Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

3S4 340. országos ülés 1894. május M-án, szerdán. tam a lapnak főszerkesztője mindaddig, míg a párt, melyhez tartozom, az új tulajdonos politi­kai inteneziójában bízni megszűnt és rám nézve a további szerkesztést lehetetlenné tette. Ezen tényt akartam konstatálni, (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) és ha Bolgár Ferenez és Holló Lajos barátaim arra hivatkoztak, hogy a mikor nekik lapjaik megvételére ajánlatot tet­tek, akkor a politikai irány megváltoztatásáról lett volna szó, meg kell jegyeznem, hogy ez nálam teljesen ki volt zárva, mert én a »Pesti Napló« tulajdonjogát adtam el, s magától érte­tődik, hogy a ki valamely lap tulajdonjogát megveszi, abban ő diktál és ő rendelkezik. Hogy avval később mi történik, ahhoz az előbbi tulajdonosnak semmi köze. Ezt akartam a t. ház színe előtt konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Horváth Gyula képviselő úr kíván szólani. Horváth Gyula: T. ház! (Nagy zaj.) A kérdés maga oly fontos, hogy kötelességem nemcsak a kormánynak, hanem a sajtó tisztessé­gének érdekében is felszólalni. (Halljuk! Hall­juk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Gyula: A ki a mai tárgyalást elolvassa, az nemcsak arról a vádról fog tudo­mást venni, a melylyel — jogosan, vagy jog­tálánál, a felett most vitatkozni nem akarok — illették a kormányt, hanem egyszersmind tudo­mást kell, hogy vegyen azon megalázó vádról is, melylyel általában a magyar sajtót illették. (Úgy van! jobb felől.) És én, t. ház. soha tollat kezembe nem veszek Magyarországon, ha azzal a tollal nem lehet megóvni a tisztességet és a becsületet. Itt nem arról van szó, hogy a sajtó, mely poliíikainak nevezi magát, egyéneket és pártokat szolgáljon, hanem szó van arról, hegy politikai nézeteket és elveket szolgáljon. (Álta­lános helyeslés.) A ki pedig akár pénzért, akár ingyen forgatja elveit, akár a sajtóban, akár a parlamentben, az szerintem nem szolgálja a köz­érdeket. (Élénk, általános helyeslés,) Ez az, t. képviselőház, a mi engem fel­szólalásra indított. Azt mindenki tudja, ha pe­dig volna, a ki nem tudja, tudja meg, hogy Magyarországon lapot szerkeszteni keserű ke­nyér, hogy az pénzbe, fáradságba, izzadtságba kerül. (Úgy van! jobb felől.) Ezt meg kell szol­gálni becsületesen. Azt meg kell tudnia minden­kinek, a ki e kérdéssel foglalkozik, hogy akár­hányszor anyagilag, akárhányszor szellemileg a munka ruinál akárhány embert. Kérdem már most: tisztességtelen dolog-e, ha azt mondja valaki, hogy : »Én ezeket a politikai nézeteket és elveket szolgálom j nekem nem elég a pénzem; jertek, adjatok pénzt, hogy azokat az elveket szolgáljuk és Mrd essük«? Nem tisztességtelen dolog ez, uraim; sokkal becsületesebb dolog, mint az, ha valaki az elveit ki akarja tar­tatni idegen szolgákkal. (Élénk helyeslés, jobb felől.) Én, t. ház, magam mentem el, tehát nem hozzám jöttek, és azt mondtam, hogy igenis sok áldozatba kerül a lapom, hogy azt a nyom­dát, mely nem az én tulajdonom, szerezzék meg; én, t. ház, magam mentem el és azt mondtam, hogy: »01y lapot, melyben tulajdon­jogilag érdekelve nem vagyok, szerkeszteni nem akarok, de az üzleti részét, azt meg lehet venni, ám vegyétek meg, helyezzétek a lapot a lehető legfüggetlenebb helyzetbe« ! Magam mentem el, s nem kellett hozzám eljönni; de ha eljöttek volna is hozzám, azt nem merte volna velem szemben senkisem tenni, hogy nekem ajánlatot tegyen, hogy politikai meggyőződésem és elveim árúba bocsátásával szerkeszszem a lapot, (Helyeslés.) mert ha valaki ezt megpróbálta volna velem tenni, még ha több erőm nem maradt volna is, bizony kidobtam volna. (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Ki vádolta? Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T, ház ! A magyar sajtó tisztessége meg­kívánja, hogy megmondjuk, hogy ebben az országban, Istennek hála, a közvélemény elég ép és erős arra, hogy lássa és tudja, hogy mely lapok azok, a melyek meggyőződést hirdetnek, és melyek azok, a melyek pénzért dolgoznak, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Legyenek meg­győződve, t. képviselőtársaim, hogy Magyar­országot félrevezetni ebben nem lehet, és a magyar közönség — -akár hirdetik, akár nem, — tudja azt, hogy ki miért, mikor és miben változtatta néze­tét? (Úgy van! Jgaz! bal felől.) Én i* hozzájá­rulok, mert természetesnek tartom, hogy nincs e házban egy becsületes ember sem . . . (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! és felkiáltások jobb felől: Várjuk be a végét!) . . . nincs egy becsületes ember sem, a ki készséggel hozzá ne járulna ahhoz, hogy a törvény rendes útján kíderíttessék az igazság. (Helyeslés.) Magyarországon nem kell mestersé­ges utakhoz folyamodni; a magyar bírák min­den tekintetben teljesen megbízhatók, hogy a valóságot, az igazságot Sdderítik. (Élénkhelyeslés.) Nincs és nem is lehet kétségem e felett, mert nem fog Magyarország kormányán soha olyan egyén ülni, a ki a bíróságtól megszaladna és maga ne kívánná, hogy a dolgok bíróilag ki­deríttessenek. (Helyeslés.) Ennélfogva, mivel itt határozatnak helye nincs, kötelességszerííleg mindenkinek rá kell mutatnia azon álláspontra, melyet e tekintetben elfoglal. Én ezen köteles­ségemnek megfelelve szólaltam fel e kérdésben. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents