Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

32 325. országos ülés 1894. április lá-én, szombaton. egyszer ide, másszor oda jártak, egyszer ennek adtak igazat, máskor pedig amannak, egyszer ígéretet tettek, máskor meg megtagadták. Egész politikai működése ennek a kabinetnek nem egyéb, mint kapkodás. Midőn a honvédszobor leleplezéséről volt szó, maga a miniszterelnök úr hozta létre a képviselőház különböző pártjai között a megállapodásokat, a melyek értelmében pártkülönbség nélkül megjelenhettek azon ünnepélynél, a hol a nemzet a maga hőseinek egy szerény emléket emelt. Mi történt? Az a kormány, a mely összehozta ezen megállapodásokat, önmaga ta gadta meg azokat. Ezen megállapodások értelmében mi mindnyájan megjelentünk, azoknak korlátait tisztelettel megtartottuk, csak a kormány volt az, a mely kivonta magát alóla. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, egész sorozatát lehet felhozni a kormány oly intézkedéseinek, a melyek arra mutatnak, hogy őszinteség nélkül járt el. Kőszegen, Borossebesen elmondatott az a nyilatkozat, a melyben tudtára adatott az egész országnak külföldi fejedelmek jelenlétében, hogy meddő ígéretekkel, ámító jelszavakkal tartják ezt az országot izgalomban. Aztán elmondták, hogy üres jelszavak hangoztatása, túlzó sovinizmus távol áll a hazafiságtól, és midőn a törvényhozásban számon kérték, hogy miért és kinek részére adták ezen intéseket a korona ajkára, a kormány azt mondta, hogy ezek csak úgy általánosságban voltak értve. Volt bátorsága a sújtó szavakat kimondatni, de nem volt bátorsága azoknak igaz értelmét megadni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem különös dolog-e, hogy ez év márczius 4-én, midőn a nép Kossuth Lajost éltető zászlókkal felvonult a városligetbe, ott a kormány tagjai üdvözölték a tüntetőket, és megemlítették a lapok, hogy, mint a görögök a marathoni ütközetben látták Thézeuszt soraikban harczolni, úgy látták a kormány mellett Kossuth szellemét küzdeni? Ez volt minden büszkeségük, minden dicsekvésük. Csakhamar, midőn egy hónap múlva ravatalához kellett volna jönni, azok, a kik akkor a kortesbeszédeket tartották, csendesen otthon guggoltak. (Elérik helyeslés a szélső báloldalon.) Az igen t. elnök úr megalkotta azt a küldöttséget, mely elment Turinba, ki is jelölte annak vezetőjét, és úgy tudom, hogy a miniszterelnök tudtával és beleegyezésével a képviselőház küldöttségének vezetője mondott is egy beszédet, a melyben dicsőítette az április 14-ikéhez való hűséges ragaszkodását Kossuth Lajosnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És aztán ugyanaz a kormány előállt és április 14-ikéért, a melyet a nemzet a maga álláspontjában rég elhagyott, a melynek hivei ma az országban nincsenek, mely nekünk sem képezi programmunkát, és valahányszor szóba jött, mindig viszszaútasítottuk, állást foglalt Kossuth Lajos temetésével és ravatalával szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső' baloldalon.) Van-e ebben őszinteség, t. ház? A kormány nemcsak, hogy őszintén nem járt el, de mint a végrehajtó hatalom kezelője túllépte azon hatáskört, melyre jogosítva van, mert a hivatalnokok számára oly rendelkezéseket bocsátott ki, a melyek nem a hivatalos működésre vonatkoznak. Az állami tisztviselőknek az állam megfizeti a munkáját, de nem vásárolta meg azoknak érzelmeit, és azok kegyeletüket nem adták bérbe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Oda adták kezük és agyuk működését, de nem adták oda szívük tevékenységét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérdem a t. házat, mit jelent az, hogy pl. az igazságügyminiszter úr a bíróságok, királyi táblák részére is rendeletet bocsátott ki? Hisz a bíróságokra nézve semmi kötelező erővel nem bir, mert a bírói hatalom kezeléséről szóló törvény értelmében a bíróság független, annak cselekedései felett a miniszter úr nem ítélhet, a felett nem is rendelkezhetik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha a bíróságnak tetszett volna a miniszter úr rendeletét meg nem tartani, csak fegyelmi úton járhatott volna el velük szemben, a hol megint a bírák ítéltek volna, nem pedig a miniszter úr hivatalnokai. (Helyeslés a szeső baloldalon.) Teljesen értéktelen, értéknélkuli volt tehát az a rendelet, sőt bizonyos mértékig bántó, sértő és felesleges, hanem igen is jó volt arra, hogy tűntessen a nemzettel Szemben, érdemeket szerezzen magának felfelé. (Igaz! ügy van! élénk tetszés a szélsőbalon. Ellenmondás, zaj jobb felöl.) Hamis játék az, t. ház, hogy a mi befolyást elvesztettek az egyházpolitika miatt, viszsza nyerjék azt a nemzeti kegyelet rovására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Pedig jól fogják tudni azt mindenütt, hogy a ki megsérti a nemzetnek kegyeletét, az nem fogja tiszteletben tartani a királynak érzületét sem. (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Zaj jobb felöl.) Talán épen azért sértették meg a nemzetnek kegyeletét, mert már megsértették a királynak érzületét, (ügy van! TJgy van! a szélső báloldalon. Mozgás jobb felől.) T. ház! Én a kormány állását olyannak tekintem, a mely a nemzet történelmét, a nemzet kegyeletét megsértette; de megsértette a háladatosság érzületét is. Mert Kossuth Lajos tevékenységének egyik legnagyobb fejezetét képezi az, midőn a nemzet számára meghozni segítette és keresztülvitte a parlamentáris kormány formát, a képviseleti államrend-