Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-338

május 5-én, szombaton. 298 338. országos ölés 1S94. a t. ház annak idején ebben a kérdésben dönteni fog. De mielőtt ez bekövetkeznék, oly lejtőre lépni, mely az egész reformot — hogy úgy fejezzem ki magamat — kijátszsza és a jelenleginél is veszedelmesebb állapotot teremt, nem tartom megengedhetőnek, és azért a kérvényi bizottság javaslatával szemben ajánlom a t. háznak, hogy méltóztassék ezen kérvényt egyszerűen a ház irattárába helyezni. (Élénk helyeslés bal felHl.) Bartók Lajos jegyző: Vajay István! Vajay István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Békés vármegye szóban forgó kérvényére vonatkozólag én is néhány megjegyzést akarok koezkáztatni. Nem vonom kétségbe sem egyeseknek, sem a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy a képviselőházhoz kérvényt intézzenek, és azt úgy okolják meg, a hogy a czél elérése érdekében a legjobbnak látszik. Azonban a szóban forgó kérvény egyik megokolását nem hagyhatom kifogás és megjegyzés nélkül. Békés vármegye azzal indokolja meg szőnyegen levő kérvényét, hogy azért függesztessék fel az 1886 : XXI. törvényczikknek a vármegyei tisztújításra vonatkozó intézkedése, mert félő, hogy a vármegyei tisztviselők közöl igen sokan nem lesznek megválasztva. Kik kérelmezik ezt, t. ház? Maga a vármegye közönsége, mely orvoslást kér önmaga ellen. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Kéri a belügyminiszter urat, hogy mentse meg önmagától, azon szívében levő egyéni sziinpathiák, vagy antipathiák által indokolt érzelmi eljárástól, hogy ő a neki nem tetsző tisztviselőket nem fogja megválasztani. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Erre az ügyre vonatkozólag az én szerény nézetem az, hogy v&gy nincsen semmi köze a kérvényhez Békés vármegye tényleges közönségének, vagy Békés vármegye hivatalos közönségének egy töredéke félti a jövő választástól exiszteneziáját és bőrét, mert arra bizonyosan rászolgált. És hogy a méltó büntetést kikerülje, nem átall most egy ily nevetséges indokolással az ország elé állni és egy ily kérvényt produkálni. Azon tisztviselőknek, a kik mindig a törvény szellemében tisztességesen és humánusan szoktak eljárni, s nem zsaruoki módon és zsarolókig azzal a szegény közönséggel szemben, nem kell félniök attól, hogy az a közönség, a melyet hiven, lelkiismeretesen és becsületesen, a törvények szellemében szolgáltak, nem honorálja az orgzág és közönség érdekében tett szolgálataikat. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Félteni és veszítenivalójuk csak azoknak van, a kik nem a törvény szellemében, nem tisztességes módon, hanem zsarnoki és basáskodó módon szokták kiszolgálni a közönséget és a közigazgatást. És mivel ily óriási abszurdumnak találom a kérvény ezen megindokolását, hogy egy vármegye közönsége a képviselőházhoz folyamodik, hogy a belügyminiszter intézkedése folytán meg legyen védve saját szándékától és akaratától, — én is csatlakozom Horánszky Nándor t. képviselőtársam azon indítványához, hogy a kérvényi bizottság előadójának javaslata helyett méltóztassék a kérvényt az irattárba helyezni, hogy ott a feledés pókhálója lepje be azt. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: A belügyminiszter úr fog szólni. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy röviden jelezzem álláspontomat ezzel a kérvény nyel szemben. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, meg kell említenem, hogy az előttem szólott t. képviselő úrnak abban talán még sincs igaza, hogy ezt a kérvényt a tisztviselők adták volna be, mert a kérvényt Békés vármegye közönsége terjesztette el rí. (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Vajay István: Pia fraus! (Nagy mj a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassék csendben lenni! Hieronymi Károly belügyminiszter: Megengedem, hogy mai törvényhatósági életünkben sok pia fraus van; ha nem volna így, akkor a reform nem volna oly sürgős, mint a milyen sürgősnek én tartom. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) De, t. ház, ismétlem, a kérvényt Békés vármegye közönsége adta be, és én igenis el tudom képzelni azt, hogy Békés vármegye közönsége a maga részéről is, egéázen eltekintve a vármegyei tisztviselők érdekeitől, előnyt lát abban, ha a megyei tisztviselői állásokban bizonyos állandóság van. A mi már most a kérvény érdemét illeti, épen e perczben olvastam el a kérvényt s látom, hogy az abból indáit ki, hogy ha a kormány által elő fog terjesztetni a közigazgatás reformja és az azon fog alapulni, hogy jövőre a törvényhatósági tisztviselők ne választassanak, hanem kineveztessenek, akkor megeshetik, hogy midőn az Í895. év végén és 1896. év elején a tisztviselők választásának ideje elkövetkezik, egy átmeneti intézkedésről kell gondoskodni, mert a törvény esetleg életbe fog lépni azon újabb hat évi cziklus lejárta előtt, de nem fog életbe léphetni az ítj választások megejtése előtt. Abban, azt hiszem, Békésmegye közönségének tökéletesen igaza van, hogy ily eshetőség beállhat; abban is igaza van, hogy ez esetben czélszeríí és szükséges lesz átmeneti intézkedésről gondoskodni; de hogy ezen átmeneti