Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-328

328. országos Ülés 1894. Ivek a közel múltban nemcsak a főváros, de az . egész nemzet közvéleményét felháborították. (Igaz! Úqji vau! a szélső baloldalon.) T. ház! A múlt napok történelében volt három nap, a mikor nem tudta a főváros közönsége, ki rendelkezik Budapest főváros területén : Hieronymi Károly, az alkotmányos miniszter, vagy Lobkovitz herczeg, a katona. (Igaz! Ügy van! a székő baloldalon.) Volt három nap az utóbbi napok történetében, a mikor a főváros valóságos ostromállapotban volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es miért volt ez, t. ház? Mert Hieronymi Károly belügyminiszter úr nemcsak saját személyét emanczipálta azon kegyeletteljes kötelesség alól, a melylycl az egész nemzet áldozott a nemzet nagy halottjának, hanem ezen kegyelet alól emanczipálni akarta azon nemzeti közművelődési intézeteket is, a melyek a nemzet fillérein létesültek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha e miatt tüntetések voltak, az a nemzeti közszellemnek a megnyilatkozása volt, és ha tüntetések voltak, ;;zok egyenesen a belügyminiszter úr miatt történtek, mert ő felháborította a közszellemet, a mely nem tudott megnyugodni abban, hogy Magyarországnak egy oly államféríia is megtépje annak a nagynak, annak a halhatatlannak a babérjait, a kinek két kézzel kellett volna koporsójára szórnia az elismerésnek és kegyeletnek hervadhatlan örökzöldjét! (Zaj. Halljuk!) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Endrey Gyula : És mit tett ön, miniszter úr, mikor a közszellem megnyilatkozott, és hangosan követelte, hogy a nemzetnek azon két kullurintézete a nemzeti gyász jelvényeivel elláttassák? Ön daczolt a közszellemmel, és akkor, mikor a nemzet ifjúsága a gyász jelvényeivel ellátta azt a két kulturintézetet: az operaházat és a nemzeti színházat, ön, miniszter úr, letépette azokat a gyászjelvényeket, hogy az a két érzéketlen épület is a gyász nyilvánítása körül oly érzéketlen legyen, mint a minő érzéketlen ön volt! (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) És mit tett ön később, igent, belügyminiszter úr, (Halljuk!) midőn a közszellem nyomásának már a miniszterelnök úr sem állhatott ellen, és ő rendelte el, hogy legalább a nemzeti színházra a gyász jelvényei íeltűzessenek ? Ön akkor tehetetlenségében toporzékolt a miniszterelnök úr ezen intézkedése ellen, szatelleszei pedig a folyosón ugráltak, mint tánezoló dervisek, terrorizálták és ágyúkkal fenyegették a nemzetet. (Zajos Imii, eslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) T. miniszter úr, ön akkor, midőn az egész nemzet közérzfíletével ellentétbe helyezkedett, és önt az egész nemzet, — még azok is, kik a túloldalon ülnek, — elítélte, azon körülményből nem KÉPVH. NAPLŐ. 1892—97. XVIII. KÖTET, április 18-án, szerdán. gg voaia le a konzequeucziákat saját állásának tarthatatlanságára, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) és Ön ugyancsak nem vonta le a konzequencziákat akkor sem, midőn saját minisztertársa, a miniszterelnök úr dezavuálta önt, és az ön akarata ellenére tett oly intézkedést, a mi nem is az ő, hanem az ön hatáskörébe tartozik. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ön nem köszönt le, (Derültség és mozgás jobb felől.) hanem esinált mást, hogy megmutassa a hatalmát Budapest fővárosa területén; rögtönzött oly szini előadásokat, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. (Élénk mozgás jobb felöl.) hogy a közönség azt hitte, hogy a közvélemény nyomása alatt bezárt színházak helyett a miniszter úr játszik az utezákon ostromállapotosdit. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon. Zaj és mozgás jobb felől.) Miniszter úr, ön azt hitte, hogy ön a hatalmát mutatja meg a közönség előtt, pedig a közönség más nézeten volt, a közönség nem az ön hatalmát, hanem az ön gyengeségét látta a katonák szokatlan felvonulásában, (Igaz! Úgy van ! szélső baloldalon. Zaj jobb felöl.) és nem az ön kezét, hanem Lobkovitz herczeg kezét látta, kiről már napokkal előbb jelentették az újságok, hogy titkos sürgöny alapján felhatalmazása van arra, hogy akkor veszi ki a hatalmat az önök kezéből, a mikor jónak látja. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Élénk ellenmondás és derültség jobb felöl.) Thaly Kálmán: Nem nevetni való ez, volt a históriában már példa rá. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Endrey Gyula: És, t. ház, feltéve, hogy nem így volt, feltéve, hogy a belügyminiszter úr intézkedett ott minden egyes dologban, és a mik történtek, a belügyminiszter úr rendeletéből történtek, akkor is fel merem tenni a kérdést, hogy ezen intézkedésekből mire következtethetett a közönség ? Vájjon azon intézkedések egy alkotmányos miniszter cselekedetére vallanak e, avagy egy oly hatósági közeg rendelkezésére, a ki minden alkotmányos érzülettől távol van 1 (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Hisz, igen t. ház, nem rég volt ideje annak, mikor a t. belügyminiszter úr nem volt oly ideges az utczai tüntetések iránt, mikor a belügyminiszter úr közvetve maga is részt vett, és megtűrte, hogy főispánjai is részt vegyenek a tüntetésekben. (Tetszés a szélső baloldalon. Nyugtalanság jobb felöl.) És most, akkor, mikor a nemzeti közszellem nyilatkozott meg egy oly intézkedés ellenében, a mely intézkedés a szégyenpirt kergeti 12