Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

334. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. ojgg elfogadni, igen egyszerűen azért nem, mert az a kifejezés, hogy a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészítő része, nem üres frázis, hanem egy élő, eleven nagy elv, a mely azt jelenti, hogy a közös hadsereg is a magyar törvények és alkotmány fenhatóságának van alárendelve; a mely azt jelenti, hogy annak külön közjogi és politikai karaktere van; a mely azt jelenti, hogy neki a nemzeti feladatokat teljesítenie kell épúgy, mint minden hadsereg a világon azokat teljesíti, mert merem állítani, hogy minden modern hadseregnek nemcsak az a feladata, hogy megvédelmezze az országot, de feladata, hogy az állami és nemzeti eszmének exponense legyen. (Igás! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ha, mi t. ház, a közös hadseregnek intézményét nem így konstruáljuk, akkor benne vagyunk az egységes birodalmi hadseregben, minek azután következménye az a disszonanczia, az a konfliktus, azok a gyönyörűséges állapotok, a melyek épen ezen kérvényeket előidézték. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ismétlem, t. ház, hogy a magyar nyelv jogosítványai törvényeken sarkallnak. Mit hozott Jel a t. miniszter úr eljárásának védelmére ? Idézte az 1867: XII. törvényezikket, a fejedelmi jogokra nézve a vezényletet illetőleg. Mindenesetre, t. ház, sajátszerű helyzet az, hogy a magyar államnyelv ellen a királyi felségjogokra hivatkozik, és ezek alapján állapítja meg a német nyelv uralmát. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a dolog lényegére megjegyzem, hogy azok a királyi felségjogok az ország érdekében adatnak, és azoknak az ország törvényeivel összhangban kell lenniök. És bármennyire tiszteletreméltók, és bármi nagy erő rejlik bennük, de a törvény pozitiv határozmányaival szemben ezekre hivatkozni uem lehet. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es mikor mi követeléseinket a magyar államnyelvet illetőleg törvényekre bazirozzuk, akkor a fejedelemnek felség jogaira ezzel szemben hivatkozni nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különben t. ház, még azt is meg kell jegyeznem, hogy újabb időben vannak példák, hogy a nemzet jogai a királyi felségjogokkal szemben érvényesültek és tágabb és kedvezőbb interpretácziót nyertek. (Halljuk! Sálijuk!) Ott van például, t. képviselőház, a törvényhozás joga a nemzetközi szerződések beczikkelyezését illetőleg. Ez a koronának egy oly eminens joga, hogy példának okáért a legnagyobb közjogi tekintélyek azt mondják, hogy az angol parlamentnek semmiféle joga a nemzetközi szerződésekhez nincsen. A mi különben nem lényeges, hanem csak alaki momentum, mert mindannyian tudjuk, hogy az angol parlament nem de iure, hanem de facto szuverén. Egyszóval egy eminens felségjogról van ssó. Már most az 1867: XII. törvényczikkben az van a nemzetközi szerződéseket illetőleg, hogy a kormányok a törvényhozással közlik, ellenben mi állandó 25 évi gyakorlat által keresztú'lvittük, hogy ezek a szerződések be is czikkelyeztetnek. Az ország jogai tehát itt világosan tágíttattak a törvénynyel szemben. Ha tehát, t. ház, ez álJ, holott itt a törvényhozás joga oly prekarius volt, mennyivel inkább kell állania a fortiori ott, a hol az ország jogai egészen világosak és kétségbe vonhatatlanok. (igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen érdekes és jellemző e tekintetben magának a katonai kormányzatnak a magatartása. Mert mig'a levelezések tárgyában az 1840-iki törvényre hivatkozott, a melyben csak ezredkormányokról van szó, addig másrészt ezt maga is extendálta, a mennyiben nemcsak az ezredeket, de a parancsnokságokat is érti. Mindannak daczára ezt a delcgáczió kielégítőnek nem tartotta, és akkor hozta azt az ismeretes határozatot. Erre azután jött a hadügyminiszter az ő válaszával, és konstatálni kívánom, t. ház, hogy a delegáczió ezt kielégítőnek nem találta, hanem hozott egy új határozatot, a mely, mint minden, a mit az az érdemes testület hoz, félrendszabály. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Mert, engedelmet kérek, akár abból a szempontból tekintjük a levezéseket, hogy az állam nyelvét honorálni kell, akár abból a szempontból, hogy a magyar nyelvet bevigyük a hadseregbe: annak a megkülönböztetésnek csakugyan nincs értelme, hogy akkor, midőn magyar beadványokat adnak be a katonai hatóságoknak, azoknak magyarul kell válaszolniuk, ha azonban ők kezdeményeznek valamit, akkor a német nyelvet használjuk. (Úgy van! bal felől.) Mert vagy van a magyar nyelvnek jussa, vagy nincsen. Ha van, t. ház, akkor ezt az egész vonalon érvényesíteni kell, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) vagy nincs, és akkor nincs jussa még a válaszban sem. A t. miniszter úr azt mondta, hogy a mit ő itt előadott, az az előbbi állapottal szemben javulást képez. Konstatálni kívánom, t. ház, hogy maga a delegáczió ezt kielégítőnek nem tekintette, és jelentésében ki is mondja, hogy ezen válasz az albizottság nézete szerint csak részben kielégítő. De abban igaza volt t. barátomnak, gr. Apponyi Albertnek, hogy az így is meghátrálás az előbbi álláspontról. Én különben, t. ház, ebben a meghátrálásban sem direkte, sem indirekté nem vettem részt, mert épen bizonyos differencziák miatt, melyek előadták magukat, a delegáczióból kiléptem. Ezt csak