Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

325. országos ülés 18M. április 14-én, szombaton. 3? ból, hogy engem megballgatni szíveskedjenek. (Élénk helyeslés Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Miért helyezkedtem és helyezkedhettem én ezen álláspontra? Megmondom egész nyíltan és röviden. 1848-ban és 1849-ben egy elvért az egész magyar nemzet síkra szállt, küzdött ég egy része életét áldozta, de ugyanezen elvet 1867-ben egy szívvel, egy lélekkel feladta az egész magyar nemzet. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Fentartotta !) Az inkompatibilitást értem, (Helyeslés a ssélsÓ baloldalon.) azon elvet adta fel a koronázás és az 1867-iki kiegyezés; nem azt az álláspontot értem én, a melyen Önök állnak uraim: az 1848-at. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ismétlem, az egész nemzet 1867 óta szívvel, lélekkel hű alattvalója a mi alkotmányos királyunknak, és azt hiszem, hogy ez pedig áll önökre mindnyájukra nézve olt a túlsó oldalon, (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) mint reánk, a kik más alapon állunk. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Már most kérdem, ha mi itt a nemzet közérzületét képviseljük, nem tűnik-e fel önök előtt az, hogy Kossuth Lajos, egyetlenegy ember szembenállt az egész nemzet álláspontjával? 0 nem adta fel az ő inkompatibilitási elfoglalt álláspontját kilencz millió magyarral szem ben, és halála utolsó pillanatáig ezen elv fen tartása miatt tekinté magát hontalannak, és azért szenvedett 45 évig, és úgy halt meg. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) És ha ez így áll, nem kell-e nekünk rájönni, hogy itt kell lenni egy kivételes, különös, nagyobb lélektani körülménynek, mely oka annak az elfoglalt álláspontnak? (Úgy van! Úgy van! a fzélső baloldalon.) Es ez a lélektani ok szerintem azon végzetes, szerencsétlen, Kossuth előtt szent esküben keresendő, melyet Kossuth Lajos 1849-ben a székesegyházban hazafiúi elragadtatásában tett. És, t. ház, ha én hivatkoztam az 1849. április 14-ikére, nem azért hivatkozom reá, mintha én azt helyeselhetném, vagy arra az álláspontra helyezkedhettem volná, mert nemcsak én nem, de önök között sincs, a ki ezen álláspontra hely ezkedhetik. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen Kossuth Lajos iratainak negyedik füzetében maga mondja azt: »Az 1867-iki elalkuvás óta nem látok oly pártot Magyarország közéletének mezején, mely oly álláspontot ne foglalna el, mely az enyémmel ellenkezik.« Kossuth Lajos egészen világosan elismerte azt, hogy Magyarországon senki az ő általa felállított, követett és fentartott elv alapján nem áll. Meszlény Lajos: Azért csoda, hogy mégsem ment el a kormány! Rohonczy Gedeon: És vájjon miért tehettem én, hogy Tnrinban nemcsak Kossuth Lajosnak 1848dki érdemeit soroltam fel, hanem igenis feljogosítva éreztem magamat meggyőződésem szerint kiemelni az ő férfias jellemét? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért tehettem ezt ? Azért tehettem, mert nekem szent meggyőződésem és hitem, hogy Kossuth Lajost ezen elvek fentartásíra csakis és kizárólag esküjének feloldhatlansága késztette. T. ház! Nézzük csak Kossuthnak 1848 előtti érdemeit. Azok megoszlanak több kortársával; ott voltak Széchenyi, Deák, Andrássy. Meghaltak. A magyar nemzet legnagyobb kegyelettel vett részt temetésükön, de azt a varázserőt nem látta e nemzet soha, a mely megnyilatkozott Kossuth temetésén. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon azon 48-iki érdemek azok, a melyek miatt Kossuth iránt ezen fenkölt érzés kifejezésre jutott? Nem urak, hanem az, hogy az az ember 45 esztendeig a leggyötrőbb hontalanságot szenvedte át egy végzetes pillanatban kimondott esküért. (Ellenmondás és mozgás a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ez az én felfogásom, uraim. Csak néhány nap előtt Beöthy Ákos képviselő úr felemlíté, de nem indokolta, egyszerűen odaveté nekünk, hogy a korona iránti lojalitást össfle lehet egyeztetnie a Kossuth iránt érzett mély kegyelettel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy van, igenis úgy van uraim, de ez mégis bőyebb indokolásra szorul, mert ez így ridegen hagyva támasztja azon látszólagos félreértést, a mely ma a király és a haza között létezik. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Nem különös tünemény-e az, a mi itt közöttünk létezik, hogy mi egy nap tüntetünk alkotmányos királyunk mellett, másnap Kossuth mellett ? Ezt mi csak néhányan értjük s csakis érzelmeinkkel bírjuk összeegyeztetni. De nem érti a külföld, nem érti Ausztria s ezért szorul ez magyarázatra, mert így más követkéz tetést vonhat le viseletünkből azt, hogy mi, mint nemzet, nem vagyunk megbízhatók. (Zaj.) Kérem a t. képviselő urakat hallgassanak meg ezentúl is. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Hogy a kormány nem foglalhatott el más álláspontot, annak nemcsak az az oka, hogy Kossuth oly elvi alapon állt, melyet nem adott fel, hanem más is, olyan, a mit mi természetesnek találhatunk, megbocsáthatank, elnézhetünk azon nagy hazafinak, a ki 45 évig hontalanságban szenvedett. Itt vannak iratai, levelei, melyeket Pécs városához, Máramarosmegyéhez — és nem tudom — hova intézett. Nem veszszük-e észre azon levelekben, hogy Kossuth néha kitört önmagából? A legnyugodtabb, a legbölcsebb ész szólal meg iratainak minden sorában, kivéve, midőn egy magasan álló tölgy koronájához ér. Olyankor