Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-337

887. országos ülés 1884. május 4-én, pénteken. ^§5 Már most, t. ház, hogyan áll ez a gyakorlati szükség? Mondja meg a t. miniszter úr, hogy a monarchia másik államában, vagy nálunk van-e az a baj, melyet orvosolni kell; mert egy törvényjavaslatot nem lehet csak platonicze megalkotni, hanem vagy itt, vagy ott kell bajnak lennie; vagy ha talán nincs is ez idő szerint baj, akkor preventív czélból akarja-e megalkotni a miniszter úr e törvényt? Meg kell tehát ^mondania, hogy hol mutat a viszonyok bekövetkezhető fejlődése olyan bajt, melylyel szemben előzetes orvoslásra van szükség. Ha már most a monarchia másik államában van a baj, vagyis ott forog fenn az az eset, hogy ott oly szesz fogyasztatik, mely után nem az ottani állam pénztárába folyik be az adó, akkor tovább kérdem, hogy minő ellenszolgáltatások ellenében adta meg a t. miniszterelnök úr a monarchia másik államának azt a konczessziót, hogy ez a baj orvosoltassék ? Mert ha a monarchia másik államában vannak orvosolandó bajok, akkor — azt hiszem — ezt az alkalmat fel kellett volna használni arra, hogy a szeszadó terén mutatkozó minden egyéb bajok is oivosoltassanak, és a kérdés a kölcsönös érdekek kiegyenlítésemellett oldassék meg, még pedig nemcsak az adózás, hanem a termelés szempontjából is. Ha pedig nálunk van a baj, t, ház, akkor tisztán áll előttem az, hogy a termelés érdekei csakugyan nincsenek niegóva. Mert ha hozzánk jön be olyan szesz, melynek adójövedelnie nem a magyar államkincstár számára van biztosítva, akkor ebből az következik, hogy a termelés tekintetében szenved az ország. Számokban beszélek, t. ház. Magyarország kontingensenyolczszáz és néhány ezer hektoliter szesz. Ha már most hozzánk bejön például százezer hektoliter szesz adóteher nélkül, akkor ezen törvényjavaslat által lehetségessé lesz ugyan, hogy ennek adóját itt szedjük be, de nem válik lehetővé az, hogy e százezer hektolitert ez az állam termelje meg, pedig a fogyasztási adó kérdése egyenrangú a termelés kérdésével. Mindkét szempontot egyenlően fel kellett volna tehát karolni, mert míg az egyik, tudniillik a fogyasztási adó az államkincstári jövedelmeinek előmozdítására szolgál, addig a másik a közgazdasági érdekek megóvását tartalmazza, tartalmazza jelesen annak a forrásnak felkarolását, melynek segélyével az állam terheit viselni képesek is vagyunk. A kérdés, t. ház, sem egyik, sem másik irányban nincs felderítve. Pedig a legkevesebb, a mit egy törvényhozás megfontolása megkívánhat, az, hogy mindenki tudja, hogy mit kíván orvosolni, ha az valamit orvosolni akar, s hogy ezen orvoslás igazában a monarchia melyik államának érdekében történik. T. ház! Azt mondta az én barátom, Désy Zoltán, hogy e törvényjavaslat nagyon röviden van előterjesztve. 0 ezt bizonyára a törvényjavaslat indokolására értette. A t. miniszter úr pedig felhasználta a konstrukczió hiányosságát arra, hogy t. képviselőtársamnak azt imputálja, mintha ő azt fájlalná, hogy a törvényjavaslat szövege rövid, vagyis kevés a szakasz, és az komplikáltabb is lehetne, hogy többen halászhassanak benne a kincstári érdekek azon terén, melyen fájdalom, még mindig nem találkozunk az adminisztráezió azon korrektségével, melynek pedig valahára való megvalósítására törekednünk kell. Az én t. barátom ezt az indokolásra értette. Ha mi, t. ház, most meg akarjuk bírálni e törvényjavaslat hatását, terjedelmét, jövőjét, vagyis tehát a?.t, hogy mi lesz, mi az, a mit ezzel IQíí^ <l Kel runk orvosolni, akkor legalább is kötelessége lett volna felfogásom szerint a t. kormánynak az, hogy a javaslat mellé oly statisztikát fűzzön, mely tartalmazza a szeszadó fejlődését kezdettől fogva, vagyis azon időponttól fogva, a melyben a törvényjavaslat megalkottatott és pedig véleményem szerint nem az évi, hanem a campagne-szeríí eredményeket kellett volna feltüntetnie. Tudom, hogy ezt kombinálni így is lehet, de midőn nemcsak az adózás, hanem a termelésről is van szó, szónak kell lennie azon statisztikáról, mely campagne-ok szerint és nem az évek szerint adja elő az adatokat. (Az elnöki széket báró Bánffy Dezső foglalja el.) Azonkívül azt sem tudjuk, hogy a termelés a magyar állam területén miként alakúit, menynyi volt az, a mi tényleg termeltetett, mennyi volt az, a mi tényleg fogyasztatott; nem tudjuk, hogy a szabadraktári intézmények folytán az állapotok miként fejlődtek; legkevésbbé tudjuk pedig azt, a mit meg kellene orvosolni, hogy tudniillik adóval megterhelt szesz a monarchia egyik területéről a másikra milyen mennyiségekben ment át, peclig itt tisztán azt a kérdést akarjuk megfontolni s ennek következtében tisztán arra vonatkozólag akarunk törvényt alkotni, hogy ha adóval nem terhelt szesz a monarchia egyik államának területéről a másikéra átmegy, az meg is adóztassák, mondom, ha meg akarjuk tudni, hogy ennek mi az értelme, tartalma, terjedelme és jövője, akkor a legkevesebb a mit tudnunk kell, az, hogy az 188S-iki szeszadó-törvény életbeléptetése óta az adóval nem terhelt szesz vándorlása a monarchia három területén, tudniillik az örökös tartományokban, nálunk és Boszniában miként alakúit, mert csak ebből tudjuk megbírálni, hogy vájjon ezen törvénynek mi az igazi rendeltetése és mi a ezé], a mely ezen törvény által elérni óhajtatik. Azután a termelésre vonatkozólag, t. ház, azt sem tudjuk, hogy vájjon évről-évre az elfogyasztott szeszkészletek miként halmozódtak fel, mi