Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-326
g2 32 * >>< országos ülés 1894. április íe-ám, hétfőn. Ebből kiindulva, daczára a helyzet kedvezőtlen voltának, daczára a ház kedvezőtlen hangulatának, képviselői kötelességeimnek súlyos megsértését vélném elkövetni, ha ennél a fejezetnél elő nem adnám észrevételeiméi. (Halljuk! Halljuk!) Az eddigi tárgyalás folyamán úgy én, mint elvbarátaim' kisebb jelentőségű módosítványok megtételétől tartózkodtunk; mert hiszen nem állhat szándékunkban a végleges döntést ezen kérdés felett hátráltatni, sőt. annak mielőbbi bekövetkezését az ország nyugalmának helyreállása szempontjából kívánatosnak tartjak, (Helyeslés.) De ennél a fejezetné! nem kisebb technikai kérdések, hanem a nemzetnek erkölcsi életét oly mélyen érintő elvi kérdések forognak fenn, melyekhez hozzá nem szólni felfogásom szerint a képviselői kötelesség megsértése volna. Ezért az én eljárásomnak terve a következő: Elmondom most a fejezet első szakaszánál mindazokat a módosításokat, — és ezek nem is számosak, — a melyeket a fejezet egyes szakaszain javaslatba hozni akarnánk, és meg fogom azokat indokolni. A t. kormány és többség így ezeknek tudomásával fog bírni. Ha a t. kormány és a ház többsége azokban, a miket elmondandó leszek, megfigyelésre méltó momentumokat talál, akkor talán lesz szíves a tárgyalás folytatását a holnapi napra halasztani, hogy mindenkinek ideje legyen azokról a szempontokról gondolkozni, melyeket ma összegezve adok elő, és az esetben a holnapi nap folya mán íognám indítványaimat konkrét alakban az egyes szakaszoknál megtenni. (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Kérem, el fogom észrevételeimet mondani, és nem kívánom azoknak rögtöni elfogadását; csupán azt kérem ma, hogy azokat ne méltóztassanak rögtön és a limine elutasítani, hanem inkább megfontolás tárgyává lenni. Ha a t. kormány a megfontolást is megtagadja az általam felvetendő szempontoktól, hát akkor nem fogom a ház figyelmét, türelmét és idejét egyes konkrét módosítványok megtételével igénybe venni. T. ház! Ez a fejezet tartalmazza a házasság felbonthatóságának fontos elvét. Nem hiszem, hogy legyen Magyarországon, a ki azt gondolná, hogy a házassági jognak állami rendezése máskép lehető, mint a felbonthatóság elvének elfogadásával. Ezt eddigi összes nyilatkozataimban elismertem. Azonban soha abból titkot nem csináltam, mindig az volt álláspontomnak egyik kardinális és alapvető tétele, hogy az a tendenczia, melyet az egységes állami házassági jog megalkotásánál keresek, a házassági kötelék megszilárdítása és ez által a családi élet alapjainak erősbbététele. Egyik legfőbb indító ok. a mely miatt az egységes állami házassági kodifikáczió szükségét átéreztem, elfogadtam, vallottam, sőt sürgettem, egyfelől a különböző felekezeti házassági jogok összeütközésében és az ezekből származó inkonveniencziákban állott, másfelől annak a sajnálatos lazaságnak felismerésében, mely a házassági jog terén Magyarországon meghonosúlt ; ezen két bajnak korrektúráját máskép, mint egységes állami házassági kodifikácziónak alapján és alakjában nem gondolhatom. A törvényjavaslat ezen fejezete — nekem legalább i'igy látszik, de az indokolás és a miniszter úrnak bevezető felszólalása is erre enged következtetni — nem áll ellentétben ezzel a felfogással; és a midőn a felbonthatóság elvét elfogadja, szintén iparkodik a házassági kötelék szilárdítására, és a felbontási esetek közül elimioáliii iparkodik azokat, melyek az eddigi tapasztalás szerint a felek tiszta önkényének tág kaput nyitottak; eíiminálja az úgynevezett engesztelhetetlen gyűlölet czímét, és nem hozza be a kölcsönös beleegyezéssel való felbontást, szerintem, igen helyesen. Történtek felszólalások az általános vita folyamán, a melyek a törvényjavaslat ezen intézkedését és álláspontját kifogásolták a protestáns felfogás álláspontjáról. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Hibásan! Gr. Apponyi Albert: Kérem, ugyanezt akarom mondani! Minthogy e tekintetben álláspontom a törvényjavaslatéval azonos, legyen szabad e kifogásra egynéhány szót mondanom. (Halljuk ! Halljuk !) Azt tartom, hogy a protestantizmusnak egyenes megrágalmazása az, midőn a házassági jog terén nálunk beállott lazaságot a protestantizmus szellemének és befolyásának tulajdonítják. A protestáns felfogás a házassági jog terén egy jellemvonással bir. Miként egyáltalában a protestantizmusnak szelleme a bibliához való szigorú ragaszkodásban nyer jellemző kifejezést, úgy a protestáns felfogás a házassági jogban a felbonthatóság elvét fogadta ugyan el, de csupán a bibliai elválási és felbontási okokat ismerte el : a házasságtörést és az azzal rokon bűntetteket és a hűtlen elhagyást, eredetileg azzal a megszorítással, hogy csak a hit elhagyására szorítkozott az elhagyás fogalma, ezt azonban az exegezis és az irodalom később a há zastárs hűtlen elhagyására terjesztette ki. Ez annyira jellemzi a protestáns felfogást e téren, hogy — mint már záróbeszédemben rámutatnom alkalmam volt — (Halljuk! Halljuk!) Poroszországban egyenesen konfliktusok támadtak abj ból, hogy a protestáns lelkészek nem akartak