Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

240 334. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. annak konstatálására hozom fel, hogy ebben részem nem volt. Elég szűkkeblű felfogás volt ez a delegáczió részéről; de ez aztán még szűkkeblűbb interpretációt nyert a katonai kormányzat által. Igen egyszerűen azért, mert ha — teszem fel, — valamit maga a hadügyi kormányzat kezdeményezett, és étre válasz jött, erre azután vi szón válaszát már nem magyar nyelven adta. Ez teremtette azokat az állapotokat, melyek a megyéknek akczióját megindították. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Elnök l Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Szentiványi Kálmán: Ilyenkor az elnök nem csenget! Elnök: Kérem a képviselő urat, az elnököt ne tessék figyelmeztetni. Nem volt olyan zajongás, hogy indokolt lett volna a külön figyelmeztetés. Kérem a szónok urat, méltóztassék előadását folytatni. Beöthy Ákos: Ez idézte — mondom — elő, t. ház, azokat az állapotokat, a melyek következtében a megyék egy bizonyos akcziót kezdettek, a mely akcziót én örömmel üdvözlök; mert nem hiába voltak a megyék mindig az alkotmánynak védbástyái; (Úgy van! a szélső baloldalon.) nekik a törvény értelmében fel kell szólalniok. Már most a miniszter úr a hadügyi kormánynak ezt az eljárását védelmezte. Kénytelen vagyok kimondani, hogy ez a védekezés a komoly kritikának tűzpróbáját ki nem állja. Először is azt kérdezte a t. miniszter úr, hogy tulajdonképen tehát kinek a kormánya a közős hadügyminiszter? Tisztelettel válaszolok reá: a magyar koronának a kormánya, és azután az osztrák császárnak a kormánya, mert közös államhatalom és közös szuverén nincsen. Ez tehát azt teszi, hogy ez a közös hadügyminiszter is alá van vetve az ország törvényeinek és azokat obszerválni tartozik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azután a t. miniszter ár fegyvert kovácsolt abból, hogy az 1840-iki országgyűlés miképen alkotta meg a törvényt és azután a nemzeti posztulatumokból mennyit és mennyit kihagyott. Igen, de. t. miniszter úr, ma nem 1840 ben vagyunk, hanem 1894-ben. (Helyeslés hal Jelöl.) Azóta megalkottuk az 1848 iki törvényt és az 1867-iki törvényt, és igen szomorú, ha a t. belügyminiszter úr az 1840-iki állapotokra hivatkoznék. Hieronymi Károly belügyminszter: Önök hivatkoztak reá! Beöthy Ákos: Különben a t. belügyminiszter úr egész érvelésének lényege közjogilag határozottan sérelmes. (Úgy van! bal felől.) A törvénynyel szemben folyton a delegácziókra hivatkozik. Engedelmet kérek, a delegáczióknak törvényalkotási joguk nincs. (Úgy van! bal felöl.) Világosan megmondja ezt az 1867: XH tcz. 37. §-a, a mely így szól: »E bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a jelen határozatban, mint közösek, határozottan e bizottságokhoz vannak utasítva. Ezeken tűi a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek s a magyar országgyűlés és magyar kormányzat részére fentartott ügyekbe nem avatkozhatnak.« Különben is tudtommal a í. belügyminiszter úr nem a delegácziónak végrehajtó közege, hanem a magyar koronáé és a magyar törvényhozásé, és azonkívül a közös belügyminiszternek nem képezi expozituráját, hogy annak rendeleteit czirkulárékkal ide-oda elküldje. (Tetszés bal felöl.) Es valójában, t. ház, ezek igen szomorú állapotok, és az embert méltán elkeserítik; mert ebből csak azt látom, úgy a t. miniszter úrra, mint a hadügyi kormányzatra, a mit ('alkalmaztak a Bourbonokra: hogy ők elfelejtettek mindent, de nem tanultak semmit. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Elfelejtette, úgy látszik, és nem tanulta meg a hadügyi kormányzat I. Napóleon császárnak azt az igazi bölcs mondását, hogy az osztrák monarchia egy évvel és egy eszmével mindig hátravan. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még most is azt hiszik, hogy ott vannak, a hol a negyvenhetes időkben voltak; még most sem látják be, hogy a mai hadsereg nem Wallenstein hadserege, fnem Radetzky hadserege, nem zsoldos hadsereg, hanem igenis a nép, a nemzet hadserege, a melynek a nemzeti élet talajával a legszorosabb összeköttetésben kell lennie, mert erőforrása ott van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem történhetik meg az, a mit az azelőtti időben úgy lehetett formulázni, hogy a ki rossz katona volt, az jó hazafi, a ki jó katona, az rossz hazafi volt. Ugyancsak ez áll, hogy nem tanult és elfelejtett mindent a t. belügyminiszter úr is, mert most is ott van, a hol a 47-es kormányok voltak, a melyek nem vették tekintetbe az ország sérelmeit, nem vették tekintetbe az ország óhajtását, és megengedték, hogy azok összegyűljenek, összetorlódjanak, míg azután a vége egy kitörés, konfliktus volt. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Azt hiszem, hogy ha a t. urak nem is tanultak semmit, mégis ennek a mai vitának megvan a maga tanulsága, a melyből a közvélemény tanulni fog. A tanúiság igen egyszerűen az, hogy az országban újabb időben a nemzeti igények és a nemzeti követelmények mindinkább erősebbek és erősebbek lettek, a t. kormány pedig ezekkel szemben a határozott non possumus álláspontjára állott, s a mikor odáig jutott, hogy