Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-335

335. országos ülés 1894. május 1-én, kedden. 257 alatt lehet egy, a kérdést helyesen megoldó javaslatot, vagy szakaszt előterjeszteni; ezáltal nemcsak egyeseknek a gyakorlati életben igen sűrűen előforduló baján segít, hanem közre fog működni arra, hogy a telekkönyvek helyesebbek legyenek, mert, a mint az előbb említettem, a telekkönyvek tele vannak ilyen nem létező, fenn nem álló terhekkel. Már most az új telekkönyvekben egész proczedurát kell folytatni; hogy ezek onnan kikerüljenek. Hiszen ha az igazságügyminiszter úr nem intézkedik e tekintetben, akkor az új telekkönyvek rövid idő múlva megint tele lesznek nem létező terhekkel, a nyilvánkönyvi hitelnek nagy rovására. T. ház! Mielőtt felszólalásomat befejezném, (Halljuk! Bálijuk!) rá kell mutatnom még az örökösödési eljárásnak egy nagy nyomorúságára. (Halljuk! Halljuk!) Elég hosszadalmasan tárgyaltatnak a hagyatékok, — talán az új törvény szerint hamarább fognak letárgyalt ttni, — de nagyon téved, a ki azt hiszi, hogy akkor a hagyatékot átadják a bíróságok. Nem adják át, hanem megkövetelik a féltől, hogy előbb igazolja, iiOgy az örökösödési illeték kiszabatott, sőt azt is, hogy azt lefizették. Nagy baj az örökösödésekre az, i.ogy esetleg a pénzügyi hatóságok elégtelen száma, vagy kis munkaereje miatt hónapokig kell várni, vagy egy évig is az illeték kiszabására. De még nagyobb baj a fizetés, mert a ki örökösödik, még ha nagy vagyont örököl is, bizony az első időben nincsen valami rózsás helyzetben. Terhelik őt rendszerint a gyógyítási, temetési költségek, a higyaíéki terhek, az örökösödési költség, esetleg valamely örököst készpénzzel kell kifizetni, hagyományt kell kifizetni, s mindenesetre ráadásul még Damokles kardúl függ feje felett az illeték. Különösen a birtokososztály, a kiesi úgy, mint a nagy, bizony nálunk, sajnos, nincs azon helyzetben, az örökhagyó sem, hogy valami sok készpénzzel rendelkezzék, inkább adóságai vannak, de a ki örököl, annak sincs sok készpénze, és ennek a sok fizetési kötelezettségnek nem tud másként eleget tenni, mint hogy birtokából elad valamit, vagy azt jelzálogkölcsönnel terheli, bár ez sem lehetséges, mert nem írják a birtokot nevére mindaddig, mig az illetéket le nem fizette, úgy, hogy egy valóságos circulus vitiosusba keveredik, kapkod fűhöz-fához, nem tud szabadulni, és utolsó remediumkéíjt személyes hitelét kénytelen — ha ugyan bír ilyennel — igénybe venni, a mi pedig drága hitel. Azt hiszem, hogy a kincstár érdekeinek csorbítása nélkül is lehet ezen változtatni, és ha már kell az örökösödési illetéket a bíróságnak biztosítani, elegendő volna ez olyformán is, ha bevárná a kiszabást, és a tulajdonjoggal egyidejűleg kebeleztetnék be a KÉPVFJ. NAPLÓ. 1892 — 97. XVÍ1I. KÖTET. zálogjog; a hol pedig csupán ingó dolgok vannak; ott a bíróság részéről nincs egyáltalán szükség intézkedésre, mert ha az örökös akarja, úgyis elteheti azokat láb alól úgy, hogy a bíróság át nem adhatja azokat. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ezen a bajon segíteni nem tisztán az igazságügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, de mivel ezen javaslat a törvény végrehajtását részben a pénzügyminiszter úrra is bizza

? kérnem kell, hogy karöltve segítsenek a bajon, mert ha ezen állapot fenmarad, bármily jó törvényeket hozzunk is, azt a végczélt, hogy az eljárás gyors, a feleket kielégítő legyen, soha se fogjuk elérni. Vannak még a javaslatban egyéb kisebb hiányok, melyek inkább stilárisak. így a 2. §-ban kimaradt a ?.méhmagzat«, »meg nem született örökös«, mig ellenben az 50. és 56. szakaszok ezeket megkülönböztetik, a mint hogy meg is kell különböztetni. Továbbá a 120. §. hivatkozik a 91. §. 6. bekezdésére, holott helyesebben a 92. §. 5-ik bekezdésére kellene hivatkoznia. Hiánya még a javaslatnak az is, hogy a szorosabb értelemben vett magyarországi özvegyekről a magyar nemzethez méltó lojalitással és gavallérsággai gondoskodik, de azon szegény özvegyek, a kik az osztrák polgári törvénykönyv hatálya alatt állnak, a 129. §. folytán aránylag rosszabb helyzetbeu lesznek, ha az rájuk is ki nem terjesztetik, pedig az erdélyi özvegyek semmivel sem rosszabbak, mint például a pestmegyeiek. (Derültség.) Iparkodtam a törvényjavaslatot lehetőleg tárgyilagosan megismertetni, árny- és fényoldalait felderíteni, és mivel azon alapelvek, melyek ezen javaslatban le vannak fektetve, szerintem helyesek, minthogy íényoldalai felülmúlják árnyoldalait, mivel azt egész szerkezetében helyesnek és jónak látom, és azon reményben vagyok, hogy a hiányok a tárgyalás folyamán talán pótoltatni és javíttatni fognak; végre tekintettel arra, hogy ezen javaslat nem politikai természetű, és igy megszavazása nem involvál bizalmi kérdést, ennélfogva a javaslatot a magam és azon párt részéről, melyhez tartozni szerencsém van, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Bartók Lajos jegyző: Márkus József! Márkus József: T. ház! Hogy jelenlegi örökösödési eljárásunk nem jó, azt az előadó úron kívül az a tény is bizonyítja, hogy ezen törvényjavaslat ide beterjesztetett. És ha azt akarjuk vizsgálni, vájjon ez a törvényjavaslat megfelel-e a gyakorlati élet követelményeinek, akkor használjuk azt a módszert, hogy vizsgáljuk meg, mik voltak a réginek hibái, és vizsgáljuk azt, vájjon a réginek hibáit ezen törvényjavaslat alkalmas eszköz gyanánt meg 3*