Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-351

108 851. országos ülés 1894. június 12-én, kedden. hát hova tették a garancziákat?« (Általános, zajos derültség. Éljenzés halról.) T. ház! Távol áll tőlem, liogy megtépjem azt a győzelmi koszorút, melyet a szabadelvű párt ma a saját feje köré font, és távol áll tőlem az is, hogy kicsinyíteni akarjam azt a diadalmi ünnepélyt, a mit a liberálisnak elkeresztelt elvek ma az országban ülnek; távol áll tőlem, hogy rontsam azoknak örömét, a kik várnak, vagy a kik kaptak ebben a hazában, hol csupán azok szomorkodnak, a kik még elég bolondok meggyőződésüket és hazájukat ingyen szolgálni. (Élénk tetszés bal felől.) T. ház! (Halljuk! Halljukí) Van ok, hogy örüljünk mi is itt, és örüljünk úgy, mint az a közönség, a mely végignézett egy három felvonásos vígjátékot, a melynek ezíme lehet, — ha egy finom vígjátékot kívánnak; »Sakk a királjnak*, vagy: »Budavár bevétele«_, vagy: »Szilágyi Erzsébet«, a ki négyszáz évvel ezelőtt már meghagyta minden unokájának : »Fiam, fiam, ne menj föl Budára!« (Általános derültség ) És, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a vígjáték véget ért, tapsoltak az ingyen berendeltek, a kik igazán támogatják szívből, és ez előtt a kormány előtt meghajolnak, és nevetünk mi is most, mert, t. ház, egy ily vígjátékot, a melyet a magyar kormány eljátszott itt a haza, a nemzet előtt, engedjék meg, ha önök örömmel is, én részemről csak szánalmas mosolylyal fogadom; (Derültség bál felöl.) mert akármily jól mulatott ez a közönség, egy feltétlenül bizonyos, az, hogy ez a társaság bukni fog, mert egy oly darabot ád a nemzet elé, a melynek erkölcsi alapja nincs, (Tetszés a bal- és szélsőbalon.) és a nemzet jó ízlését félre sokáig nem vezetik. Nem áll, ha önök azt gondolták, hogy ez erőltetett játéknak megnyerték már a koronát is. (Tetszés a szélsőbalon. Zaj jobb felöl.) Magyarország alkotmányos és lovagiasságáról ismert királya nem követelheti azt meg, hogy egy főrendiház megtagadja álláspontját, a melyet előbb teljes meggyőződéssel és jóhiszeműséggel nyilvánított; (Derültség jobb felől.) ha maga a főrendiház rossz is, de — nevessenek, — a polgári házasság nagy násznagyja, Tisza Kálmán csinálta meg ezt a főrendiházat. (Úgy van! Tetszés balról.) Most, t. ház, midőn önök bátran verik mellüket, az egy héttel ezelőtt tartott konferenczián hangosan kiáltották föl Budára: »sakk a királynak«, egy hét múlva pedig azt mo»dják, »bocsánatot kérünk«, mi vagyunk mattok. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) Midőn önök nyolez nappal előbb azt kiáltják, »nem kell a bán«, azután pedig megijednek, azt mondják, »jó lesz tehát a Bánífy is«. (Általános, hosszantartó, derültség. Elndk csenget.) Azután nagy garral (Halljuk! Halljuk!) ide állai nak mi elénk, és azt mondják: ^megmentettük elveinket és megmentettük embereinket, mert erősen és férfiasan állottunk«. És ebben igazuk van; de akkor mily jogon követelik a főrendiháztól, hogy az ne férfiasan álljon meg elvei mellett, hogy elbújjék? (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbalon.) És a lovagias, (Halljuk! Halljuk!) a lovagiasságáról ismert király, legyenek meggyőződve, egyforma mértékkel fogja önöknek azt mérni, hogy önöknek nem kellett Khuen-Héderváry, a főrendiháznak pedig nem kell a javaslat. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon. Félkiáltások jobb felöl: Ez gyönge! Halljuk!) Kubinyi Géza: Halljuk a püspököt! Meszlény Lajos: Kérem, én nem lehetek püspök, mert ha a püspökök ezen az oldalon teremnének, a fél túloldal már itt ülne. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) T. ház! A régi új — vagy ha tetszik a régi is, új is -— minisztériumot üdvözöljük itt most, három tag kivételével. Két új tagot üdvözlünk, és én szívem egész melegével üdvözlöm gr. Andrássy Gyulát és b. Eötvös Lorándot, (Élénk éljenzés.) a szabadelvű polgár-minisztériumnak ezen két xij tagját. (Hosszantartó, zajos derültség bal felől.) Én, t. ház, igaz szívből üdvözlöm, és azt hiszem, ez a párt is, a melyhez én tartozom, habár talán ebben az egy kérdésben elveim eltérők is, üdvözölni fogja ezt a két új minisztert, mert ritkán adatik az meg nekünk, t. képviselőház, hogy mi — természetesen ezt csak politikailag és nem társadalmilag értem — oly két minisztert kaptunk, a kikről még semmi rosszat sem tudok. (Nagy derültség bal felől.) B. Fejérváry Géza igen t. miniszter urat, a kit én elvhtí meggyőződéséért és azért, mert ezeket az elveket, legyenek bár sokszor rosszak, legyenek bár mieinktől eltérők, mindig férfiasan kimondja és védi, új megbízatásában üdvözlöm és annak örvendek. Megmondom, miért. (Halljuk!) Mert meg vagyok róla győződve, hogy ő lesz az a miniszter, a ki Ausztria és Bécs ellen, ha kell, karddal is meg fogja védeni földmívelési érdekeinket. (Nagy derültség.) Hogy akarata, hogy képessége, hogy hivatása e tárcza vitelére van, azt ez a ház és az ország nem tudta, azt a mi zseniális miniszterelnökünk fedezte fel, hogy öt ajánlotta e tárcza vitelére, egyszerűen azért, mert egykor, midőn kiment a házból, azt dúdolgatta magában: »Szeretnék szántani !« (Nagy derültség bal lelől.) T. képviselőház! Az új minisztérium az ellenzéktől elcsípett, elkaparintott elvekkel áll előttünk, minden garanczia nélkül. Én ma sem