Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

324. országos ülés 1894. április 13-án, pénteken. §;= tessék függővé: soha sem tudnék hozzájárulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Határozottan a törvényben kell annak biztosítékot szereznünk, hogy a véderő kötelékében szolgáló magyar polgár a magyar törvényhozás által megállapított föltételek szerint tudja megtalálni azt, hogy mikor nősülhet meg, mikor nem, nem pedig az Saureiter generálisok tetszése és belátása szerint. (Derültség a szélsőbalon.) Ha valaki ezt belátja, — nem tudom, önök belátják-e, — az tudni fogja, hogy ezzel veszedelmes institucziót veszünk fel a törvénybe. De van egy más, még pedig fontos közjogi kérdés is. Az 1867 : XII. tcz., mely a közös hadsereg intézményét megalkotta, azzal az előrelátó bölcseséggel, melyet önök, úgy látszik, Deák Ferencztől nem örököltek, a 14. §-ában szórói-szóra ezt mondja: »A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.« Nos, t. ház, ismerni akarom azokat az érveket, melyek a házassági jog szempontjából előttem bebizonyítják azt, hogy a magyar állampolgárnak, ha katona is, házassága nem polgári jogviszonyára vonatkozik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Hát a magyar ember, ha katona lesz, akkor is katonai szolgálatot teljesít, a mikor megnősül? Talán a házaséletben eltöltött évek is duplán számíttatnak ? (Derültség a szélső baloldalon. Zaj és mozgás jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Hát hiszen Schóber Ernő t. képviselőtársam szavazni fog, de nem fogja tudni, mi felett szavaz. (Zajos felkiáltások jobb felöl: Hohó! Rendre! Hosszantartó zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Az egyes képviselő urak rendreútasítäsát pedig méltóztassék reám bízni, majd arról gondoskodom én. (Helyeslés jobb felöl.) Schóber Ernő: Bizza azt csak reám! Meggyőződésem szerint szavazok! (Helyeslés jobb felöl.) Polónyi Géza: Nem értett meg engem a t. képviselő úr. Eszembe sem jutott, hogy azzal gyanúsítsam, hogy tudomása és meggyőződése ellenére akar szavazni. Méltóztatnak látni, hogy milyen a parlament hangulata, egy kis személyes inczidens milyen nagy csöndet biztosít az embernek. Mit mondtam én? Semmivel sem akartam többet mondani, mint hogy ha nem hallja meg ezen argumentumaimat, nem fogja tudni megczáfolni, nem fogja megérteni intenczióimat, röviden szólva: meg akartam őt kérni arra, hogy | KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVIII. KÖTET. hallgassa meg, miképen argumentálok. (Felkiáltások jobb felöl: Ez egészen más!) Nines okom, pláne Schóber Ernő t. képviselőtársammal szemben, kihez baráti viszony is fűz, hogy ebben a perczben — nem tud m — micsoda kellemetlenséget akarjunk egymásnak csinálni. A mit én kívánok, az a következő: Minthogy a 67 : XII. tcz. 14. szakasza a hadsereg kötelékében álló egyéneknek polgárjogi viszonyait kétségtelen világossággal a törvényhozás számára tartja fenn ég a törvényhozás intézkedése alapján a magyar kormányzatnak, ugyan mi vezetheti a t. képviselő urakat arra, hogy most törvénybe iktassák a véderőtörvénynek egy helytelen és alkotmányunk ellenére becsempészett szakaszát, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely szerint a törvényhozás lemond minden jogáról s nem a törvényhozás állapítja meg a nősülési engedélyeket, nem is a magyar kormányzat, hanem a közös hadsereg és a közös hadsereg élén álló férfiak ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát tisztán magyar állampolgároknak polgárjogi viszonyait szabályozó kérdésben sem a magyar törvényhozás, sem a magyar kormányzat nem intézkedik, hanem intézkednek a közös hadseregbeli tényezők. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt fogják nekem mondani, hogy kár erre oly sok szót vesztegetni, hiszen az csak egy létező törvénynek az idézése. Ez teljesen való ; azonban ezen dolognak mélyére is kell látnunk, és most már megígérem, hogy beszédemet röviden fogom befejezni. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy ez idézése egy létező törvénynek, a véderőtörvénybe felvett azon diszpcíicziónak, hogy a katonaság nősíílési engedélye nélkül a magyar állampolgárnak, ki a közös hadseregben szolgál, nősülnie nem szabad. A véderőtörvény ezen diszpozicziója nem tartozik azon diszpozicziók közé, melyek tiz évi tartamra hozatnak meg, szóval nem időhöz kötött joghatályú intézkedés. Mert ott csak az ujonczjutalék és a hadilétszám megállapításának kérdése van, mely 10 évre szóló konvenczión alapuló törvényes intézkedés. A véderőtörvénynek ezen diszpozicziója egy általános törvényes erejű, de mindennap megváltoztatható intézkedés, szóval a törvénynek ez a része nem olyan diszpoziczió, a melynek megváltozíatásához Ausztriának beleegyezésére szükségünk volna, vagy lehetne. A kiegyezési törvény értelmében ez világosan a magyar törvényhozásnak fentartott és a magyar kormányzat útján végrehajtandó jog, semmi egyéb. Ha már most a dolog így van, t. képviselőház, igaz, hogy ez most csak czitátum, de a véderőtörvénynek itt való idézése ezt a törvényes diszpozicziót meg fogja örökíteni, vagy legalább annyit akar elérni, a mi nézetem 4