Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-327

327. országos ülés 1894. április 17-én, kedden. vonatkozott. Tehát mindkettőre vonatkozik. Az argumentumok, a melyek ez ellen felhozhatók, főleg azok, melyeket már az előadó úr felhozott. Tudniillik a törvénynek a nélkül is hosszadalmas eljárást kell megállapítani s közbeeső szeparácziót 6—12 hónapra az által, hogy a hűtelen elhagyás, helyesebben a házassági életközösség megbontása esetén 6 hónaptól egy esztendeig, esetleg 2 évig terjedő határidő állapíttatik meg, ilint minimum, a melyet azután egy igen hoszszadalmas eljárásnak kell követnie. Arra való tekintettel, ha, a mi itt nem említtetett, nemcsak a házassági életközösség megbontásának esetére szorítkozunk, hanem a felbontás többi esetébe n, nem szabad azt sem felednünk, hogy a felbontás többi esetei jobbára büntető törvénykönyvi következményeket vonnak maguk után. Hiszen a házasságtörés a büntető törvénykönyv szerint akkor, midőn válási ok volt, és ez konstatáltatok, még külön üldözésnek van alávetve, még külön büntetés alá vonatik. A többi felbon tási okok többnyire más bűntettek vagy vétségek fogalma s az azokra megállapított eljárás és büntetés alá e<mek, tehát oly körülmények, a melyeknél fogva én nem ajánlhatom s elvileg ellenzem is, hogy az ott megállapított büntetéseket szabjuk meg az által, hogy tiltott időt állapítunk meg, mely alatt a vétkes fél újabb házasságot nem köthet. De a fő argumentum, a melynek tekintetében köztünk elvi ellentét forog fenn, az, hogy én indokoltnak tartom azt, hogy az elválási eseteket s az egész elválási eljárást nemcsak ne könnyítsük, hanem a határidő hoszszúra való megszabása és az eljárás tüzetes preezizirozása által megnehezítsük; de akkor, ha már felbontottuk a házasságot, ugyancsak erkölcsi szempontból nem tartanám megengedhetőnek, hogy még egy hosszabb tilalmi időt szabjunk meg, mert a mennyire a házasság erkölcsi kötelékének érdekében indokolt az, hogy könnyelműen ne járjunk el, viszont ott, hol a házasság felbontatott, az erkölcsi szempontok épen azt követelik, hogy az újabb ekölcsi alapon az újabb házasság megkötését lehetővé tegyük. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha ily hosszabb tilalmi időt állapítanánk meg, mely három esztendőre terjedne, ez arra vezetne, hogy az erkölcsi egyensúly helyreállítását ez időtartamra lehetetlenné tennők, lerombolnók az egyes családok erkölcsi reputáczióját, egy bélyeget sütnénk hosszú időtartamra a gyermekekre. Ha egyszer elmúlt az az idő, a melyben megállapítottuk, hogy a házasság felbontható, akkor azután ne táinaszszunk újabbi akadályokat, hanem kövessünk el inkább mindent, hogy az erkölcsi egyensúlya a családokban mielőbb helyre álljon. (Mélyedés a jobboldalon.) Ez a fő argumentum, a miért éu nem fogadom el, hanem elvileg ellenzem gr. Apponyd Albert t. képviselő úr indítványát . . . Tomcsányi László: Nézetét! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: . . . illetőleg nézetét. Gr. Apponyi Albertnek második nézete arra vonatkozik, ha az egyházi házasság megkötésért vonatkozó igéret be nem váltatik. Itt van valószínűleg az az eset, hogy csak a nőnek akarja megadni a jogot. Gr. Apponyi Albert: Csak az érvelés vonatkozott a nőre. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Bocsánatot kérek, ezzel tévesztettem össze. Itt is abból indul ki a nézetnyilvánítás, hogy az a fél, a ki ígéretet tesz a házasság egyházi megkötésére, ha ezt az igéretét be nem váltja, a másik félre nézve ez által bontási okot létesít, a mely sorolandó lenne a 80-ik szakasz elbírálása alá, Én csakugyan azon nézetben vagyok, amint az előadó úr is mondotta, hogy ennek gyakorlati szüksége nem forog fenn, és annak a porosz kadétnek a példája, azt hiszem, egy kis megvilágítást igényel. Gyakorlati szüksége ennek nem forog fenn, mert ha valaki úgy állítja oda a kérdést, hogy mindennemű, akár szóbeli, akár pedig tanuk előtt tett Ígéretet elégségesnek tart arra, hogy az bontó ok legyen: akkor megengedem, hogy azt fogja mondani, hogy a gyakorlati életben többször fog az az eseí; felmerülni. De ha mi ezt az Ígéretet semmi formákhoz nem kötnők, hanem elegendő lenne az, hogy valaki egyszerű szóbelileg tett ígéretre provokálhatna és ennek alapján a polgárilag jegérvényeseu megkötött házasságot felbonthatja, (Egy hang a baloldalon: A bíró!) mit jelentene ez? Természetes, hogy a bíró. Szóval, t. ház, ha mi aktív jogot adunk az egyszerű igéret alapján, mi lenne ez ? Vájjon az erkölcsi szempontok érvényesítése? Engedelmet, ez által oly ingatag alapra helyeznők a polgárilag megkötött házasságot, hogy aj előre nem látható következményekre vezethetne, (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) vagy pedig ezen az utón, ha ezt az álláspontot foglalnók el, nem tennénk egyebet, mint hogy az egyházi házasságot közvetve ez által kötelezővé tennők. (Élénk helyeslés jobb felöl) Azért, t. képviselőház, ha mélyére nézünk ennek a dolognak, mi nem érhetnők be az egyszerű Ígérettel. Nekünk formákhoz kötött, még pedig szigorú formákhoz kötött közhitelű okmánynyal igazolható ígérethez kellene kötnünk ezt a feltételt, mert csak így nem jövünk a gyakorlati jelentőséggel ellentétbe. (Halljuk ! Halljuk!) Hiszi-e valaki, hogy a gyakorlati életben előfordulnának azon esetek, a hol ez az igéret ily közhitelű okmánynyal, vagy oly