Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-327

327. országos ülés 18M. április 17-én, kedden. 79 akarunk, a melyeknek megtételét a társadalmi szükség indokolja. De tagadom a t. előadó úr azon állításának helyességét, mintha az egyházi esketésnek, ha igéret tétetett, megtagadása nem. volna bevonható a törvényjavaslat logikájának és rendszerének keretébe. Mert visszatérek azon megkülönböztetésre, hogy az egyházi házasság mellőzése, és annak megtagadása az egyik féllel szemben két egészen különböző fogalom. Az egyházi házasság kötésének mellőzése — igen helyesen mondja a t. előadó úr — semmi esetben sem tekintendő vétségnek a törvényjavaslat és a polgári házassági rendszer szempontjából; de igéret megszegésre, a mely a féllel szemben tétetett, a mely igéiét megszegése a másik házasulandó felet lelkiismeretében bántja, az igenis vétség nem a törvényjavaslat általános princzipiuinával, nem a törvényjavaslatban foglalt társadalmi morállal szemben, hanem vétség azon féllel szemben, a ki igéret alapján jogot nyert, és a ki lelkiismeretében bántalmazva lett. Méltóztassanak elfogulatlanul meggondolni, hogy mi nagyobb sérelem valakire nézve: ha testi sértést szenved, vagy lelkiismereti és erkölcsi tudata alapjában megtámadtatik? Azt hiszem, mindenki habozás nélkül elismeri, hogy az utóbbi nagyobb sérelem. Már most megoltalmazni a testi épség legkisebb sérelmét is súlyos következmények mellett, de nem oltalmazni meg a lelkiismereti és erkölcsi tudatnak gyöngédségét: ez a törvényjavaslatban oly materiaiisztikus irány, a melyhez én meggyőződésemmel soha nem járulhatok. De egy másik irányban az általam javaslatba hozott bontási ok a törvényjavaslat logikájával nemcsak nincsen ellentétben, de egyenesen annak folyománya. Mert micsoda alapon engedi meg a felbontást a törvényjavaslat? Az eseteket, a melyekben a törvényjavaslat a házasságnak felbontását megengedi, a 80-ik §. következőképen jelzi: »A felsorolt okok valamelyike következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kérőre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált.« Szóval a házasságnak erkölcsi megromlása, feldúlása a bontó ok. Képzelhető-e nagyobb mértékben erkölcsileg feldúlása és megroml házasságnak, mint mikor az egyik fél a másik félt kényszeríteni akarja arra, a mi a másik félnek lelkiismeretével és erkölcsi tudatával ellenkezik, a mikor az egyik fél tudatosan és indokolatlanul megtagadja azt, a mit a másik félnek erkölcsi tudata követel? Én a házassági köteléknek nagyobb mérvű erkölcsi feldúlását elképzelni sem bírom. (Ügy van! bal felől.) Egyben igaza van az előadó úrnak, abban, hogy utóvégre is az a nő, ki ilyen lelkiismereti összeütközésbe hozatván, az elhagyást választja utolsó menedékül, a házassági életközösséget meg nem kezdi s ennélfogva a hűtlen elhagyónak szerepébe jut, é^ végűi a bontó ítélet által vétkesnek nyiiváníttatik, ez által nem veszt semmit. Ebben igaza van, mert az egész tisztességes közvélemény e nő oldalán fog állani; de egyúttal fel fog lázadni ama törvény keménysége és kérieihctetlensége ellen, mely e n#t ebbe a helyzetbe hozta. (Úgy van', bal felöl.) így veszít a törvény, én tehát é})úgy a, nőnek, mint a törvény tekintélyének érdekében akartam tenni ez indítványt. (Helyeslés bal felöl.) Különben, minthogy az előadó úr érveléséből 'atom, hogy semmi kilátásom sincs arra, hogy iiy irányú bármily indítványom elfogadíassék: tisztelettel kijelentem, hogy módosítványok benyújtásától az egye-*} szakaszoknál tartózkodni fogok. (Élénk tetszés bal felöl.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk l Halljuk!) Minthogy a t. képviselő úr provokált arra, hogy a kormány álláspontja is jeleztessék ez indítványokkal szemben, én — noha az előadó úr érveléséhez teljesen hozzájárulok s ez által a kérdést majdnem kimerítettnek tekintem — mégis szükségesnek tartom némelyeket megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Veszter Imre t. képviselő úr amaz indítványával szemben, hogy a házasság minden külön indok nélkül kölesönös megegyezés által is felbontható legyen, az előadó úrral együtt én is azt mondom, hogy a házasság magas ethikai jelentőségével szemben ily álláspontra nem helyezkedhetem. Az egész törvényjavaslaton az a szellem vonul végig, hogy a felbontás c*ak oly esetben legyen lehetővé, midőn meg van minden valószínűsége annak, hogy itt egy erkölcsi alapon álló házasság lehetetlen, hogy az többé nem erkölcsi viszony, inert oly események jöttek közbe, melyek a házas együttélést lehetetlenné teszik. Ez esetek közé nem sorolható a momentán megegyezés, mely a korábbi megegyezéssel ellenkezik és később ismét változhatik. A házasság erkölcsi értékére való tekintettel nem fogadom tehát el e javaslatot. Ugyanez okok forognak fenn gr. Apponyi Albert módosítványára, mely azt czélozza, hogy az elvált nő, ha a nő vétkessége miatt bontatik fel a házasság, bizonyos ideig újabb házasságkötésétől eltiltassék. Itt azután nem értek egyet a t. előadó úrral, hogy ezt csak a nőre kívánják szorítani. Gr. Apponyi Albert: Mindkettőre! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, én úgy értettem, mert az argumentáczió csak e részre