Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

36 325. országos ülés 1894. április li-én, szombaton. az a kormánypártban nagy konsternácziót okozott. Polónyi Géza: Úgy van ! Ezt mondtam! Rohonczy Gedeon: És ma már Ugron Gábor t. képviselő úr tovább ment, mert egész határozottsággal azt állította, hogy én turini beszédemben azért hoztam volna fel április 14-ét, mintlia én azt dicsőítettem volna. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, e szavakat használta. (Zaj a szélső baloldalon.) Lehet, hogy némelyek félreértésből, tévedésből magyarázhatják úgy szavaimat, de tudom biztosan, hogy tendencziózusan is az én turini beszédemet máskép interpretálják, mint a hogy én azt értettem, s minthogy azon beszédet én a képviselőház összességének nevében mondottam el Turinban, azért én vagyok hívatva arra, hogy azon beszédemet, ha az helytelenül interpretáltatik, helyes irányban kimagyarázzam. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mielőtt ezt tenném, szükségesnek tartom egy rövid nyilatkozatot tenni. Én, t. ház, midőn Kossuth Lajos halálhírét vettük, rögtön el voltam tökélve arra, hogy ha a képviselőház, a mit valószínűnek tartottam, küldöttséget meneszt Turinba, abban résztveszek; de távolról sem mertem álmodni azt, hogy véletlen körülmények folytán, de egyúttal a ház t. elnöke és talán a küldöttségben levő t. képviselőtársaimnak részbeni bizalma folytán engem ily feltűnő kitüntetés érjen. Én, t. uraim, ezen kitüntetést, mely engemet ért, tudniillik, hogy én lettem megbízva a küldöttség vezetésével, és egyúttal annak szónokává is kijelölve, örömmel fogadtam el, ámbár féltem egyéni gyarlóságomtól; de örömmel vállaltam el azért, t. uraim, mert tisztában voltam az első pillanattól kezdve önérzetemmel, lelkiismeretemmel és hazafiúi kötelességemmel. (Éljenzés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Midőn mi itt azon képviselő urakkal, kik a küldöttségben résztvettek, megbeszéltük a turini utat, én tudtam, éreztem azt, hogy azon beszédet, melyet a turini ravatalnál tartani szándékozom és tartani fogok, mindenki, e háznak minden pártja helyeselni fogja, de annak daczára én az első pillanatban mindjárt jeleztem és tudomásukra hoztam t. képviselőtársaimnak, hogy én minden pártból két képviselő úrral beszédemet közölni íogom, még pedig azon czélból, uehogy esetleg utólagosan itt a képviselőházban a miatt rekriminácziók történhessenek. (Helyeslés bal felől) Es én ezt a magam részéről megtettem, közöltem képviselőtársaimmal úgy itt a kormánypárton, mint ott a függetlenségi és 48 as párt tagjaival, mint a nemzeti pártból két t. képviselőtársammal. Senkinek az ellen akkor, midőn én beszédem szövegét közlém, észrevétele nem volt. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Úgy van! Most sincs!) De, t. képviselőtársaim, tartozom kijelenteni ez alkalommal azt, hogy én a turini beszédemet illetőleg sem a ház t. elnöke, sem a t. kormányelnök, sem a kormány részéről semmi utasítást vagy irányt nem nyertem; az egyenesen az én belátásomra bízatott, és annak szavait, annak értelmét legjobb meggyőződésem, legtisztább lelkiismeretem s hazafiúi érzelmeim sugallták. (Éljenzés bal felől.) Ezután, t. képviselőház, bátor vagyok még egy körülményre nézve nyilatkozni, azaz álláspontomat jelezni, annyival is inkább, mert Ugron t. képviselő úr úgy állította fel a dolgot, mintha én az 1849-es eseményeket dicsőítettem volna. Ugron Gábor: Nem azt mondtam! Az 1849. elvéhez való hűséges ragaszkodást! Ezt mondtam ! Rohonczy Gedeon: Lehet. T. képviselőház! Az én felfogásom a következő: (Halljuk!) Az 1867. évi kiegyezés óta, illetőleg a mi legalkotmányosabb királyunknak megkoronázása óta (Zajos éljenzés.) nincs feljogosítva ez országban senki, és így én legkevésbbé arra, hogy azon leplet fellebbentsük, a melyet a magyar nemzet magyar királyával egyetértőleg az 1848—49-iki szabadságharcz eseményeinek indokaira borított. Én, t. képviselőház, igenis, turini beszédemben felemlítem Kossuth Lajosnak 1848 előtti óriási nagy érdemeit, nagy hazafiságát, bölcseségét, de főleg kiemeltem az ő egyéni jellemét, erényét; akkor, t. képviselőház, ha ezt tettem, nekem igenis hivatkoznom kellett a debreczeni országgyűlésen 1849. április 14-én az ottani székesegyházban tartott nemzetgyűlésre, de mint történeti tényre, és épúgy hivatkoztam, mint történeti tényre, Kossuth Lajosnak ugyanazon alkalommal külön elmondott esküjére is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, Kossuth Lajosnak sem ezen esküjét, sem magát a történeti tényt nem bíráltam; én hivatkoztam ezen eseményre azért, mert szükségesnek tartottam, ha én azon álláspontra akartam helyezkedni, a melyen álltam és a melyen ma is állok, tudniillik, ha én lelkiismeretem teljes megnyugvásával össze akartam egyeztetni a legalkotmányosabb királyom iránt érzett mély hódolatomat és hűségemet a Kossuth Lajos iránt érzett kötelességszerű és hazafias mély kegyeletemmel. . . . (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tisztán a személyes kérdésnél maradni. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk! Halljuk!) Rohonczy Gedeon: Ha a t. ház kívánja, elállók a szótól; észrevételemet megtettem; de legyen szabad kérnem hazám érdeke szempontja-