Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-340
340. országos ülás 1894. május 16-án, szerdán. 325 Ónody Géza. T. ház! (Nagy zaj.) Elnök: Engedelmet kérek Ónody képviselő úrtól, én magam tudom a sorrendet, melyben a képviselő urak feliratkoztak. (Helyeslés.) Rohonezy képviselő űr következik a szólásra. (Halljuk! Halljuk !) Rohonczy Gedeon: TV ház! Tény az, (Halljuk! Halljuk!) hogy a hírlapok eladására és vételére nézve ma börze létezik, az egyik eladja, a másik meg nem adja el; az egyik a kínált összeget talán soknak, a másik kevésnek tartja. (Igaz! Úgy van!) A »Magyarország«-nak tegnap este megjelent számában ezen czímmel: »Óriási korrupezió« egy czikk van. Én tegnap nem olvastam azt el, ámbár kezembe adta egy képviselőtársam, de úgy is tudtam, hogy szóba fog kerülni a mai ülésen. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy tekintettel arra, hogy ennek ilyen czímet adtak, és hogy azt Polónyi Géza képviselő úr a képviselőházban szóba hozza: én azt hittem, hogy az megfelelő komolysággal is fog a czímhez képest tárgyaltatni, ha tényleg olyan óriási a korrupczió, a •milyennek abban a czikkben állíttatik. Sajnálattal konstatálom azonban, hogy Polónyi képviselő úr hol tréfásan, hol pedig vicczelve hozta fel a dolgot és csak néha tárgyalta komolyan. Egyedül Beöthy képviselő úr mutatott némi komolyságot felszólalásában. (Zaj a baloldalon. Egy hang: Nem hivatott azt megbírálni.) Ugyanezt tette a legutolsó szónok is, Horváth Gyula képviselő úr. Nem tudom, hogy a t. képviselő urak miképen bírálják saját lelkiismeretük szerint ezen czikknek valódi értelmét és értékét, s ezért engedjék meg, hogy előbb egy másik dologra reflektáljak. (Halljuk! Halljuk !) Ugyanis Holló Lajos képviselő úr felszólalását azon szavakkal kezdte, (Halljuk! Halljuk!) hogy előzőleg nála gyakran jelentkeztek a szerkesztőségben hírlapírók, és nem tudom, milyen kaliberű kisebb hivatalnokok, a kik ajánlkoztak, illetőleg bírtak lapjának hivatalokból talán elcsent híreket adni, és ő azoknak híreit rosszhiszeműéknek, bár jó szándékúaknak tartva, nem vette fel lapjába. Ez az első eset, hogy egy ily iratot, melyről nem magyarázta meg, hogyan jutott kezébe, (Mozgás.) — nem tudom, most Holló Lajos képviselő úrral, vagy Holló Lajos szerkesztő úrral beszélek-e, — mondom, első eset volt, hogy ily iratot nemcsak kiadott, hanem ahhoz nagy kommentárt is fűzött és annak »Óriási korrupczió« nevet adott. Engedelmet kérek, ha valaki pénzt talál az utczán, melynek ő nem jogos tulajdonosa, kötelessége azt visszaadni, a [mire törvényparagrafus is van. A napokban fordult csak elő ily eset, hogy valaki pénzt talált az utczán, és azt megtartotta magának; egy szemtanú följelentette, a rendőrség letartóztatta, és most meg is fogják büntetni. Már most kérdés, hogy azt az iratot, mely Holló képviselő úr birtokába jutott, — akár rosszhiszeműleg, akár jó szándékból, ezt magyarázza ő meg magamagának, — hogyan fogja ő fel: értéknek tartja-e ő ezen állítólagos okmányt? (Mozgás balfelöl.) Tény az, hogy a t. képviselő úr abból tőkét csinál, s akkor az érték is, még pedig oly érték, a mely nem volt a képviselő úr jogos tulajdona, mert az titkos útonmódon jutott birtokába. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a szélsőbalon. Felkiáltás a szélsőbalon: Bűnjel!) Ha bűnjel, a bírósághoz tartozik. (Egy hang a szélsőbalon: Hát ha hamis kártyát látok valakinél!?) Ez nem analóg eset. (Zaj.) Talán nem hoztam volna fel ezeket, de, engedje meg a képviselő úr, ha a kormányt ily állításokkal támadja az ön lapjában, én is megtámadjam az ön becses lapját. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) A »Magyarország« a liberális nagygyűlésről oly közleményeket hozott személyemről, melyek hazugságok voltak. A képviselő urat figyelmeztettem rá, de nem tartotta érdemesnek azokat revokálni. (Nagy zaj és mozgás bal felől.) Egy barátomról, a ki véletlenül külföldön volt, az jelent meg az ön lapjában, hogy százezreket sikkasztott, — ezt nagyon jól tudhatja mindenki, — és egy egész mese volt arról kidolgozva. Ezt sem tartotta érdemesnek revokálni, midőn már biztosan tudta, hogy a hír nem igaz. (Mozgás.) Ha ily térre lépünk, s önök a kormányt így támadják és gyanúsítják, én is szükségesnek tartom jelezni e dolgokat tájékozásul, hogy a »Magyarország« hírei milyen értékre redukálandók. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. Rohonczy Gedeon: És most, t. képviselő úr, feltéve, hogy az az irat jogos úton jutott az ön kezébe: ha azt valaki sajátkezűleg konczipiálta is, de aláírva nincsen, az csak konczeptus és nem okmány, mert nem viselheti joggal az okmány nevet, mint önök annak keresztelték. Sőt feltéve, hogy az az irat sajátkezűleg íratott és alá is íratott, még akkor sem bizonyíték a kormány, vagy harmadik személyek ellen, mert hisz önt fél is ültethették. (Nagy zaj.) Csak is bírói vizsgálat állapíthatná tehát meg, hogy a képviselő urat fel ültették-e, vagy hogy az az írat csakugyan konczeptusa valakinek, a melyet nemcsak józan, de esetleg bolond ember is fogalmazhatott. (Élénk derültség.) De, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy mostan, midőn a belügyminiszter úr oly határozottan kijelentette, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) hogy egy szó sem igaz a dologból, azt hiszem, a képviselőháznak más kötelessége nem lehet, mint napirendre térni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.)
