Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-325
34 825. országos ülés 1894. április 14-én, szombaton. dése vettetik fel, egyenesen feleslegesnek és meg nem engedettnek tartanám azt, hogy eljárásunk hosszas védekezésébe bocsátkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért, én Ugron Gábor t. képviselő árral polémiába bocsátkozni nem szándékozom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem 'polémia ez!) Akkor, midőn az ellenem és társaim ellen irányuló bizalmatlanság felett kell határozni, enjrem közbekiáltásokkal elnémítani nem lehet, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Félkiáltások a szélső baloldalon : Nem is akarjuk!) mert minden alkotmányos felfogás szerint legalább annyi jogom van, hogy nyugodtan meghallgassanak. (Helyeslés.) Nem bocsátkozom Ugron Gábor képviselő úrral vitatkozásba ezen kérdés felett azért sem, mert hiszen, ha indítványának mindjárt kezdő szavait tekintem, azt látom, hogy egy alkotmányos kormánynak állása és feladata iránt igen lényeges különbség van mi közöttünk. (Halljuk! Halljuk!) Ő a kormányt, mint a nemzet megbizottját és tanácsosát tünteti fel, a melynek feladata a nemzet akaratához a korona szentesítését kieszközölni. Ez minden magyarázat nélkül ily lidegen oda állítva, minden parlamentáris kormány feladatával ellenkezik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mi, t. ház, a korona által gyakorolt végrehajló hatalomnak vagyunk képviselői, (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Zajos helyeslés a jobboldalon.) népképviseleti bizalom alapj'án választott (Folytontartó, nagy zaj a szélső baloldalon.) és népképviseleti tényezők ellenőrzése alá helyezett megbízottak, (Nagy zaj a szélső baloldalon. Igaz! Úgy tan! a jobboldalon.) ismétlem, népképviseleti tényezőkből választott és népképviseleti tényezők ellenőrzése és felelősségre vonási joga alá helyezett megbízottak. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Nem áll!) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Én ezt csak azért említem fel, mert legyenek meggyőződve, hogy a mint mindenkor, minden körülmények közt tisztán és minden fentartás nélkül csakis parlamentáris és népképviseleti alapra helyezkedhetem nyilvános működésemben, úgy másrészt engedjenek meg, egy ily indítványnyal szemben a koronát sem hagyhatom minden megjegyzés nélkül úgy odaállíttatni, mintha az minden jogok nélküli egyszerű szimbólum volna. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) T. képviselőház! Röviden annak az elvi álláspontnak a jelzésére fogok szorítkozni, a melyet az Ugron Gábor t. képviselő úr által felemlített legutóbbi eseménynek, jelesül Kossuth Lajos elhalálozásának alkalmával a magunk részére felállítottunk és követtünk. (Halljuk! Halljuk!) Mi, t. ház, komoly és nehéz feladat előtt állottunk. Előre tudtuk azt, hogy bármit teszünk, azt némelyek sokalni, igen sokan pedig keveselni fogják. (Úgy van! jobb felől. Zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Mi történelmünknek egy oly nagy alakjával állottunk szemben, a kinek Magyarország újjáalakításában hervadhatatlan érdemei vannak, de a ki, fájdalom, életének utolsó lehelletéig ellentétbe helyezkedett a törvényes állapotokkal. (Igaz! úgy van! jobb felől. Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Nekünk le kellett rónunk a tisztelet adóját az érdem iránt, de nem volt szabad kételyt férkőzni engednünk a törvényes állapotok iránti feltétlen tisztelethez. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az első szempont indított bennünket arra, hogy akkor, mikor ez a kérdés itt e házban szóba került, mi ezekről a padokról az érdem iránt a tisztelet adóját leróttuk, és hozzájárultunk a kegyelet egyhangú megnyilatkozásához. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ez az első szempont indított arra, hogy innen, e helyről utaltam arra, hogy a társadalom rój ja le méltóan a kegyelet adóját. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl. Ellenmondás a szélsőbalon.) A második szempontban keresendő, t. ház, indoka annak, hogy mi és az állami hivatalok, mint ilyenek... (Felkiáltások a szélsőbalon: Kinek a hivatalnokai ?!) Az állam hivatalnokai .... ónody Géza: A nemzetéi! Az állam a nemzet. (Halljuk! Halljuk!) Elnöki Kérem, méltóztassanak csendben lenni! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter; ... az állam hivatalnokai, — mert csak erről volt szó, — többet és mást nem tettünk. Nem fogadhatom el, t. képviselőház, a bírálatnak azt a modorát és módját, melyet irányunkban gyakorolni kivannak. Tőlünk, mint alkotmányos kormánytól meg lehetett kívánni azt, hogy akkor, mikor a társadalom legszélesebb rétegei a kegyelet adóját rójják le, ne helyezkedjünk ellentétbe a közérzülettel. (Felkiáltások a szélsőbalról: Be tették! Felkiáltások jobb felöl: Nem lettek!) Mi, t. képviselőház, igenis tettünk annyit, tettünk úgy ? hogy bizonyítékát szolgáltattuk annak, hogy a közérzületnek osztályosai vagyunk. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Mi többet tettünk, mint a mennyit sokan, igen sokan talán önök közül és rövid idővel ezelőtt még csak remélni is mertek volna (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és bátran utalhatunk arra, t. ház, hogy többet tettünk, mint a külállamnak kormányai hasonló viszonyok között bármikor tettek.volna. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy mozgás a szélső baloldalon.)
