Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

18 324. országos ülés 1894. április 13-án, pénteken. és minél jobban hajtatik végre a törvény, annál kevésbbé jöhet létre, mert egy jól végrehajtott törvényt igen ritkán lehet kijátszani, — magában véve ez igen üdvös az erkölcsi állapotok szempontjából. De nincsenek-e oly esetek, midőn a törvényhozó azon alternatíva előtt áll, hogy vagy még egy sokkal nagyobb bajt idéz elő, egy irreparabilis bajt, vagy kénytelen épen különös méltánylást igénylő körülmények esetében ettől eltekinteni? Vannak nézetek, t. ház, a melyek azon felfogáshoz hajlanak, különösen a művelt körökben, — nem a felső körökben, — hogy tulaj donképen kötelessége a férfinak azzal a nővel Bzemben reparálni a maga lépését és ezen reparácziónak csak egy módja van, t. i. az, hogy azt nőül veszi. Néha, igaz, ez is súlyos büntetés lehet a férfira, (Derültség.) és ha azt a törvény megszabhatná, hogy ez kötelező, — a mint hogy nem szabhatja meg, mert házasságra senkit sem lehet kényszeríteni, — biztoBÍtom, a visszaéléseknek temérdek része elesnék. (Helyeslés és derültség.) De ezt nem lehet tenni, mert a házasságtörés történhetik oly körülmények közt, mikor, hogy úgy mondjam, erkölcsileg ha nem is kimenthető, de nagyon enyhítő beszámítás alá esik. Előállhatnak körülmények, midőn azok alapján bontatik fel a házasság, midőn úgy a gyermekek érdekében, mint az erkölcsiség ércekében azon felekre nézve, hogy házasságon kívüli együttélésre ne legyenek kötelezve, csak a/; a, lehetőség háríthatja el a bajt, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények közt az engedély megadatik. A király diszpenzáczíonális joga azért van itt fentartva, mert minden egyes esetben, a hol a király diszpenzál, olyan causae cognitio előzi meg, annyira kell a legapróbb részleteket ismerni, és a körülményeknek annyira biztosaknak kell lenniük, hogy itt alig tehető fel, hogy valaha a diszpenzáczió érdemetlent érhetne. A törvényhozás kezében van az eshetőségek mérlegelése; én aj javaslatnak nagy csorbulását nem látnám, ha az az indítvány elfogadtatnék, de legiszlativ szempontból nem tartom jónak, és erkölcsi szempontból igen kétes értékűnek tartom. Igaz, hogy elvileg nagyon szépen hangzik, de következményeiben igen veszedelmessé válhatik. Az egyik döntő ok, a miért a tilalmak közé ez itt felvétetett, azzal a nagyon megszorított diszpoziczióval, hogy ő Felségének van fentartva a diszpenzáczió, abban állott, mert ezen tilalmat hazai jogunk legnagyobb része ismeri, de mindenütt meg van engedve a felmentés alóla, még pedig a királyi felmentés, mert némileg a bűnösség alól való felmentés jellegével bír az, a mi itt adatik. Azon nézetben vagyok, hogy erről a talajról, ha az ellenkezőnek határozott és kézzelfogható okait belátni nem tudom; ha tudom azt, hogy az országok legnagyobb részében, hol ezen akadály fennáll, egyúttal a diszpenzáczió is lehetséges; ha, — hogy egyebet ne mondjak, — a kanon jog azt sem mint tiltó, sem mint bontó akadályt abszolúte nem ismeri: akkor mindent egybevetve, azt gondolom, hogy a helyes középutat találjuk el, midőn a törvényjavaslatnál kivételesen méltánylást érdemlő körülmények közt, annak tartjuk fenn a diszpenzáczió jogát, a ki egyáltalában minden bűnösség kérdésében dispenzáeziót adhat. (Helyeslés jobb felöl.) Azért kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul efogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kérdés az, méltóztatik-e a 20. szakasz első bekezdését, mely különben meg sem támadtatott, elfogadni? A második kérdés pedig az, hogy méltóztatik-e a szakasz második bekezdését, a mely így hangzik: »A király az igazságügyminiszter előterjesztésére felmentést adhat«, fentartani eredeti szövegében, vagy gr. Apponyí Albert képviselő úr indítványa szerint kihagyni ? Kérdem tehát, méltóztatik-e a szakasz első és második bekezdését eredeti szövegében elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a 20. szakasz első és második bekezdését eredeti szövegében elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, s így gr. Apponyi Albert képviselő úr indítványa elesett. Molnár Antal jegyző (olvassa a 21. szakaszt). Elnök: Kivan e valaki szólani ? Ha senki, a 21. szakasz elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvas$aa22. szakaszt). Hock János jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! E szakasz esete, hajói értem, — és megvallom őszintén, nem tudtam egészen eligazodni azon szakaszok összehasonlításából, melyek a különböző fejezetben a holttányilvánításra vonatkoznak, — tehát ismétlem, ha jól értem, oly természetű, melynek inkább a bontó akadályok közt van helye. Ha nem értem jól, szives felvilágosítást kérek, és akkor talán a szövegezésben van hiba. A 22. szakasz esete tehát az, hogy egy fennálló házasságban az egyik házastárs holttá nyilváníttatott. A másik házasfél új házasságot köt, és vagy ő, vagy a kivel házasságra lépni szándékozik, tudja, hogy a holttá nyilvánított még életben van, vagy volt akkor, midőn holtnak vélelmeztetek. Tehát fraudulenter cselekesznek, midőn házasságot kötnek oly holttányilvánítás alapján, melyről tudják, hogy a vélelmezés tárgyát képező tárgy valótlan. Szerintem ez nem lehet tiltó, hanem bontó akadály. Ily esetben