Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-337

280 33J. országos ülés 1894. május 4-én, pénteken. lehetetlenség. Örvendek, hogy most ez a lehetetlenség megszűnt. Hanem úgy, a hogy a t. miniszterelnök űr kontemplálja, ezt a czélt elérni, legalább is túlságos fáradság. Annak, hogy a fogyasztási terület, élvezze a fogyasztási adót, egyedüli módja az, hogy a fogyasztási területen fizettessék adó, más szóval, hogy csakis adóval terhelt szesz jusson a forgalomba. Semmivel sem nehezíti ez jobban meg a kereskedést azoknál a rendszabályoknál, melyeket az adóval nem terhelt szesz forgalmára nézve a t. miniszterelnök úr ebben a javaslatban életbe léptetett. Magáról a javaslatról tulajdonképen nagyon kevés mondanivalóm van. Csak egy pár szót kell mondanom azokra a szempontokra nézve, melyek engem és a pártot, melyhez tartozni szerencsém van, vezetnek azon kérdések tekintetében, melyek az 1867: XII. törvény értelmében közös egyetértéssel való elintézés tárgyait képezik. (Halljuk! Ralijuk!) Nemcsak az előttem szólt t. képviselőtársam, hanem azon pártnak minden szónoka, a ki közgazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, mindazt, a mi 1867 óta Magyarország rovására és Ausztria előnyére történt, rendesen egyedül az 1867-iki kiegyezésnek szokta betudni. Pedig ezekre nézve a helyzet egészen más. (Halljuk! Halljuk! A kiegyezés intézkedéseit, melyek a közös egyetértéssel elintézendő ügyeket meghatározzák és a melyek az érdekközösségre, az érdekek kölcsönös kiegyenlítésére vannak alapítva, össze lehet egyeztetni úgy a közös, mint a külön vámterület mellett. A kérdés lényege a külön vámterület mellett épúgy, mint közös vámterület mellett mindig az, hogy lesznek-e Magyarországon államférfiak, kik az ország érdekeit meg tudják és meg akarják védeni? (Úgy van! bal felöl.) A fogyasztási adók meghozatalánál, kezdve az 1868-iki rendezéstől, egyík ballépés a másikat követte. Elismerem, hogy nemcsak nálunk történtek ilyen tévedések, hanem egész Európában válságos helyzetbe juttatta az államokat a túltermelés. De történt nálunk olyan intézkedés, mely az 1867-ikí kiegyezéssel áll kapcsolatban. Ilyen az adóvisszatérítés kérdése, a melyről elismerem, hogy az ;878 : XIX. tcz. nagy haladás volt. Volt már szerencsém többször kijelenteni, hogy itt a helyes eljárás az lenne, hogy az adóvisszatérítéshez a közös vámterület mindenik része ugyanazon arányban járuljon, a mely arányban a kivitel tényleg történik. Ezt helyeslem. Mi azonban csak approximativ számítás alapján járunk el. Az 1878:

XIX. tez.-nek a leszámolásra vonatkozó intézkedéseit követte az 1887 : XXIII., illetőleg XXIV. tezikk. Már most nézzük meg, hogy miképen fog állni a helyzet, ha a miniszterelnök úr javaslata életbelép. Azt mondja az 1887: XXIV. tcz. 11. §-a, hogy a kölcsönös leszámolásnál, az adóvisszatérítés esetében, a közös vámterület alkatrészei olyan arányban vesznek részt, a mily arányban áll az illető területen elért nyers adójövedelem az összes nyers adójövedelemhez. És itt azt mondja a szeszadótörvény 74. és a ezukoradó törvény 46. §-a, hogy az egyik területről a másikra adóteher fentartása mellett átvitt termeivények adója csak azon esetben téríttetik meg, ha az nagyobb, mint az ugyanazon területről ugyanazon idő alatt kivitt menynyiség. Felkértem — ha jól emlékszem — a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával a t. miniszterelnök urat, hogy jó volna tájékoztatni a házat azon adatokról, hogy mekkora az a szesz-, ezakor- és sörmennyiség, a mely adóteher fentartásával az egyik területről a másikra átvitetik, hogy legalább egy megközelítő képet nyerjünk. Én azonban még eddig semmi ilyen kimutatásnak, adatnak birtokában nem vagyok, a melyből erről meggyőződhetném, és ugyanebben a helyzetben vannak azon t. barátaim is, a kik e kérdéssel foglalkoznak. Utaltam akkor, hogy milyen lényeges dolog volna, hogy tájékozva legyen, ha nem is a nagy közönség, de legalább a magyar képviselőház. (Helyeslés hal felől.) Most ott állunk, hogy a legközelebbi leszámolásnál lesznek olyan fogyasztási czikkek, a melyek az adóteher fentartásával jöttek be, a melyek tekintetbe vétetnek az adó-visszatérítés leszámolásánál, és lesznek fogyasztási adó alá eső czikkek, melyek a fogyasztási adót megfizették a termelési területen és a melyek nem jönnek tekintetbe a leszámolásnál. Hogy ez a különbség miért tartatik fenn; hogy kikerülte-e ez a miniszter úr figyelmét, vagy pedig valami czél van-e általa elérve: azt nem vagyok képes belátni. A mi a fogyasztási terület biztosítását illeti, az önmagában véve helyes, jó. A fogyasztási adónak rendeltetése, mivel azt a fogyasztók fizetik, az. hogy azt ugyanazon állam élvezze, a hol a fogyasztás történik. De itt ugyanazon helyzetbe jövök, a melybe az előttem szólott t. barátom jött, hogy egy elvnek alkalmazásánál nem szorítkozom egyik, vagy másik országra, vagy egyik-másik esetre, hanem azt akarom, hogy az igazság és méltányosság elvei szerint alkalmaztassák az az esetek mindegyikére. Epén azért nem akarok bővebben foglalkozni e nagyon röviden indokolt és még rövidebben kidolgozott törvényjavaslattal, hanem van szerencsém a kö vetkező indítványt benyújtani: »A képviselőház a beterjesztett törvényjavaslatot nem fogadja el és utasítja a kormányt, hogy oly javaslatot terjeszszen elő, a mely nemcsak a szesz, hanem a cznkor- és sörfogyasztá si