Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

825. országos ülés 1894. lik egymás múltját, egymás érzületét azok, a kik félreértés következtében a múltban egymással szembenállottak. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) S nem azt tette a kormány, hogy hagyta volna e gyászünnepélyt méltóságosan, csendben, tüntetés nélkül lefolyni, úgy, a mint azt a nemzet óhajtotta volna; mert ide a a nemzetnek népe, a nemzetnek sziiie-java temetni jött és nem tűntetni. (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) Egyetlen egy tűntető volt csak, és az a magyar kormány, a magyar állam képviselője volt. (Igaz! Úgy vani a bal- és szélső baloldalon.) Minden épületen, minden hajlékon lehetett látni a gyásznak jeleit, csak a magyar állam, a magyar kormány végrehajtó hatalma alatt álló épületeken és intézeteken kellett hiányoznia a gyász jelének. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ugyan kérdem, miért? Egy akkora alakot, mint Kossuth Lajos, szabad-e másként ítélni, mint életének egésze után, nem pediglen életének egy epizódja után? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Szabad-e egy történelmi alakra nézve egy bölcs kormánynak más következtetéseket vonni le, mint a mely következtetéseknek levonása a jelennek és jövendőnek is hasznára válik és szolgálatára van. (Élénk tetszés a s:élső baloldalon.) A kormány tűntetett, és akkor, midőn mindenkinek szivében felébreszthette volna a kiengesztelodés és kiegyenlítés szellemét, gondolatát és tudatát, tűntetett és ellentétet állított föl. Miért nem vesz részt a gyászban a kormány, miért nincsenek lobogók kitűzve az állami épületekre, miért vannak lefüggönyözve a laktanyák ablakai, miért tilos, hogy a nemzet felfegyverzett fiai lássák Kossuth Lajos temetését, mi akar ez lenni? —kérdezte az utolsó pór is. Kisebbítése akar-e ez lenni Kossuth Lajosnak ? Ez nem sikerülhet; mert az, a mi magában egy tökéletes egészet képez, melyhez hozzáadni, s a melyből elvenni sem lehet, az csak úgy jelenik meg nálunk, mint Phidiásznak szobra, melyre nem kell aranyat és színes ruhákat felaggatni, hanem a melyet a maga meztelenségében kell látni, akkor lehet szépségét igazán ismerni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mit akart a kormány ? Talán büntetni akarta azon férfiúnak múltját és sújtani annak történelmi tényét? Hiszen a sírok felett még a legengesztelhetetlenebb ellenségek is kibékülnek. És én nem szeretem, mikor látom a történelemben ismétlődni azt a regét, hogy Prométheusz, a ki lehozta a szent tüzet az égből a földre, ezért az ember-istenek által megbüntettetett. (Tetszés a bal- és szélső haloldalon.) Nem, tisztelt ház! A kormány felfelé akart tűntetni, (Tetszés a baloldalon.) érdemeket akart prills 14-én, szombaton. 3 \ Szerezni felfelé, (Tetszés a baloldalon.) a nélkül, hogy politikai szolgálatot tett volna a nemzetnek, szolgálatot tett volna a trónnak; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az, a ki a nemzet és a trón között nem akarja a teljes összhangot, sőt maga oda áll, hogy ezt az ellentétet a megjelenő százezrek szemében feltűntesse, s azoknak gondolkodásába beilltesse és érzelmeiben ápolja: nem tesz szolgálatot nemzetének, nem tesz szolgálatot uralkodójának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kormánynak az a rendelete, a mely nem engedi meg, hogy az iskolás gyermekek, a kiket egy tanárnak, egy városi tanácsosnak temetésére ki szoktak állítani, megjelenjenek egy nagy férfiúnak a temetésénél, mit mutat ez? Azt, hogy azt a felfogást, a mely bizonyos idegen politikai köröknek agyában fennáll, a kik nem tudnak kibékülni a magyar nemzetnek alkotmányosságával, a kik nem akar ják e nemzetnek szellemét, természetét megérteni, a kik nem tudják felfogni, hogy egy szabad és alkotmányos nemzetnek az élete zajjal jár, hogy az alkotmányosság egy oly sátor, mely alá nem aludni jönnek a népek, hanem dolgozni, és a mely alatt munkaközben zajt és néha a cselekvései le által több lármát ütnek, mint a minőt a leigázott népeknek hallóérzéke és természete megtűr. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső báloldalon.) Ez mind csak a szabadságnak és az alkotmányos életnek természetes következése. Ha valaki ilyen idegen felfogással ítéli meg a mi állapotainkat, a mi gondolkodásunkat és a mi érzületeinket: szabad-e, hogy pártját fogja ezen idegen felfogásnak a magyar kormány? Szabad-e,hogy a magyar kormány ne a magyar nemzet érzületét képviselje felfelé,! képviselje lefelé, és legyen így, mint a koronának a meghatalmazottja, a nemzetnek bizalmasa s a kettő között az összhangnak a kapcsa? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, a kormány minden kérdésben esetről-esetre való politikát követ. Sohasem egy nagy egész, meszBzeható és a nemzeti érdeket szolgáló tervezetet tart szem előtt. Hiszen ha ezt tartotta volna szem előtt, Kossuth Lajos bekövetkezendő halála nem lett volna reá nézve meglepetés, nem kellett volna hogy kapkodjon, nem kellett volna, hogy tapintatlan rendeleteket kiadjon, intézkedéseket megtegyen és visszavonjon, hanem öntudatosan, czéltudatosan járhatott volna el, és előkészíthette volna férfias bátorsággal azon ünnepélynek teljes összhangját, teljes harmóniáját, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely kifelé a külföldön, befelé az országban minden polgárnak azt hirdeti, hogy a multak viszálya megszűnt örökre, e nemzet és koronája teljes egyetértésben van. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) De nem azt tették, hogy ilyen férfiassággal felléptek volna, hanem azt, hogy