Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-324
gg 324. országos ülés 1894. szerint még veszedelmesebb, hogy valahányszor a véderőtörvény újra tárgyaltatik, ezt a diszpozlcziót is ugyanannyiszor kell tárgyalni. Itt egy házassági tiltó akadályról van ízó, és a házassági tiltó akadályoknak a véderötörvényben való tárgyalása és ebben a törvényben fentartása semmikép sem esik azon kodifikácziónális szépészeti munka bírálata alá, melyet én megkövetelek, mert ezen tiltó és bontó akadályokat én a házasságügyi kódexben keresem, és ott akarom feltalálni. Azt, hogy sporadikus törvények másként intézkedjenek, hogy nekünk majd a véderőtörvény módosítása alkalmából kelljen erről a dologról vitatkoznunk, sem helyesnek, sem törvényesnek nem tartanám. Mert a véderötörvényben csak egyes diszpozicziók jutnak 10 esztendőnként revizió alá, a véderőtörvény egyéb diszpozicziói pedig, a melyek kizárólag a magyar törvényhozás hatáskörébe tartoznak, nem jutnak 10 évről 10 évre revizió alá, és így addig, a mig a törvényhozás a véderőtörvénynek ezen intézkedéseit revideálni nem fogja, az a diszpoziezió örökösítve lesz. Arra kérem a t. többséget, akár osztozik a kanczió szükségességében, akár nem méltóztassék belátni egyet, belátni először azt, hogy a törvényhozásnak magának kell diszponálni a felett, hogy a magyar állampolgárok, ha a közös hadsereg kötelékébe lépnek, mily feltételek alatt nősülhetnek? A második dolog pedig, a mit meg keli állapítani, az, t. ház, hogy semmi körülmények között ne legyen félremagyarázható. Ezen tör vénynek intencziója az, hogy nem a közös hadseregbeli kormányzat, hanem tisztán a magyar kormányzat számára tartatik fenn azon jog, hogy a törvényhozás intézkedése alapján a magyar kormányzat mily feltételek alatt adja meg a nősíílési engedélyt. Mivel én egyenesen a kiegyezési törvénynyel ellentétben álló visszaélést látok abban, hogy a közös hadsereg, mint ilyen, ezen nősíílési engedélyek megadását a saját juriszdikcziója körébe csempészte, kötelességemnek tartom a törvényhozás figyelmét felhívni arra, hogy a magyar törvényhozás a magyar állampolgárok felett ne engedje meg soha más hatóságok beavatkozását, mint a mely hatóságokat a törvény megenged és erre felhív. Arra szólítom fel önöket, t. képviselő urak, hogy a magyar állampolgárok számára szerezzük vissza azt a jogot, a mely jogtalanul és a kiegyezési törvények ellenére lett a közös hadsereg által elcsempészve. Arra kérem önöket, utasítsák a kormányt, hogy megfelelő törvényjavaslatot terjeszszen elé még ezen törvényjavaslat tárgyalása során, úgy, hogy a föltételeket, a melyek mellett a nősíílési engedély megadható, vagy megtagadható, maga a törvényhozás állapítsa április 13-án, pénteken. meg. Jövőre pedig akadályozzuk meg azt, hogy a magyar állampolgároknak a közös hadügyminiszter, vagy annak bármely fóruma adhasson nő.-űlési engedélyeket; mert ez nem katonai szolgálati kérdés. Nem is akarok arról szólni, hogy a kérdéses javaslat még arról sem gondoskodik, hogy azon katonák számára, a kik nem a magyar haza földjén nősülnek, hanem Horvátországba, vagy Ausztriába vannak vezényelve, a polgári házasság megkötése nem is lesz lehetséges, hacsak haza nem urlauboltatnak, a mit nem tesznek meg; hanem kénytelenek lesznek a haza földjétől távol lévő honpolgárok egyházi h ságot kötni tisztán azért, mert hadkötelezettségüket nem szolgálhatják le itt bent, az országban. Szóval, ez a kérdés alkotmányjogi szempontból is igen fontos. Nem hiszem, hogy az a többség, mely az 1867 : XII tcz. megvédésére keletkezett, hajlandó legyen ezen törvényből csak egy jottát is engedni. Engem nemcsak az vezet, hogy a közös hadsereg intézményét, melyre soha semmit meg nem szavaztam, pártolásom alá vegyem ; hanem vezet az, hogy az önök figyelmét felhívjam arra, hogy itt jogfeladásról van szó. Ám ha tetszik, méltóztassanak ahhoz tudatosan hozzájárulni; de akkor engedjék meg nekünk, hogy majd alkalmilag hivatkozzunk arra, hogy önök nem az 1867: XII. tcz. alapján állanak ; mert még azt sem védelmezik meg. hanem a jog-feladás terén tovább mennek, minta, mennyire menniök a törvény önöknek megengedi. EH ehhez nem kívánok hozzájárulni, s azért a következő határozati javaslatot nyxVjtom be. »A 26 §. kihagyásával utasítja a képviselőház az igazságügyminisztert, hogy a véderő kötelékébe tartozok nősíílési engedélyének feltételeit és ezen engedély nélküli nősülés büntető következményeit magában foglaló javaslatot az igazságügyi bizottsághoz való utasítás mellett, törvénybeiktatás czéljából, még e javaslat tárgyalásának folyamán terjeszsze elő.« (Helyeslés a szélsőbalon. 'Ellenmondások a jobboldalon.) Hogy ne legyen semmi félreértés, ismétlem, magam is osztozom abban, hogy a nősülés a katonaságnál engedélyhez legyen kötve. Nem is kívánok egyebet, mint azt, hogy annak feltételeit a törvényhozás állapítsa meg, és hogy a nősíílési engedély a magyar állampolgárok számára ne a közös hadügyminiszter által, hanem az 1867 : XII. tez. 14. szakasza alapján a magyar kormány közegei által adassék meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha úgy találja a t. többség, hogy felszólalásom jogosulatlan, ám méltóztassék leszavazni; de nagyon kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni a
