Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-347
56 Ml. országos ülés 1894. május 25-én, pénteken. van, melyeket a részleteknél nagyon is kell pótolni. Ez czélom mostani felszólalásommal is. Már az általános vitában többen említették, hogy az anyakönyvek pontos vezetését és az egész intézmény népszerűvé tételét igen megnehezíti, ha az anyakönyvi kerületek nagy területet képeznek. Én is ezt hiszem, s ezt kell hinnie mindenkinek, ki a viszonyokat a gyakorlati élet szempontjából bírálja. Hisz ha az anyakönyvi kerületek, úgy, a mint szervezve vannak, mintegy 3000 lelket foglalnak magukban, pok helyütt e háromezer lélek csak 3—4—5 községből fog kitelni. Ha már most elgondoljuk, hogy a zord téli időben, tavaszszal és őszszel a járhatatlan utak, melyek országszerte, kivált a. kisebb községekben, a rossznál i*8 roszszabbak és nyáron a nagy munkaidő, mely a szegény embert elfoglalja, mily akadályokat fognak gördíteni az intézmény foganatosítása elé : azt hiszem, nem kell bővebben bizonyítani, hogy ha komolyan át akarjuk az életbe vinni ez intézményt, igyekeznünk kell, hogy a kerületek minél kevesebb községből és lélekszámból álljanak és hogy á deczentralizáczió elve ebben a tekintetben minél nagyobb mértékben alkalmaztassék. Minthogy pedig, t. ház, azt gondolom, hogy mi itt eleve sem a kerületek lélekszámát, sem a kerületek területét meg nem határozhatjuk, én azt óhajtanám, hogy legalább az előbb említett elv ebben a törvényjavaslatban is kimondassák. Azért volnék bátor a következő módosítványt beadni a harmadik szakaszhoz (Halljuk. 1 Halljuk/ Olvassa.): A harmadik szakasz ezen szavai után: »minden változtatás*: a következő szavak iktatandók be: »a deczentralizáczió elvének minél teljesebb mérvben való alkalmazása mellett.« Akkor a szakasz így szólana: »Az anyakönyvi kerületeket, elnevezésüket és székhelyüket, valamint az e tekintetben szükséges változtatást a deczentralizáczió elvének minél teljesebb mérvben való alkalmazása mellett a belügyminiszter állapítja meg«. Kérem, méltóztassék módosítványomat elfogadni. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Babó Emil: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A javaslat ezen harmadik szakasza szerint az anyakönyvi kerületeket, elnevezésüket és székhelyüket és az e tekintetben előforduló minden változást a közigazgatási bizottságnak meghallgatása mellett a belügyminiszter állapítja meg. Hát, t. képviselőház, én a javaslat ezen intézkedését helyesnek nem találom, mert én a t. miniszter úrnak ily tág körű felhatalmazást adni nem kívánok, és az anyakönyvi kerületek politikai beosztását tisztán a miniszter úrnak szeszélyére és önkényére rábízni nem akarom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek az anyakönyvi kerületeknek mikénti beosztása sokkal fontosabb jelentőségű', mintsem az eleve látszik; oly fontos jelentőségű, hogy azt tisztán a miniszter úr önkényének kiszolgáltatni nemcsak nem lehet, de egyátalán nem is szabad. T. képviselőház! Az eddigi egyházi anyakönyvi kerületeket illetőleg felette nagy hiba volt az, miként azok a népesség számarányához képest igen aránytalan módon voltak megállapítva. E részben utalok például arra az óriási különbségre, a mely Csongrád vármegyét viszonyítva Fehér vármegyebez a kerületek számát illetőleg fenforog. Fehér vármegyének 348,597 lakosához képest 315 anyakönyvi hivatala van, míg ellenben a nagy kiterjedésű Csongrád vármegyében annak 261,340 lakosához képest csak 36 anyakönyvi hivatal létezik. Hogy a t. belügyminiszter úr miként fogja ezt az aránytalanságot megszüntetni, avagy meg fogja tudni szüntetni, abban én teljesen bízni nem tudok. De ha a javaslat ezen 3-ik §-a mostani szövegében is fogadtatnék el, úgy mindenesetre figyelembe kell venni a miniszter úrnak a népesedési, a forgalmi közlekedési viszonyokat, mert csak ezek figyelembevétele mellett lehet megállapítani a legalkalmasabb központokat, melyek pedig sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint azok eleve látszanak, mert hiszen nem lehet tagadni, hogy ezen törvényjavaslat folytán a szegény népre nemcsak tetemes költség, de nagyobb mérvű fáradság is hárul mivel el kell menni először a paphoz a keresztelés vallásos cselekményének elvégzése végett és el kell menni a világi anyakönyvvezetőhöz az újszülött bejegyzése végett. Hogy pedig a t. miniszter úr miként fogja a szegény nép érdekét megvédelmezni, miként fogja ezt a velük szemben esetleg fenforgó méltánytalanságoktól megóvni és megoltalmazni, én e részben, figyelemmel a mai közigazgatási szervezetre, figyelemmel a főispánoknak minden irányú befolyására és beavatkozására, valami kecsegtető reményeket nem táplálok s a szervezésnek ezen javaslattal kontemplált módozatához hozzá nem is járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen mi fog történni, és hogyan fognak ezen kerületek e szakasz szerint beosztatni? Akként, hogy a t. miniszter úr be fogja csődíteni szokás szerint főispánjait az ország minden részéből, s meg fogja tőlük kérdezni, hogy vájjon politikai pártállás Szerint melyik községérdemes anyakönyvi kerületre, és melyik fogja a miniszter úr adományát megszolgálni igérni ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
