Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-325
38 325. országos ülés 1894. április 14-én, szombaton. azon átkos eskíí miatt hontalansága kincseppjei kicsordulnak szívéből. S nem tünik-e fel, hogy kifakadásai a korona ellen épen 1867-ben voltak legerősebbek, midőn minden reményét elvesztette arra, hogy hazájába visszatérhessen? (Zaj. Fel Máltások jobbról: Elég volt! Halljuk ! a szélsőbalon.) Elnök: A képviselő úr messze túlmegy a személyes kérdés határain. Méltóztassék beszédét lehetőleg korlátozni. (Zaj. Halljuk!) Rohonczy Gedeon: És miért bocsátja meg a nemzet Kossuth e kifakadásait? Azért, mert egy más száműzött egy-két évtized múlva megszokta volna helyzetét és az idő balzsama enyhítette volna fájdalmait. De Kossuth Lajos száműzetése, hontalansága egész idejében újból és újból feltépte lieggedő sebeit s élte utolsó pillanatáig hazájáért érzett, gondolkozott, dolgozott. (Úgy van! bal felől.) De ezek után engedjék meg fölvetnem azt a kérdést, hogy helyezkedhetett-e a kormány más álláspontra, mint a milyenen állott és ma is áll ? Nem helyezkedett más álláspontra, mert vannak néha nagyon mélyreható körülmények, a melyekkel a férfiaknak mindenkor számolniok kell, midőn egy jellemes férfiú bizonyos dolgokat nem tehet, ha a kérdés erőszakkal, vagy követelőleg állíttatik fel, mert ha az a férfi, a ki egy erőszakos formában felállított kérdésben engedne, akkor a férfiasság zománczát törné magán össze, mig viszont, ha annak a férfinak az út megkönnyíttetik, és oda-tereltetik, akkor ez a férfiasság zománczát bearanyozhatja. Itt van az idő, t. ház arra, hogy nyiltan beszéljünk. (Zaj. Halljuk!) Egyet nem szabad elfelejtenünk, és ez az, hogy Magyarország al kotmányos királya nemcsak Magyarország királya, hanem egyúttal Ausztria-Magyarországnak császárja is. (Nagy zaj. Felkiáltások: Ausztria császára! Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék itt ily, a közjogba ütköző kifejezéseket használni. (Zaj.) Kötelességemnek tartom a képviselő urat az elnöki székből figyelmeztetni, hogy ily kifejezéseket, melyek a közjogba ütköznek, ne használjon. (Hosszantartó, nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk! Helyre!) Rohonczy Gedeon: Azt hiszem, hogy az igen t. elnök úrnak felesleges is volt engem e miatt figyelmeztetnie, mert az máskép nem is magyarázható, mint hogy nyelvbotlást követtem el. (Helyeslés.) Miért hoztam én azt fel, t. ház, hogy Magyarország királya egyszersmind Ausztria császárja is ? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert ha azt, a mit Herman Ottó képviselő úr mondott Kossuth sírjánál, hogy egy pálmaágat várt, remélni akarjuk, azt a magyar király, ha csak magyar király volna, lehet, megtehette volna, mert azt mi mindnyájan nagylelkűségnek magyaráznók, de Magyarország királya egyúttal Ausztria császárja is. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a ház türelmével visszaélni. (Élénk felkiáltások a szélső fialoldalon: Halljuk! Halljuk ! Zaj. Elnök csenget.) Rohonczy Gedeon: Azért hoztam fel ezt, t. képviselőház, mert kétségtelen, hogy mi ezt nagylelkűségnek tartanok, de lehet, hogy odaát koronás királyunknak ezt a nagylelkűségét félremagyaráznák, és ezt nekünk magyaroknak nem szabid kívánnunk és megengednünk. Ha mi azt akarjuk, t. ház, hogy a magyar nemzet és királya között az őszinte vonzalom, teljes bizalom létrejöhessen, nem az a feladat, a mit ott a t. túloldal pártjának intencziójából Ugron Gábor t. képviselő úr tesz, midőn rosszalási indítványt nyújt be a kormány ellen, mert a kormány önmagától nem enyhítheti ezen felmerült kényes kérdéseket. Azokat együttesen kell megoldani az egész nemzetnek és főleg önöktől kell e tekintetben a lépéseknek kiindúlniok, hogy Kossuth szemfedele ne legyen esetleg ezreknek sírja, hanem hogy annak sírja leg-yen szentélye és oltára a magyar nemzetnek, a hol a magyar nemzet és a király egybe olvad, egybeforr. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek elmondását nem tagadhattam meg magamtól; kijelentem, hogy tiszta meggyőződésemet mondtam el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A mint már jeleztem, a házszabályok 149. §-a értelmében a kérdésben vitatkozni nem lehet. Az is kétségtelen, hogy csak elnézés lehetett, hogy a t. ház Hohonczy Gedeon képviselő urat hosszasabban hallgatta meg. (Mozgás bal felől.) Szavazás előtt még Ugron Gábor képviselő úr kíván félremagyarázott szavai értelmének helyreállítása érdekéhen szólni. Ugron Gábor: T. ház! Hohonczy Gedeon képviselő úr engem félreértett, mert én azt mondottam, a mit '6 beszédje kezdetén állított, t. i. hogy turini beszédében Kossuth Lajosnak április 14-éhez való hű ragaszkodását dicsőitette. Midőn ennyiben helyreigazítom szavaimat, t. barátom további nyilatkozataira kiterjeszkedni szükségesnek nem tartom. De, t. h clZ, cl t. miniszterelnök úr, Magyarország kormányának feje, a magyar alkotmánynak első tisztviselője, leghatalmasabb és legbefolyásosabb őre, a magyar alkotmány elveiről olyan theóriákat állított fel, a melyeket czáfolat nélkül egy perczig sem hagyhatok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
