Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-337
337. országos ülés 1894. május 4-én, pénteken. ^gj adónak a fogyasztási terület részére való biztosítását ezéíozza.« (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy felolvastassék az indítvány? (Nem!) Kíván még valaki szólani? A miniszterelnök úr fog nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! A már fennálló fogyasztási adótörvényeinkben, jelesen a szeszes czukoradóról szólókban kifejezésre talált azon elv, hogy az egyes fogyasztási adó alá eső czikkek után fizetett adó a fogyasztási területnek biztosíttassák. A szeszadóról szóló törvény 74. §-ában, a mint ezt az indokolásban is előadtam, ez részletesen keresztül is vitetett, de azon feltételhez van ez kötve, hogy az egyik területről a másikra adóval terhelten átvitt mennyiség után az adó csak akkor téríttetik meg, ha a kivitt mennyiség nem nagyobb, mint a mennyi az egyik területről a másikra áthozott szesz mennyisége. Ennek gyakorlati következése az, hogy mivel úgy a cznkornál, mint a szesznél a kivitt mennyiség mindegyik államban nagyobb volt, mint a másik területről áthozott mennyiség, tulajdonképen adóleszámolásnak helye nem is volt. Ez azon fogyasztási czíkkekre nézve, melyek adóval terhelten vitetnek át az egyik államterületről a másikr.s, tulajdonképen nem is baj, mert hisz ez csak a termelést befolyásolja s nem a fogyasztási adót. melynek területén a czikkek elfogyasztatoak. De nagy a baj azon czikkekre nézve, melyek után az adó már az egyik államban lerovatott; ha azok átvitetnek a másik államba, azok után leszámolás nincs, hanem az egyik állam szedi be a fogyasztási adót a^on czikk után, mely a másik állam területén fogyasztatik. E hiányt akarja pótolni e javaslat, mely az ott kimondott elvet gyakorlatilag akarja keresztülvinni. És itt legelőször védekeznem kell a javaslat .rövidségének vádjával szemben. Midőn e javaslatot készítettem, épen arra törekedtem, nem csinálhatnám-e ezt még rövidebbre, mert hisz fogyasztási és általában közvetett adótörvényeinknek az a baja, hogy nagyon hosszúak, és e miatt nagyon nehezen kezelhetők. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Hosszan gondolkoztam tehát azon, nem lehetne-e egyszerűen csak utalni fogyasztási adótörvényünkre, vagy a vámszabályoknak megfelelő határozataira, és magába a törvénybe csak tisztán az elvet felvenni. Ha csak egyetlen törvényre, és csupán csak törvényre lehetett volna hivatkozni, bizonyuyal e módot választottam volna és az elvet még rövidebb törvényben juttattam volna kifejezésre. De minthogy nem csak egy törvényre, hanem többre, jelesül fogyasztási adótörvényeinkre és ezen KÉPVH NAPLÓ 1892-97 XVIII KÖTET, kívül a vámszabályokra, tehát nem is törvényre, hanem törvényesített szabályokra is kellett volna hivatkozni, a könnyebb áttekintés és helyesebb összefoglalás szempontjából helyesebbnek tartottam e valamivel hosszabb javaslatot beterjeszteni. (Helyeslés jobb felöl.) Az indokolásra nézve megjegyzem, hogy abban, hacsak nem akartam találgatásokba bocsátkozni a tekintetben, hogy a fogyasztás miként oszlik meg a két állam között, a mire megbízható adataink nincsenek, mondom, ha nem akartam találgatni, a mi mégis csak bajos lett volna egy törvényjavaslat indokolásában, nem terjeszkedhettem ki másra, mint az elv ismertetésére. És ezt meg is tettem. Elismerem, hogy itt adatokra is van szükségünk. Ha a t. képviselő úr figyelemre méltatta volna azon fogyasztási adókra vonatkozó adatokat, melyeket én a korábbinál nagyobb gyorsasággal, sőt a lehető legnagyobb gyorsasággal nyomattam ki, és bocsa tottam a t. ház tagjainak rendelkezésére, ez adatokból mindenesetre meríthetett volna annyi hozzávetőleges tájékozást, hogy összes fogyasztási adóink közül a szeszadó az, a hol körülbelül egyformán állunk, s a hol nem lehet azt mondani, hogy Ausztria fizet valamit adó fejében Magyarországnak, vagy fordítva. Az állapot itt az, hogy egyik fél sem károsodik. Az 1892-iki adatok már rendelkezésére állanak a t. háznak, és azokból ez ki is vehető. Hogy az 1893-ikiakat mért nem tudtam még beterjeszteni? Megjegyzem, hogy hisz csak most járt le a pótkezelési negyed, és ily statisztikai adatokat, ha megbízhatóan akarjuk összeállítani, nem lehet korábban elkészíteni, mint körülbelül augusztus, vagy szeptember hóban. Akkor az meg is fog történni. Désy Zoltán képviselő úr kifogásaival szemben óvnom kell attól, hogy valahogy ne tegyük azt, a mit ő ajánl, mert ha azok, a miket mondott, bekövetkeznének, legyen meggyőződve, hogy az a nehéz helyzet, — melyben szesziparunk különösen a korábbi viszonyokhoz képest van, de a melyben a szeszipar Európa összes államaiban sínylődik, úgy, hogy a helyzet nálunk sem rosszabb sőt talán jobb, mint egyebütt, — még talán rosszabbodnék, és a szeszipart tökéletesen megbénítaná. (Úgy van! jobb felöl.) Mit kíván a képviselő úr? (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr először is azt kívánja, hogy csakis oly szesz hozassék forgalomba, a mely után az adó már lerovatott. Désy Zoltán: Épen ellenkezőleg ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: No hát akkor lehetetlent tetszik kívánni, mert. én oly szeszt nem hozha36