Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

325. országos ülés 1894. április 14-én, szombaton. 39 Azt mondja a t. miniszterelnök" úr, hogy a kormány a korona végrehajtó hatalmának képviselője, (Ellenmondások és félkiáltások jobb felől: Isi) a mely a népképviselet felelőssége alatt áll. Ez a theória nem az 1848-iki tör­vényekből van véve, mert Magyarország parla­menti, felelős és független jelzővel ellátott mi­nisztériumot alkotott. A »független« szónak el­hagyása nem azt tette, hogy annak közjogi állása és helyzete változott volna, hanem egy­szerűen csak a pleonázmust szűntette meg, mert a magyar alkotmány értelmében a többség akarata a törvény, a többség akarata pedig megállapíttatik a képviselőház és a főrendiház tanácskozásai rend­jén, és a mi a többség ezen akarataként nyilvá­nult, . . . (Felkiáltások jobb felől: Hát a korona ! f) A többség akarata az országgyűlés hatá­rozata, mely akkor válik törvénynyé, ha a korona azt szentesítette. (Zaj jobb felöl. Felkiál­tások a szélsőbalon: Még est sem tudják ?) Bocsá­natot kérek, méltóztassék akkor nem a törvény­hozás termébe, hanem az iskola padjaira visz­szaülui. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon. Nagy nyugtalanság a jobboldalon. Elnök csenget.) A magyar alkotmány épen ezen természe­ténél fogva különbözik az osztrák alkotmánytól, melynek szövege szerint a korona csak hozzá­járulásuk végett hivja össze a törvény értelmé­ben a Reichsrathot. (Nagy nyugtalanság jobb felöl.) Ez a felfogás a porosz parlamentarizmus rend­szere, (Mozgás jobb felöl.) a hol egy Bismarck szembeszállott a parlamenttel és a parlament határozatával és a parlament többségével, és azt mondotta, hogy: »Én, uram királyomnak és császáromnak vagyok tanácsosa, annak akaratát képviselem, uem a törvényhozást.« De ilyen hangon még nem mert egyetlenegy miniszter sem beszélni a magyar képviselőházban. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pediglen a minisztérium nem volna egyéb, mint a korona végrehajtó hatalma, nem egyszersmind a nemzet akaratának végrehajtó eszköze, s ha a végre­hajtó hatalom nem az államé volna, melyet a nemzet és korona együttesen gyakorol, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hanem a korona egy kizáró­lagos joga, — hiszen Magyarországnak az alkot­mánya, mely egy választási monarchiából alakúit át örökös monarchiává, megtartván a választási monarchiának minden feltételeit, megtartván az esküt a koronázás alkalmával, megtartván a hitelvet s ezen jogait a nemzetnek állandóan törvénykönyvünk által biztosítván, — (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, t. ház, én a miniszterelnök úr nyilatkozata után most már értem, hogy miért nem tudott ő kellő kegye­lettel és hálával viseltetni Kossuth iránt, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) mert nem érti, nem értette meg a 48-iki törvényeket, nem értette meg azok szellemét, és magára nézve oly idegen törvényeket, idegen felfogásokat és szabályokat alkalmaz, melyek a magyar parla­mentarizmust meghamisítják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért kérem a t. házat, hogy már ezen felfogásnak tisztázása czéljából is tűzesse napi­rendre indítványomat. (Hosszantartó, zajos helyes­lés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Ugron Gábor képviselő úr olyan nyilatkozatot, olyan tendencziát imputäl nekem, a mely az én egész felfogásommal, a mely egész poli­tikai meggyőződésemmel merőben ellenkezik. (Úgy van! jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) Hivatkozom, t. ház, arra, a mit itt mon­dottam. Az én kiindulási pontom nem az volt, hogy én az Ugron Gábor képviselő úr által mondottaknak valóságát tagadtam volna, hanem azzal kezdettem megjegyzésemet, hogy én az ő indítványának ezen tartalmát minden további hozzáadás nélkül el nem fogadhatom, nem fogadhatom el azért sem, t. ház, mert ő bennünket egyoldalúlag, mint e parlament meg­bízottjait, tűntetett fel. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ez volt közöttünk a differenczia. A képviselő úr egy lé­nyeges körülményt hagyott ki, midőn azt mon­dottam, hogy a korona által gyakorolt végre­hajtó hatalom megbízottjaiként szerepelünk, tudniillik azt, hogy a népképviseleti tényezők bizalmából választott megbízottai vagyunk a koronának. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Nagy zaj a. szélső baloldalon.) Másodszor a t. képviselő úr . . . Horánszky Nándor: Állami végrehajtó hatalom van és más nincs! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Igaza van a képviselő úrnak, állami végrehajtó hatalom van ; de ha valaki úgy tűnteti fel, hogy itt csak ország­gyűlési végrehajtó hatalom van, (Nagy zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) akkor nekem ezt ki kellett egészítenem a másik tényezővel ép azért, hogy azon kellő és helyes következ­tetésre jussunk, hogy itt igenis egy állami végrehajtó hatalom van, melyet 48-iki törvé­nyeink szerint a király gyakorol. (Élénk helyes­lés jobb felöl.) Elnök: T. ház! Tanácskozásnak helye nincs. A kérdés az: elfogadja-e a ház Ugron Gábor indítványát . . . (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: A napirendre tűzést!) Méltóztassanak akkor bírálni, a mikor az elnök elvégezte. A kérdés-az, elfogadja-e a ház Ugron Gábor képviselő úr azon indítványát,

Next

/
Thumbnails
Contents