Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

ÜJ 324. országos ülés 1894, április 13-án, pénteken. kölcsi momentumot egyszersmindenkorra kizártnak tartok. Én pedig családot alapítani ily alapokra a magam részéről semmi körülmények közt nem óhajtanék, és így módosítványom az volna, hogy a 23. §. második bekezdése egyszerűen hagyassék ki, vagyis hogy ezen tiltó akadály alól felmentés egyáltalában adható ne legyen. (Helyisléa bal felöl.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kíván szólani! Polónyi Géza: T. ház! A magam részéről csak néhány szóval járulok ahhoz, a mit Horánszky Nándor t. képviselő úr elmondott, és pedig ez az erkölcsi mozzanatnak kiemelése: mert a magam részéről soha gyermekeket abba a helyzetbe jutni nem engednék, hogy apjuk, vagy anyjuk gyilkosát mostoha minőségben apjuk, vagy anyjukként tiszteljék. Ez ellen maga a valláserkölcsi érzület háborodik fel, a mint azt különben az igazságügyi bizottságban részletesebben is kifejtettem. És mi czélja van annak, hogy azt, a ki gyilkosság, vagy szándékos emberölés miatt úgyis ítélet alatt áll, a ki tehát halállal, vagy életfogytiglani börtönnel büntettetik, hogy annak az igazságügyminiszter által engedély adassék a házasság megkötésére azzal a házastárssal, a kinek házastársa ellen gyilkosságot, vagy szándékos emberölést követett el? Én kiemeltem azon valláserkölcsi mozzanatokat, a melyek az ellen szólanak, és ha már ezen kérdés fel volt vetve, valóban nincs értelme annak, a mit a t. igazságügyminiszter úr a bizottságban felhozott, hogy vannak kivételes esetek, a hol — nem tudom, hogy micsoda — pietetikus okok forognak fenn; a midőn a gyilkos azzal akarj'a jóvátenni a bfínét, hogy a másodiknak házastársát, a kinek a férjét megölte feleségül veszi. Én, t. képviselőház, ilyen morált nem akarok törvénybe iktatni, hogy a házasság expiälás legyen a házastárson elkövetett gyilkosság és szándékos emberölés tekintetében, és azért a magam részéről kérem a t. képviselőházat és különösen a t. igazságügyminiszter urat, mert hiszen nincsen abszolúte semmi ok arra, hogy ehhez az igazságügyminiszteri felmentéshez ragaszkodjék, a mely a javaslat sorsát semmifélekép sem befolyásolja. Elég, ha csak a diszpoziezió maga megmarad. Mert méltóztassék elhinni, hogy hosszú évek fognak elmúlni, a míg . egy oly kivételes eset egyáltalában előfordul, hogy a miniszter valamely gyilkosnak engedélyt ad arra, hogy a másik házastársát elvehesse, a kinek a házastársát megölte. Ilyen ritka, kivételes esetet alig tudok az életben elképzelni, hogy előfordulhasson. Én tehát egyáltalán nem szeretném, hogy ilyen embernek a miniszter házassági engedélyt adhasson, — nem az ő személyéről van szó, — de egyáltalán akárki üljön is a miniszteri székben, én a törvényben erre okot és alapot szolgáltatni nem akarok. Kérem a t. többséget ezen indítvány elfogadására, mert az egyáltalán nem kardinális kérdése a javaslatnak. Ne méltóztassék ezt pártszempontból megbírálni, hanem egyáltalában abból a szempontból, helyes-e ezen dolog felvétele itt, vagy nem? Kérem a t. miniszter urat, méltóztassék megnyugodni abban, hogy ezen felmentés elejtessék. (Helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Egy pár rövid észrevételt akarok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő úr azt mondotta, hogy a valláserkölcsi érzés fellázad, ha ilyen házasság létrejön. Én szorgosan átnéztem a hazai felekezeti jogokat, kezdve a kánonjogon, és azt találtam, hogy azok ilyet, sem mint bontó akadályt, sem mint tilalmat, nem ismernek. Tehát mégsem kell anynyira kétségtelennek lenni a dolognak, mert ott még egyéb körülményhez, nevezetesen vagy közreműködéshez, vagy egyetértéshez is van kötve. Itt azonban sem közreműködés, sem pedig egyetértés nincs, mert ha az volna, akkor bontó akadályt képezne, és nem volna alóla diszpenzáczió adható. Én, t. ház, megengedem azon másik tételt, hogy ez szerfelett ritkán előforduló eset, hanem azért azonkívül, hogy ezen ritkán előforduló esetben nem a miniszter, de,— mert ez is a kegyelemhez hasonló tény,—-a király adhatja csak meg a felmentést, bátor vagyok két dolgot felemlíteni. (Halljuk/ Halljuk!) Az egyik az, hogy itt főleg a második esetet, vagyis az emberölést tessék szem előtt tartani, és nem a gyilkosságot. (Halljuk! Halljuk!) Ennek az életben a legkülönbözőbb árnyalata és fokozata van, még a bűnösség szempontjából is. És ha jelenlegi jogunk szerint az ily házasság létrejöhetett tilalom nélkül is, és senkinek sem jutott eszébe ezen megbotránkozni, csak a szigorúbb erkölcsi felfogásnak ad a törvény kifejezést, midőn az ily házasságot eltiltja, és csak igen ritka kivételes körülmények közt engedi meg annak létrejöttét. (Úgy van! a jobboldalon.) Feltéve azon eseteket, a melyeket a jogi életből ismerek, ritkán ugyan, de mégis előfordúlhatónak tartom azt, hogy rendkívüli enyhítő körülmények közt, provokáczió folytán és talán o^y viszonyok közt követtetett el az emberölés, midőn magának a másik házastársnak védelme idézte azt elő. Oly országokban, a hol brutaliter bánnak a nőkkel, igen sokszor fordul elő az az eset, hogy szomszédok segítségére jönnek a bántalmazott nőnek s az így támadt veszekedés, verekedés közben igen könnyen történhetik emberölés, és nem gyilkosság. Ismerek esetet,