Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-351
351. országos ülés 189á. június 12-én, kedden. 107 ezen körülmény állandóan megnyugtató hatással volt reám nézve és biztosítékát képezte annak is, hogy a korona és alkotmányos érzülete iránt való bizodalma nemzetünknek, valamint a múltban, úgy most is, tökéletesen alapos. (Helyeslés jobb felől.) A mi a t. miniszterelnök úr által előterjesztett kormányprograminra vonatkozik, mint hogy a t. miniszterelnök úr közelebbi részletezés nélkül hivatkozott arra a programmra, melyet 1892. november 2í-én itt előterjesztett, nekem is elég volna, úgy a magam, mint elvbarátaim részéről, hivatkoznom arra a nyilatkozatra, melylyel ugyanaz napon én a korábbi kormány programmját fogadtam. Csak ismétlésként jegyzem meg, minthogy régen történt, hogy én és elvbarátaim abban a sajátságos és valóban parlamentarizmusunk történetében igen ritkán előforduló helyzetben vágjunk, (Ügy van a baloldalon.) hogy míg minket egy részről államjogi és közjogi nézeteink tökéletesen elválasztanak ugy a kormánytól, mint pártjától és hogy ezen nézeteinkre nézve köztünk és köztük áthidatlan űr van ... (Egy hang a baloldalon: Mégis átjárnak rajta!) Annyi bizonyos, hogy ha azon ürt ők hidalják át, (A jobboldalra mutat.) minket oldalukon találnak ... (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Áh! Áh! Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az bizonyos, hogy oly könnyen nálunk fordulat sohasem fog bekövetkezni, mint a hátam mögött ölő' képviselő úrnál. (Nagy derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: Én sohasem voltam Deákpárti! (Közbeszólások a jobboldalról: Hanem most pcrron párti! Derültség a jobboldalon.) MeSZlény Lajos: Mi nem vagyunk fachéban a királyíyal soha sem ! Gr. Károlyi Gábor: Nem aprehendálnak rá, annak örülünk! Meszlény Lajos: Önre nem aprehendál senki, sem e házban, sem e házon kívül, s a király sem! (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Ránk nézve, ismétlem, azon sajátságos helyzet ál! fenn, hogy mi államjogi és közjogi elveink mellett rendületlenül ki fogunk tartani, sőt épen a kormánypártnak egy nagyfontosságú, nemzeti és szabadelvű javaslata által nyert külső befolyása és népszerűsége arra indít bennünket, hogy még buzgóbban és lankadatlanabbal hirdessük azon elvek szükségességét ; (Éljenzés a szélső baloldalról. Felkiáltások: Hát menjenek oda !) és lankadatlanul törekedjünk azon államjogi és közjogi elvek megvalósítására. (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, bizonyos képviselőtársaim szemrehányását meg kell hallanom, mert fülem fel fogja a hangot, de azért tőlük el nem fogadom soha. (Derültség a bal- és szélsőbalról. Halljuk,! Halljuk! jobb felől.) Másrészről most a fajunk és nemzetünk érdekében szükséges javaslatoknak oly tömege áll előttünk a kormány javaslata gyanánt, melyeket elvileg mi mindig hirdettünk, melyeknek megvalósításáért mi mindig küzdöttünk, s úgy e falakon belül, mint kívül, a nemzeti társadalom előtt mindig buzgólkodtunk — ily javaslatok egész tömegéről levén szó, és—ezen javaslatok sikerre juttatása érdekében mindaddig, mig a kormány és a többség azok mellett rendíthetlentíl kitart, mi is egész politikai befolyásunkkal buzgólkodni fogunk. (Zaj a bal- és szélső baloldalról) És most még egyet teszek azokhoz, a miket 1892. évi november hó 21-én kijelentettem, és ez a következő: Amint nem láttam rózsásnak a kormány és pártja helyzetét a jövőt illetőleg akkor, — úgy nem látom rózsásnak most sem, s látok még mindig nehézségeket, sőt veszélyeket is, a melyek a kormányt és pártját, a mi azonban minket kevésbbé érdekel, de az általuk most képviselt javaslatokat is fenyegetik. Oly veszélyeket azonban, a melyek nemcsak rájuk, hanem nemzetünkre nézve is fenyegetők volnának, ilyeneket sem én, sem elvbarátaim addig, mig ezen javaslatok sorsa végképen el nem dől, a kabinet és pártja ellen kislelküen felhasználni kizárólag pártérdekből nem fogunk. (HelyesVs a szélső baloldalon. Derültség bal felöl.) Ezen veszélyek egyikének tekinteném pedig én, és — abban a meggyőződésben vagyok — tekintenék barátaim is, ha itt hazánkban, parlamentarizmusunk mezején egy, az 1848-ik év előtti időkből származó vagy ahhoz hasonló reakeziópárt valósággal szervezkednék! (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ily párthoz és ily párt által előidézett veszélyek előmozdításához mi esatlakozni nem fogunk soha; maradunk tisztán és kizárólag függetlenségi pártiak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de az állam és egyház nagy érdekeinek elválasztása kérdésében a szőnyegen levő javaslatok rendíthetetlen hívei. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felől.) Elnök! Meszlény Lajos képviselő űr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! bal felöl. Derültség jobb felől. Egy hang jobb felől: Pár/vezér? Zaj. Elnök csenget. Egy hang jobb felől: Versben !) Meszlény Lajos: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, onnét a táloldalról azt kiáltották, hogy: versben! Hát engedjenek meg, uraim, én baráti körben, poharazás közt, a fehér asztalnál örömest mondok rossz kadeneziákat; de a parlamentet, ha önök annak nézik is, én sohasem fogom annak nézni, terített asztalnak nézni, a hol enni és venni lehet. (Zajos helyeslés és tetszés balról.) Pedig higyjékmeg nekem, t. túloldal, nagyon könnjtí volna, mert csak azt kérdezném, hogy »kivánnak önök kadencziákat, 1.4'
