Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-335
252 335. országos ülés 1894. május 1-én, kedden. bíróságok hatáskörébe tartozott, mig végre, ha a felek megegyezni nem tudtak, a törvényszék előtt folytattatott a hagyatéki per. A javaslat e részben, a mint azt az előadó űr is alapos beszédében kiemelte, megszünteti a kir. törvényszékek és árvaszékek hatáskörét, és az örökösödési eljárást és minden peren kivűli birói funkcziót a kir. járásbíróság hatáskörébe utal, a hagyatéki tárgyalást pedig az egész vonalon kir. közjegyzőkre bízza. Ezen két intézkedésnek természetes folyománya az, hogy a járásbíróságok, melyek még telekkönyvi hatósággal felruházva nincsenek, azokkal mielőtt felruháztassanak; mert e nélkül a járásbíróságok működése, a melyeknek hatáskörét úgy ez a javaslat, mint a már törvényuyé vált sommás eljárásról szóló törvény oly nagy mértékben kiterjeszti, alig képzelhető. Igen jól tudom, hogy a t. igazságügyi miniszter úr szintén ebben az irányban működik, és a járásbíróságoknak telekkönyvi hatóságokkal fokonként való ellátása programmját képezi ; csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a tempó, a melyben ez irányban haladunk, igen lassan és részben az igazságügyi tárcza a kellő dotáczióval, fájdalom, nem rendelkezik. A másik dolog, a mi szükséges, t. h a közjegyzői székhelyek szaporítása. (Úgy van! a szélsőbalon.) A jelenlegi közjegyzői székhelyek, ha a hagyatéki eljárást kötelezővé teszsziik, alig elegendők, és a közönségnek nagy megterheltetésével fog járni, ha a hagyatéki tárgyalások végett mérföldekre fekvő közjegyzői székhelyekre kell zarándokolnia. Pedig a közjegyzői székhelyek felállítása annyival könnyebb dolog, a mennyiben az minden állami niegterheltetés nélkül eszközölhető, és minden oly helyen, a hol már járásbíróság és telekkönyvi hatóság van, könnyen felállítható, természetesen, ha megvannak a kellő előfeltételek arra, hogy a közjegyző azután megélni is tudjon. A javaslatnak egyik hátránya tehát jelenleg még abban is fekszik, hogy nincsenek elegendő számmal közjegyzői székhelyeink. A másik hátrány pedig az, hogy a javaslat a közjegyzői átalánydíjakat felemelte; pedig jelenleg, midőn a hagyatékoknak oly neme is a közjegyző elé útasíttatik, a mely eddig közjegyzői tárgyalást alig nyert, kétségtelen, hogy a közjegyzői jövedelmeknek bizonyos mérvű szaporodása vár ható. Ebből tehát logicze az következett volna, hogy az átalánydíjakat nem emelni, hanem talán leszállítani kellett volna. (Úgy van ! assélsöbaloldakm.) Mindamellett, t. ház, a javaslatnak előnyei, melyeket kiemelni bátor voltam, túlnyomóak ezekkel a csekély hátrányokkal szemben, azért, ismétlem, a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; elfogadom annyival inkább, mivel egységes örökösödési eljárást teremt az eddigi szabályok helyett, melyek 6 — 7 törvényben vultak szétszórva, amint ezt a t. előadó úr felsorolta. Midőn azonban ezt ieszem, lehetetlen, hogy rá no mutassak arra a fonák helyzetre, a melyben vagyunk azon körülmény miatt, hogy nincsen általános polgári magánjogi törvénykönyvünk. (Halljuk ! Bálijuk!) Eljárási törvényeink közül van nekünk írásbeliségen alapuló perrendtartásunk, van szóbeliségen alapuló sommás eljárásunk, van, illetőleg lesz most már örökösödési eljárásunk,és remélhetőleg lesz nemsokára egységes házassági jogunk is, magánjogi kódexünk azonban még mindeddig megalkotva nincsen ; pedig, hogy régibb időkre vissza ne menjek, már az 1848: XV. törvényczikk utasította az akkori minisztériumot, hogy az ősiségnek teljes és tökéletes eltörlésén alapuló általános polgári törvénykönyvet készítse el, és hogy azt már a következő országgyűlésnek mutassa be. Az akkoriban beállott szomorú események folytán ez a törekvés természetesen sikerre nem jutott. Az 1860. október 20-iki diploma alapján egybehívott országbírói értekezlet a magyar magánjogot az országban visszaállította, azonban csakis a helyzet szükségleteinek megfelelő pótlásokkal, de Erdélyben és a volt katonai határőrvidéken az osztrák magánjog továbbra is érvényben maradt. Azóta számos kísérlet történt, számos miniszteri ígéret tétetett, azonban az általános polgári törvénykönyv mai napig sem készült el. 1870-ben az akkori igazságügy miniszter megbízta az általános polgári törvénykönyv tervezetének elkészítésével Hoffmann Pál egyetemi tanárt, a ki 1870. márczius 15 ikére munkálatával el is készült és azt a sajtó utján is közzétette. A munkálat magában foglalta az általános polgári törvénykönyv tervezetét és az általános részt annak indokaival együtt. A munkálat azonban az igazságügyminiszter által megküldetvén a királyi táblának és az akkori legfőbb itélőszéknek, azok véleménye alapján az félre tétetett. Később, 1876-ban Perczel Béla akkori igazságügy miniszter azt a kijelentést tette, hogy az alapelvek iránt immár tisztában vannak, és jelenleg az általános polgárt törvénykönyv tervezetének megállapítása több jogtudós munkálatának képezi tárgyát. Akkoriban Györy Elek budapesti ügyvédet az általános rész és a családjog kodifikácziójával, Bartha Béla királyi táblai bírót a dologi jog kidolgozásával, Vavrik Bélát a kötelmi jog és Teleszky István képviselő urat pedig az örökjog tervezetének elkészítésével bizták meg. Azóta ezen munkálatok és tervezetek részben elkészültek. Egyes
