Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

325. országos ülés 1894. április 14-én, szombaton. 33 szert. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Tehát, t. ház, azok a miniszterek, a kik itt azon 48-iki törvények alapján ülnek, — a melyeket még változtatni sem kellett, hogy itt ülhessenek, — melyeket Kossuth Lajos hozott meg, azok a miniszterek nem gondolnak a háladatosság érzületével, hanem azt találják, hogy ők egy külön egészet képeznek a nemzettől, külön állásban vannak a nemzettől. Hiszen a 48-iki törvények olyan mintát képeznek, a mely mintába öntve több minisztérium került ki az ország számára. (Igazi Úgy van! a szélső haloldalon.) És midőn a miniszterek olyan hidegen, mint a szobor, és olyan érzéketlenül tekintenek le a gyászoló népre, akkor eszembe jut, hogy a szobor, a mely szépen fel van állítva, és bámulják, azt hiszi, hogy őt bámulják, őt tisztelik; pedig azt a kezet tisztelik, a mely a szobor mintáját megalkotta. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt gondolom, hogy a nemzetnek nem tett szolgálatot az, a ki a király és nemzet között nem tudta mint hivatott tényező létrehozni az öszszhangot; nagyot ártott a nemzetnek és államnak az, a ki a nemzet kormánya és a nemzet között is ellentétet állított fel. Mert míg az ellentét anyaga és látványa csak egy szükkörű, csak a régi idők szellemében fentartott udvarnak körében volt, addig azt könynyű volt legyőzni, addig csekélynek lehetett tartani azt a küzdelmet, a melyet a nemzet könnyen legyőzhet. És ha a miniszter úr a nemzeti felfogás, a nemzeti múlt érdekében annyi fáradságot fordított volna, mint fordított az egyházpolitika keresztülvitelére, akkor diadalmaskodott volna, akkor a győzelmet is megszerezte volna a nemzet akaratának érvényesítésére. De midőn egyrészről a munkásságot a teljes kimerülésig kifejtette a kisebbért, feláldozta a nagyobbat és a rövid időre terjedőért a hosszú időkre kihatót. De ellentét állott fenn a kormány és a nemzet közt is. S mit tett a kormány? Nemcsak ott, a hol a kegyelet ünnepe lefolyt, hanem az egész országban tudtára adta ezt mindenkinek, mintegy látványosságot hordoztatta körül rendeletét. Hisz az aradi szabadság-szobor leleplezése, a budai honvédszobor leleplezése, a Klapka temetése stb. stb. mind csak helyi jelentőséggel birtak, de Kossuth temetésére az egész ország mozdult meg. Ám ha nem is mozdult volna meg, a miniszter urak rendeleteket küldtek, hogy az egész országban, városról-városra hirdessék az ellentétet, mely a nemzet érzülete és az ő felfogásuk között létezik. Vezet-e az Magyarország hasznára? Azok az izgatók, kik mindig várják, hogy nemzetünk a maga alkotmányos életéhen megrontatik, az ily cselekedetekből bátorságot merítenek, hogy újabb és vehemensebb harczot kezdjenek a magyar nemzet ellen. Azok, a kik KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVIII KÖTET. külföldről eddig hiába ostromolták alkotmányosságunk erős falait, azt hiszik, hogy most a magyar kormányban titkos szövetségest nyertek. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) A polgárság és a katonaság között fentartható-e az egyetértés, ha azt látjuk, hogy a polgárság érzületéről tudomást sem szabad vennie annak a katonának, a kinek — még a legutolsó közlegénynek is — minden jóravaló tiszt azt veri fejébe, hogy az ellenséget csak addig szabad üldözni, míg fegyvere van, de ha fegyvere már kihullott kezéből, az elhalt ellenséget csak tisztelni és becsülni kell. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Nem folytatom tovább, (Halljuk! Halljuk!) mert nem akarok hosszas lenni. (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Ugron Gábor: Nem folytatom, hanem midőn kérem a t. házat, hogy indítványomat, mely a kormánynak bizalmatlanságot szavaz, fogadja cl tárgyalásra, teszem ezt azért, hogy az ország kormányába egyszer már üljenek oly férfiak, kik hasonlítanak elődeikhez. Mert ha Andrássy Gyula megjelenhetett Batthyány Lajos temetésén, Wekerle kormánya is megjelenhetett volna Kossuth temetésén. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Teljessé kellett volna tenni a nemzet és a korona közötti összhangot annyi évtized alatt, a mennyi Batthyány temetése óta lefolyt; önök azonban nem hogy teljessé tették volna ez összhangot, hanem annak létrejöttét még távolabbra tolták. Ezzel megrontják a két birodalom erejébe, szilárdságába, harczképességébe vetett hitet, másfelől pedig ingadozó s a nemzettel szembeszálló intézkedéseik által bátorítják a nemzet minden ellenségét. Foglalják el tehát Magyarország kormányát oly férfiak, a kik teljesíteni bírják azt a hivatást, hogy a végrehajtó hatalmat kezeljék a nemzet akarata szellemében s hozzák létre a teljes összhangot a király és nemzet között, hogy minden veszély, mely az eltérésekből Összeütközésekre vezethetne, idejekorán ki legyen kerülve, és meg legyen alkotva az az összhang, mely Magyarországon nemcsak nemzeti államot alkot, hanem oly államot, melynek élén az uralkodóház együtt halad a nemzeti szellemmel, a nemzeti iránynyal, a nemzeti közfelfogással. Kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Szónokot sokan üdvözlik a báloldalról és a szélső baloldalról.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A jelen kormány működéséről úgy összességében, mint a jelen kormány egyes tagjainak tevékenységét illetőleg mindenki megalkothatta a maga nézetét lígy, hogy akkor, midőn a kormány iránti bizalmatlanságnak kér5