Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

84-5. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. 9 telkedni. Abban a nemzetben, a mely elég erős arra, hogy megalkossa azt, a mit jövőjének biztosítására megkíván, elég erő van arra is, hogy az intézményekbe életet tudjon önteni. Ha kételkedünk abban, hogy a szükséges erőkifejtés lehető lesz, akkor kételkedünk abban is, hogy a nemzeti fennállás alapföltételei megvannak. A nemzettől életszükségleteinek kielégítését megtagadni nem lehet. Az a nemzet, a melyben akarat és alkotó erő van, a valódi nehézségeket legyőzi, a képzelteket félretolja. A jelen javaslat a nemzet és állam elsőrendű életszükségletét van hivatva kielégíteni, és ez okból azt általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felöl) Bartók Lajos jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T. ház! Hogy az állam a maga számára, a maga szükségeire a saját közegei által külön anyakönyveket vezettessen, ez oly szándék, mely ellen — úgy hiszem — ebben a házban, általánosságban véve, senkinek sincs kifogása, nem lehet kifogást tenni ez ellen még a legszigorúbb egyházi álláspontból sem. És ha azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, át fogja venni a dolgok intézését, maga is meg fogja alkotni az állami anyakönyvek intézményét. De meg vagyok győződve a felől, hogy ez a párt, valamint egyéb dolgokban is, úgy ebben sem fogja a háznak építését a második emeleten kezdeni, hanem a fundamentumon. (Helyeslés a bilóldalon.) AZAZ, míg a közigazgatás rendezve nincs; míg különösen a községi törvény megalkotva nincs: addig az állam organizmusa nem alkalmas arra, hogy rá az anyakönyvi intézményt alapítani lehessen. És míg azok a törvények elkészít/e nem lesznek, addig ezen párt az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot megszavazni nem is hajlandó. (Helyeslés a bal Idolon) Épen ez volt egyik főkifogása ezen pártnak nemcsak az állami anyakönyvek, hanem a kötelező polgári házasság rögtöni behozatala ellen is. Hiszen a t. előadó úr is, a kinek bizonyosan nem volt szándéka az ezen törvény életbeléptetése előtt álló nehézségeket sötét színben tüntetni föl, azon érdekes nyilatkozatot tette, hogy közigazgatásunk mai, szervezete teljesen képtelen, hogy ezen intézményt rá lehessen alapítani, és ha a bizottság csak ezt vette volna tekintetbe, akkor ezen törvényjavaslatot nem is ajánlotta volna a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) Tehát kérdem a t. előadó urat, ha mai közigazgatásunk teljesen képtelen arra, hogy ezen szervezetet a vállára vegye, akkor mire fogja ezen szervezetet alapítani? (Halljuk! Halljuk!) Ezt sem az előadó úr nem mondotta meg, sem ezen törvényjavaslat nem mondja meg, és a miniszter úr élő szóval sem adott ez iránt KÉPVH NAPLÓ. 189? 97. XIX KÖTET. felvilágosítást sem a különböző bizottsági ülésekben, hol ez iránt az ellenzéki képviselők kérdéseket tettek, sem itt, a lezajlott hosszú vita folyamán. Hanem úgy ezen törvényjavaslatban, mint az élő szóval tett nyilatkozatokban csak oly általánosságok foglaltatnak ezen tárgyban, melyek alatt akármit lehet érteni. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Azonban, ha az ember a dolog természetét, valamint az ezen ügyben tett nímely hézagos nyilatkozatokat tekintetbe veszi, azt kell hinnie, hogy a körjegyzőkre gondolt a törvényjavaslat is, a t. miniszter úr is, mint oly közegekre, a kik az anyakönyveket vezetni fogják. T. ház! Ezen közegekről én néhány hónappal ezelőtt a pártkörben egy nyilatkozatot tettem, melyet a t. belügyminiszter úr úgy reprodukált itt e házban, hogy én azt mondottam, hogy a körjegyzők fele börtönben ül, fele pedig per alatt van. Hát, t. belügyminiszter úr, én ezt nem mondtam, sőt inkább kiemeltem, hogy a körjegyzőknek van egészen kifogástalan osztálya is. Szívesen hozzáteszem, hogy a többségét tartom kifogástalannak, mert hiszen — beszédemben is így nyilatkoztam — minden társadalmi osztálynak és minden funkezionárius testületnek a többsége bizonyosan kifogástalan, mert ha nem igy volna, akkor annak szervezete s az állam gépezete fenn nem állhatna. Azonban nem habozom kijelenteni most sem azt, hogy épen ezen működési körben a kevésbbé megbízható elemek feltűnő nagy perczentet képviselnek. Hiszen maga a t. miniszter úr tette itt a házban azt a nyilatkozatot, hogy saját maga is körülbelül 500 ra teszi ezek között a meg nem bizható egyének számát, a mely bizony az összes létszámhoz képest rettenetes nagy mennyiség. Hiszen a közelmúltban egy egész vármegyében a körjegyzőknek a többsége helyeztetett egy, vagy más szempontból kifogás alá, és ugyanott hihetetlen botrányok kerültek napfényre, és a t. miniszter úr is egy korábbi beszédében czélzást tett a bácskai körjegyzőkre. Egy nagy hirtí kúriai bíró, mikor ezen kérdések szellőztetés alá kérditek, azt az adatot közölte, hogy évenkint 300—400-ra megy a körjegyzők ellen azon perek száma, melyek egész a kúria büntető osztályáig feljönnek; pedig ezen a számon kívül esik a fegyelmi perek mennyisége, a melyek közigazgatási úton intéztetnek el, és kívül esik a perré, nyilvános panaszszá nem váló apró helyi zágolódások, panaszok és rövid úton elintézett ügyek száma, a midőn t. i. a szolgabíró azt mondja a körjegyzőnek: Add be a lemondásodat, mert különben nagyobb baj lesz belőle. Hát, t. ház, mikor a törvényhozás egy régóta, Magyarországon már 1000 év óta, 2