Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-338

338. országos ülés 1894. május 5-én, szombaton. 297 hanem a legnagyobb megbotránkozással utasítom azt vissza, (Élénk helyeslés a szélsőbalon,) és ezen megbotránkozásnak kifejezést adva, nem járulok az előadó úr indítványához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Horán«zky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház!. . . Elnök: Engedelmet kérek, előbb Horváth Béla képviselő urat illeti a szó, azután Horánszky Nándor, és azután Vajay képviselő urat. Horváth Béla: T. képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam Szederkényi Nándor oly éles és erős kifejezésekkel élt . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza volt! Rászolgált Békés vármegye! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Horváth Béla:. . . Békés vármegye közönségének a feliratban foglalt eljárása ellen, hogy a magam részéről, a ki a feliratot szintén ismerem, és a bizottsági tárgyalásban részt vettem, ezzel a támadással szemben felszólalni kötelességemnek ismerem. (Halljuk !) T. képviselőház! Az előzmények, melyeket e kérvény, illetve felírat tárgyalásánál ismertetni szükségeseknek tartok, ebből állanak: 1886-ban, mielőtt az 1886-ik évi XXI. tcz. megalkottatott, a törvényhatóságokban vita tárgyát képezte az, vájjon a tisztviselők választás útján, vagy pedig államosítás útján lépjenek hivatalukba? Akkor Békés vármegye azt az elvet fogadta el, és azt a nézetet vallotta, hogy ők a tisztviselőket választani ugyan, de életfogytig akarják megválasztani. Erre bekövetkezett az 1886 : XXI. törvényczikk megalkotása, a mely az ő nézetüket elejtve, a választási rendszert újból szabályozta, és a mely törvényczikket az 1891 : XXXIII. térvényeííikk akként változtatta meg, hogy elvben az államosítás behozatalát mondta kötelezőnek. Miként tudjuk, t. ház, rövid idő az, mely ezen felvetett kérdést a praxisban tényleg megoldani hivatva van; tudjuk, hogy a törvényhatóságoknak igen nagy része mozgalmat indított meg, főleg nemzetiségi szempontból az erdélyi vármegyék, az 1891 : XXXIII. törvényczikk mielőbbi megvalósítása iránt. Midőn e felett folytak a tárgyalások Békés vármegyében, a megye közönsége, hogy következetlen ne legyen, a fennálló, előbb említett 1891 : XXXIII. törvényczikkel szemben azon alapra helyezkedett, hogy legalább kérjék, mintegy folyományaként az í886-ban elfoglalt álláspontjuknak, addig is, a míg az államosítás bekövetkezik, hogy a jeleidegi tisztviselők arra a időre hagyassanak meg jelenlegi állásukban, mert vezérelvííl azt tekintették, hogy a megyei, illetve törvényhatósági szolgálatban oly

t tisztKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVIII. KÖTET. viselők legyenek, a kik kipróbáltak, képzettek, s a kiket féltettek attól, hogy egy közbejövő választás folytán hivatalaiktól el találnak esni; szóval az állandóság mellett nyilatkozott a vármegye közönsége. Már most, t. ház, mit kér Békés vármegye/

1 Nem azt, a mit t. képviselőtársam, Szederkényi Nándor felemlített, hogy az 1886: XXI. törvényczikk függesztessék fel, tehát a provizóriumot, hanem Békés vármegye közönsége egyszerűen azt kéri, hogy az 1886 : XXI. törvényczikk addig is, míg az 1891 : XXXIII. törvényczikk életbe lép, megváltoztattassék novelláris törvényalkotás útján. Ebben, illetőleg ezen petitum előterjesztésében én a magam részéről sérelmet látni abszolúte nem tudok, mert valamely törvény megváltoztatását kérni a törvényhozástól sérelmet nem képezhet. (Helyeslés jobb felől.) Ebből folyóiag én a magam részéről is kérem a kérvényi bizottság javaslatának elfogadását. (Helyeslés jobb felől) Hock János jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Az az elintézési mód, a melyet a kérvényi bizottság ajánl, mindenesetre olyan, a mely a kérvény tartalma iránt bizonyos szimpathiát árul el, mert nem tartja azt egyszerűen visszaútasítandónak ós a ház levéltárába teendőnek, hanem javasolja, hogy adassék ki a miniszternek, a ki tehát azt esetleg figyelembe is veheti. ED, t. ház, egyénileg nem vagyok azon helyzetben, hogy ezt a kérvényt tartalmánál és intencziójánál fogva egyáltalán figyelembe vehetőnek tekintsem, (Helyeslés bal felől.) mert én azon nézetben vagyok, hogy az semmi más, mint az államosítás egyik alapgondolatának megkerülése és kijátszása és mindenesetre egy provizórium annyiban, a mennyiben az államosításnak egyik alapgondolatát ideiglenesen addig, míg maga az államosítás kérdése így, vagy úgy megoldatik, be akarja vezetni a gyakorlati életbe a nélkül, hogy azon garaneziákról is gondoskodva legyen, melyek fokozott mértékben szükségesek oly gyökeres reformmal szemben, a minőnek én az államosítást tartom. Az a lehető legveszedelmesebb dolog lenne, ha oly természetű törvény alkottatnék, mely az államosítás egész komplexumának, különösen a garancziális kérdéseknek hatályos megoldása nélkííl oly állapotot teremtene, melyben legalább is a politikai jogok ki volnának adva oly organizmus kezébe, melylyel szemben az ország semmi biztosítékkal sem rendelkeznék annak esetleges visszaélései ellenében. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ily veszedelmes intézkedést a magam részéről egyszersmindenkorra kizártnak tartok. Ha a törvényhozás intézkedéseket kíván, módjában áll megoldani az egész reformot, és 38