Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-337

286 337. országos ülés 1894. május 4-én, pénteken. az a készlet, a mely kezdetben volt, és ezen készletek évről évre, a teimelési évad végén miként fejlődtek, pedig ez szintén becses adat volna, hogy megbírálhassuk, hogy a szesztermelőknek: kik panaszkodnak, kérelmeznek, de meghallgatást sehol sem találnak : mennyiben van igazuk és mennyiben nem. Ezeket, t. ház, mind homály fedi, minderről a legkevesebbet sem tudunk, vagy legalább nem világosíttatunk fel, hanem belemegyünk egy princzipium megalkotásába, a mely szerintem is helyes, hogy tudniillik minden államfél részére biztosíttassék a fogyasztás alapján az őt megillető adó, de belemegyünk a nélkül, hogy ezen kérdés tartalmát a maga igazi értelme és jelentősége szerint és azon adatok alapján, melyeket, nem nekünk kellene kutatnunk, hanem a t. kormánynak kellene előterjesztenie, megbírálhassuk. Ez, t. ház a további ok, a miért én a törvényjavaslatot el nem fogadom. Általában t. ház, én kezdettől fogva, már 1878 óta, mióta az első gazdasági kiegyezés történt, azon alapon állottam és állok ma is, hogy nem kívánok semmi oly törvényjavaslatot, a mely a magyar állam kincstára számára, vagy a magyar állam termelési érdekei számára a monarchia másik államától áldozatot követel, (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) de nem engedek a magaméból sem. (Élénk helyeslés.) Mindaddig, míg a közös vámterület alapján állunk, mindaddig, míg a gazdasági kiegyezés időről-időre ezen alapon történik, addig a legkevesebb, t. ház, a mire utalnunk kell, hogy a magyar állam érdekei épúgy niegóvassanak a fogyasztás és termelés tekintetében, mint a hogy én nem akarok túlkapni a monarchia másik államának fogyasztási, pénzügyi és gazdasági érdekein. Épen ebből a szempontból azt gondolom, hogy ha a t. miniszter úr nem pusztán csak azt akarta elérni, hogy a szeszadózás terén azokkal a kínos állapotokkai szemben, melyek a szeszfogyasztás, illetőleg a korcsmáitatás, és italmérés tekintetében fennállnak, javulást érjünk el, hanem egy általános, egészséges princzipiumot is óhajtott beállítani, akkor nem kellett volna kizárólag csak a szeszre szorítkoznia, hanem meg kedett volna valósítania ezt a fogyasztási adók egész vonalán mindenre kiterjedő intézkedésekkel. Tartok tőle, hogy ezzel a javaslattal ez a czél el fog odáztatni, épen azért, ámbár magát a princzipiumot egészségesnek tartom és helyeslem, nem járulhatok a javaslathoz. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat, kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz szólni? Ha senkisem kíván szólni, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját, és szó illeti tíz képviselő által aláírt határozati javaslata alapján Désy Zoltán képviselő urat. ! Mindenekelőtt az előadó úr fog szólni. Pulsaky Ágost előadó: T. ház! Azok a kifogások, melyeket Horánszky Nándor t. képviselő úr hosszasabban és igen tüzetesen megindokolt előterjesztésében a törvényjavaslat, valamint a pénzügyi bizottság jelentése ellen felhozott, felhozott részben a pénzügyi bizottságban is, ámbár ott nem találtak oly határozott formulázásra, mint a minőkben azok most a t. ház előtt megjelentek. A t. képviselő úr kifogásainak legfőbbike tulaj donképen az, hogy ez a törvényjavaslat merőben teoretikus, és hogy a t. képviselő úr tulajdonképen nem látja, hogy a javaslat indokolásával akár a statisztikai alap, a melyen a kérdés elbírálás alá jut, akár a baj holléte világosan kideiíttetnék, és ennek folytán nem látja világosan megállapítva azt, hogy hol van a baj, a melynek orvoslása érdekében a törvényjavaslat meghozása szükséges. A ki azonban a t. képviselő úr előadását figyelemmel kísérte, az, lehetetlen, hogy a t. képviselő úr záró szavában ne találta volna meg a feleletet ugyanarra a kérdésre, melyet a t. képviselő úr igen tüzetesen fejtegetett. A t. képviselő úr ugyanis zárszavában kifejtette, hogy mindaddig, míg közös vámterület alapján állunk, ügyelnünk kell arra, hogy minden túlkapás nélkül a túlsó fél ellenében, a magyar érdekeknek is teljesen meg kell óva lenniök, és iparkodnunk keli, hogy szeszadó-rendszerünk minden tekintetben megfeleljen azon teoretikus kívánalmaknak, melyeket annak megállapítása alkalmával felállítottunk. Igaz, a mit erre vonatkozólag a t. képviselő úr erre megjegyzett, hogy a szeszadótörvény nemcsak a fogyasztás szempontjaira van fektetve, hogy itt más szempontok is irányadók, irányadó nevezetesen a termelés előmozdításának szempontja, azon kivííl a fogyasztási adó biztosítása is kétségtelenné válik, csakhogy épen azért óvakodnunk kell az ilyen novellái is tör vények meghozatala alkalmával attól, hogy a helyeseknek és üdvöseknek elismert alapokat ne ingassuk jobban meg, mint a hogy az a fenforgó szükség és az elérendő czél érdekében kívánatos. Épen azért, mivel a termelés körülményeit koczkáztatnunk nem szabad, mivel nem szabad esetleg oly kívánalmak miatr, a melyek múló ter mészettel bírnak, mint a minő például a kontingens leszállítása, oly elhatározásokra bíratni magunkat, a melyekkel később, talán igen rövid idő múlva ellenkező követeléseket volnánk kénytelenek érvényesíteni, épen azért, mivel nem szabad azt a stabilitást megbolygatnunk, mely minden termelési rendszernek mindenütt, hol gyáriparról van szó, múlhatatlan feltétele, hogy az illető termelés csendben és normálisan