban, hogy ez a szolidaritás meddig tartott? Addig, a míg a minisztériumnak egy harmad része, kilenczbői három le nem mondott. És én, a ki erről a szolidaritásról és annak természetéről nem vagyok tájékozva, kérdést kell, hogy intézzek a t. miniszterelnök úrhoz, hogy miért ragadtatta magát Bethlen András gróf, midőn elbúcsúzott, ilyen kifakadásra: »Ez a szolidaritás az önzetlen, becsületes emberek szolidaritása: az a politikai pártok s néposztályok határain, nemzetiségek válaszfalain túlterjedő láthatatlan kötelék, mely összefűzi a becsületes embereket a távolságokon át. Én, uraim, erre a szolidaritásra számítok a jövőbeu is. És most is, midőn önöktől búcsút veszek, erre appellálok.* Ez a szolidaritás szembe van állítva azon szolidaritással, és én, a kinek csak a nyilvánosságra került eseményeket van alkalmam látni, kérdem a miniszterelnök úrtól, hogy a kabinet szolilaritása miben különbözik azon szolidaritástól, a melyre Bethlen András gr. hivatkozott? (Élénk helyeslés bal felöl) T. ház ! Midőn a válság megoldása végett a korona lejött Budapestre, a miniszterelnök urat -— a mint tudjuk, bár el neiu mondta, és így nem vagyok felelős, ha értesülésem téves, hanem azon bizalmas közegek közleményei után, a melyek a nagyság lépcsőzetét mindig rakják a miniszterelnök úr és a kormány lábai alá, — (Tetszés szélsőbal felöl.) a korona ismét felszólította, hogy kabinetet alakítson. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszter úr nélkül a kabinetet nem alakíthatja meg. Erre ő Felsége állítólag megbízta báró Bánffy Dezső képviselő urat és házelnököt, hogy alakítson egy kabinetet, és a ház t. elnöke hajlandó is volt Szilágyi Dezső úr nélkül megáll kítani a kabinetet. Polónyi Géza: Jutalom a kolozsvári futáséit. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Azonban ezen kabinetalakítás nem sikerűit. Polónyi Géza: Azóta jobban tisztelem őket, hogy nem sikerűit. Ugron Gábor: Csodálatosnak tartom, hogy a miniszterek szolidaritása után, melyből 33 százalék azonban kiesett és számítánba nem jöhet, következett a pártnak egy másik szolidaritása, a mely lehetetlenné teszi minden kabinetnek alakítását Először meghiúsítja, hogy KhuenHéderváry gróf alakítson kabinetet; azután meg-