Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

324. országos ülés 1891. házasság tényleg nem köthető. Ezért bátorkodom egy módosítványt beadni, melyet csak az esetben tartok fenn, ha ez esetről nem nyerek más felvilágosítást. De ha az eset csakugyan úgy áll, mint felfogtam, indítványom az, hogy a 22. §. tétessék át a 13. §. után 14. szakasznak, tehát a bontó akadályok utolsójának, és akkor e helyett: »Tilos holttányilvánítás alapján házasságot kötni« tétessék: »Holttányilvánítás alapján házasság nem köthető.« Kérek szíves felvilágosítást, esetleg módosítványom elfogadását. (Helyeslés bal felöl.) Teleszky István előadó: T. ház! Bátor leszek erre nézve a felvilágosítást megadni. Mielőtt ezt megtenném, felolvasom a javaslat 74. szakaszát, mely így szól: » Megszűnik a házasság az által is, hogy az egyik házastárs a másiknak holttányilvánítása után házasságot köt, kivéve, ha az új házasságot megkötő felek egyike a házasságkötéskor tudta, hogy a holttá nyilvánított él, vagy ha az új házasság egyéb okból semmis.« Ez esetben tekintettel még a 73. §. utolsó bekezdésére és a bigámiáról rendelkező 12. §. második bekezdésére, nem jön létre érvényes új házasság, ha a házasság megkötésekor akár az egyik, akár a másik fél tudja, hogy a mikor a házasság megköttetett, a holttá nyilvánított élt. Akkor a második házasság érvénytelen s fennáll az első házasság. Tehát ha a házasságra lépők valamelyike csak azt tudja, hogy a holttá nyilvánított a holttá nyilvánító Ítéletben megállapított elhalálozási napot túlélte, akár élt akkor, mikor az új házasság köttetett, akár nem, ezt nem is tartozik az anyakönyvvezető vizsgálni, mihelyt, mondom, akár a felek valamelyike tudja, akár az anyakönyvvezető tudja, hogy a holttá nyilvánított túlélte azt a napot, mely a holttá nyilvánító Ítéletben meg van állapítva az elhalálozás napjául]: be lévén bizonyítva a vélelem ellenkezője, nem köthet újabb házas ságot a holttá nyilvánító ítélet alapján, hanem vagy az bizonyítandó, hogy már meghalt az, a ki túlélte a holttányilvánításban megállapított napot, vagy újabb holttányilvánítás eszközlendő ki, mert az előbbi vélelem meg van döntve. A tiltó akadály felállítása arra való, hogy mihelyt egyszer be van bizonyítva, hogy a vélelem biztos alapja megdőlt, ne lehessen megkötni a házasságot, nehogy esetleg érvénytelen házasság jöjjön létre. Ezek alapján azt gondolom, hogy a két különböző kategóriája, különböző kezelése helyesen van szabályozva. Az egyik esetben ugyanis, ha a holttá nyilvánítottaknak a házasságtöréskor életben lételét tudja az újabb házasságra lépők valamelyike, nem jön létre érvényes házasság, semmis a második házasság, fennáll az előbbi házasság; másik esetben, miiprilis 13-án, pénteken. 4Q dőn eltekintve attól, hogy életben van-e a holttá nyilvánított akkor, a mikor új házasság köttetni szándékoltatik, akár a házasfelek valamelyike csak azt tudja, akár az anyakönyvvezető előtt van az igazolva, hogy a holttá nyilvánított túlélte a holttányilvánítási Ítéletben megállapított elhalálozási napot, már ez magában véve elegendő, hogy a holttá nyilvánító Ítélet alapján tilos legyen az újabb házasságkötés, hogy az anyakönyvvezető megtagadja a házasságkötésnél való közreműködést. Ily értelemben kérem a 22. §. változatlan fentartását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Ha senki sem kíván szólani a vitát bezárom. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Minthogy feltételesen adtam be módosításomat, bátor vagyok megjegyezni, hogy én azt a nyert felvilágosítások után fentartom, mivel a holttányilvánítás képezi az új házasságkötés bázisát, ha bebizonyul, hogy az a feltétel, az a vélelem, melyen a holttányilvánítás alapúi, nem felel meg a ténynek: összeesik az új házasság bázisa. Ennélfogva kérem módosítványom elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A kérdés az, méltóztatnak-e a 22. szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben gróf Apponyi Albert képviselő úr módosítványával ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a 22. szakaszt eredeti szövegében, szemben a gróf Apponyi Albert képviselő úr által beadott módosítványnyal fentartani kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a szakaszt eredeti szövegében fogadja el, és a módosítványt mellőzi. Következik a 28. szakasz. Molnár Antal jegyző (olvassa a 23. szakaszt). Hock János jegyző : Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. ház ! A törvényjavaslat ezen szakasza tiltó akadályul kívánja beiktatni a törvénybe azt az esetet is, midőn az egyik házastárs azzal, a ki a másik házastárson elkövetett gyilkosság, szándékos emberölés, vagy ennek csak kísérlete miatt, mint tettes, vagy részes elítéltetett, házasságra lépni kíván, akkor is, ha az ítélet még nem jogerős. Ez az intézkedés helyes, ezt én a magam részéről elfogadom, azonban a szakasz következő bekezdése ezen akadály alól felmentést óhajt törvénybe iktatni, még pedig akként, hogy ez a felmentés a király által adassék meg. Én, t. ház, a szakasz ezen második be- • kezdését nem óhajtanám törvénybe iktattatni, még pedig — röviden megmondva — két okból. Az egyik ok az, mert igen könnyen ösztönül szolgálhat esetleg arra, hogy ily súlyos bűntettek a házasság megköthetése czéljából elkövettessenek; a második ok pedig az, mert egy ily házasságban minden képzelhető er-