Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-347

347. országos ülés 18M. május 25-én, pénteken. 57 Igaz ugyan, hogy ezen szakasz szerint a közigazgatási bizottság hallgatandó meg; ámde igen jól tudjuk, hogy azon bizottság véleménye az, a mi a főispán véleménye; nagyon jói tudjuk, hogy annak véleményét minden esetben tisztán ő dirigálja és határozza meg. E szerint tehát mi fog történni? Az, hogy e kérdésben is a községek politikai pártállás szerint fognak mérlegeltetni; vagy pedig történni fog az, hogy a községek egymásra fognak árverelni, egymásra fognak ráliczitálni. (Igás! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a községeket ily eljárásnak kitenni nem akarom, s ezért a következő módosítványt vagyok bátor benyújtani: (Halljuk! Halljuk!) »A törvényjavaslat 3. §-a a bizottsághoz útasíttatik vissza azzal, hogy az anyakönyvi kerületeket, azok elnevezését és székhelyeit ne a belügyminiszter, de az illető törvényhatóság maga állapítsa meg.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? A belügyminiszter úr fog szólani. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szőnyegen levő szakaszhoz két módosítás adatott be. Az egyik Madarász Imre képviselő úr részéről, a ki a szakaszba be akarja szúratni a következő sza vakat: »a deczentralizáczió elvének minél teljesebb mértékben való alkalmazása mellett.« Mindenekelőtt a dolog érdeméhez kívánok szólani. Kétségtelen, t. ház, hogy a nagy közönség kényelmével jár az. ha mentől több anyakönyvi kerület alakíttatik. E tekintetben a legkívánatosabb az volna, ha minden egyes község önmagában képezne egy anyakönyvi kerületet, úgy, hogy a polgárok, a kiknek anyakönyvvezetővel van dolguk, ne legyenek kénytelenek a szomszéd községbe fáradni, hanem az anyakönyvet a saját községükben találják meg. De, t. ház, az anyakönyvi intézmény szervezésénél van egy másik érdek is, a mely a nagy közönség kényelménél nem kevésbbé fontos, s ez az, hogy az anyakönyvek lehetőleg pontosan, lehetőleg jól és lehetőleg megbízható közegek által vezettessenek. (Helyeslés jobb felől.) Ebben a tekintetben tehát, mint a hogy az az általános vita folyamán ismételve kiemeltetett, azon nehézséggel állunk szemben, hogy az ország sok vidékén, a hol nevezetesen kis községek vannak, a hol tehát leginkább fog előfordulni az az eset, a melyre a t. képviselő úr is hivatkozott, hogy t. i. 3—4—5 község fog egy anyakönyvi kerületet képezni, egyes községekben a szükséges értelmi erő felett, melyre az anyakönyvek vezetése bízható lenne, nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. rendelkezünk. Ennélfogva a kettő között középutat kell választani. Elismerem, hogy lehetőleg kis anyakönyvi kerületeket kell alakítani; teljesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy lehetőleg kerülni kell azt, hogy sok község csoportosíttassák egy anyakönyvi kerületben; de viszont ezen törekvést mindig mérsékelni kell azon másik tekintet által, hogy az anyakönyvek lehetőleg megbízható közegek kezeiben legyenek. (Helyeslés jobb felől.) A dolog érdemére nézve tehát a t. képviselő úrtól valami elvi ellentét nem választ el. A mi azt illeti, hogy fölvétessék-e az általa javasolt módosítás a szakasz szövegébe, erre nézve vagyok bátor kérni a t. házat, hogy azt mellőzni méltóztassék; mert tisztán törvényszerkesztési szempontból sem tartom helyesnek ilyen tág kifejezésekben tartott megbízatást fektetni le a törvénybe. Azzal, hogy azt mondjuk : »A deczentralizáczió elvének minél szélesebb mérvben való alkalmazása melletl«, preeziz jogszabályt még nem állapítunk meg, mert valaki egészen szubjektív okokból a deczentralizácziónak bizonyos fokát teljesnek fogja találni, míg más ugyanazt keveselni fogja. Kérem tehát, a módosítást mellőzni méltóztassanak, annál is inkább, mert az érdemre nézve a t. képviselő úrral úgy is egyetértünk, s azt hiszem, hogy a t. képviselő úr intenczióinak, a mennyire csak lehet, úgy is meg fogunk felelni. A másik módosítást Babó Emil t. képviselő úr tette. Beszédében, a melylyel a módosítást kísérte, kiemelte különösen azt, hogy most az egyházi anyakönyv rezetők száma tekintetében milyen nagy eltérések vannak az ország különböző vidékein, és mintegy hibáztatva és panaszképen emelte ki, hogy Csongrád vármegyében Összesen csak 36 anyakönyvvezető van. A dolog nagyon egyszerűen fejthető meg, t. ház. Azt hiszem, ha behozzuk az állami anyakönyvvezetőket, még ennél is kevesebb lesz a számuk, és ezzel az anyakönyvi intézmény csak nyerni fog. Csongrádmegyében ugyanis összesen egy rendezett tanácsú város, 13 nagyközség és 2 kisközség van,mely utóbbiak egy körjegyzőségbe vannak csoportosítva, tehát közigazgatási egység — hogy úgy fejezzem ki magamat — az egész megyében csak 15 van, ennélfogva tulajdonkép az a 36 anyakönyvvezető is sok, mert csak úgy lehet Csongrádmegyében 36 anyakönyvvezető, hogy egy községre több anyakönyvvezető esik, a mi természetes, mert egy-egy helységben különböző hitfelekezetek vannak. Jövőre Csongrádmegyében nem lesz több anyakönyvvezető, mint a mennyi község van, és pedig azon előzetes terv szerint, melyet . készíttettem, lesz összesen 15. 8