Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

238 33é. országos ülés 1884. április 28-án, szombaton. kötelességünk követelni, hogy a közös hadsereg a magyar hatóságokkal mindenkor a magyar nyelvet használja, de méltóztassanak megengedni, hogy néhány objektív észrevételt tegyek a kérdés másik oldalára. Nem tenném ezt, ha nem volnánk oly nagy haladás küszöbén, a milyent a köz"s hadsereg és a magyar hatóságok közötti magyar levelezés tárgyában 1867 óta lehetetlen konstatálni. Oly nagy organizmusban ugyanis, a milyen a közös hadsereg, — melynek rendeltetése végre is nem a tollforgatás, hanem a melynek nagy és komoly feladatai vannak, melyeket Horánszky Nándor t. barátom is most elismert,—az, hogy sikeresen működik-e, attól függ, hogy minden egyes állásra, különösen a felsőbb állásokra, megfelelő egyének alkalmaztatnak-e vagy sem. Már most méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogyha már magában véve nagy nehézség, ha ily nagy organizmusnak más a belső ügykezelési nyelve és más nyelven kénytelen levelezni; ha azután az egyének kiválasztásánál nem az organizmus főfeltételének szempontját kell tekinteni, hanem azoknak nyelvismeretére is kell figyelemmel lenni: a nehézségek az egyének megválasztásában szerfölött megnövekednek. A t. ellenzék álláspontja szerint a rendelet fenn nem tartható; fenn nem tartható azért, mert egyszer azt mondják, hogy a rendelet törvényt sértett, de azért mégis szükségesnek tartják új törvény hozatalát. Horánszky Nándor: Én nem! Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem csak a képviselő úr szólott. Ha van fennálló törvény, t. képviselőház, ha van érvényben levő törvény, mely az egész vonalon a magyar nyelvnek használatát biztosítja, akkor miért hozzunk új törvényt? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ha pedig nincs ilyen törvény, akkor hogyan vethetik szememre azt, hogy én a törvénynek tételes intézkedéseit megsértem ? (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nem is méltányos a t. képviselő urak eljárása, hogy akkor, midőn — még egyszer konstatálom — a rendelet kiadása előtt nemcsak hogy nem leveleztek semmi esetben a katonai hatóságok a magyar hatóságokkal magyarul, hanem minden esetben a német nyelvet használták, mikor épen ellenzéki képviselő urak a delegáczióban felszólalásokkal konstatálták azt, hogy még a magyar beadványokat sem fogadták el, és midőn most, t. képviselőház, nemcsak a magyar területen levő katonai hatóságok, hanem az egész monarchiában bárhol elhelyezett katonai hatóságok minden magyar nyelvű beadványt magyar hatóságoktól és magánosoktól elfogadni, azt ugyanazon nyelven elintézni, arra magyar választ adni tartoznak: mondom, nem is méltányos, hogy akkor bennünket törvénysértéssel és helytelen intézkedésekkel vádolnak. (Egy hang a szélső baloldalon: Nagy kegyelem!) Nem nagy kegyelem, hanem nagy haladás. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Méltóztassanak a haladást elismerni, és akkor méltányosabban fogják megítélni a helyzetet. (Helyeslés jobb felől.) Kérem, méltóztassanak a különvélemény mellőzésével, a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Hosszantartó, élénk helyeslés jobb felől.) Bartók Lajos jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház! Azon igen tartalmas és kimerítő beszédek után, a melyeket úgy t. barátom Horánszky Nándor, mint Szederkényi Nándor tartottak, valójában nem volnék képes ebben a. kérdésben semmi újat, semmi tartalmasat mondani, ha nem következett volna be azon körülmény, hogy a t. belügyminiszter felszólalt, a kinek válaszolni akarok, mert hát az ember úgy van a parlamentben a miniszteri nyilatkozatokkal szemben, mint a hogyan volt, mondjuk, az egyszeri színigazgató a Shakespeareféle darabokkal; azt mondotta, hogy azokat vagy jól kell adni, vagy sehogy, de adni kell. (Derültség bal felől.) Hát az ilyen nyilatkozatokra is vagy jól kell válaszolni, vagy sehogy, de vászolni kell. (Derültség bal felől.) Én tehát megkísérlem a replikát annyival inkább, mert a t. miniszter úr előadásában igen sok van olyan, a mit szabatosítani, helyreigazítani, sőt a mi ellen az embernek tiltakoznia kell. Méltóztassanak megengedni, hogy némileg formába öntsem a dolgot, hogy rekapituláljam a főbb mozzanatokat, természetesen nem terjeszkedve ki a részletekre és csak a főbb mozzanatokat emelve ki. Mi képezi, t. képviselőház, a kérdésnek lényegét? Igen egyszerűen az képezi, hogy a magyar nyelv, a magyar törvényen alapuló állami nyelv jogai a hadsereggel szemben megóvassanak, vagy hogy ne legyünk abban a szomorú helyzetben, a melyet t. barátom Horánszky Nándor igen szabatosan körvonalozott akként, hogy azt mondta, hogy ne kapituláljunk a hadügyi kormányzat előtt. Már most t. ház, a magyar államnyelvnek jogosítványai és követelményei min sarkallnak? Sarkallnak a törvényen, az 1840: VI., az 1868: XLIV. törvényezikken, sőt sarkalnak az 1867-iki kiegyezésen, az ezen évi 12. törvényezikk pozitív határozmányain, a melyek világosan és határozottan kimondják a dualizmust, kimondják a paritást, (Halljuk! Halljuk!) és kimondják azt, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része. És ha imént Szederkényi Nándor t. barátom azt kérdezte, hogy minek tartja a katonai levelezéseket a miniszter úr, közös ügynek-e, még akkor sem lehet azon konzequencziákat, a melyeket a miniszter úr levont,