Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

3M. országos ülés #04. április 28-án, szombaton. 335 ges javulást és haladást mutat. Mert mi volt az előtt a helyzet? Az, hogy az 1840: VI. tcz. szerint a magyar ezredek parancsnokságai magyarul tartoztak levelezni a magyar hatóságokkal minden esetben. Megjegyzem, hogy az életben a törvény ezen rendelkezését sem tartották meg mindig, ezt mutatja az a számos panasz, mely a belügyminisztérium irattárában van. A többi parancsnokságok, nevezetesen a magasabb parancsnokságok, valamint a hadügyminisztérium minden egyéb intézete, mindig leveleztek a magyar hatóságokkal; és megjegyzem, hogy a magyar hatóságok a német levelezéseket elfogadták és azokat mindig el is intézték. Polónyi Géza: A minisztériumok németül feleltek. Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem feleltek, legalább a belügyminisztérium mindig magyarul ír! Ugron Zoltán: Nem áll! Hieronymi Károly belügyminiszter: Megengedem, hogy volt eset; az lehetséges. Én csak annyit konstatálok, hogy ez idő szerint a minisztérium mindig magyarul levelez. Hogy volt-e az ellenkezőre eset, valóban nem tudom, azt — ágy látszik — a képviselő úr jobban tudja, mint én. (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, csak azt akarom megállapítani, hogy először az ezen rendelet által teremtett helyzet a korábbi helyzethez képest igen lényeges javulást mutat igen széles téren, (Helyeslés jobb felől.) és másodszor, hogy a hadügyminiszter a delegáczió határozatának megfelelőleg járt el. De a kérdés lényege nem is e körííí forog, hanem a körűi, hogy én azon rendeletben, a melyet 1893 évi augusztus 4-én kiadtam, fennálló törvényt sértettem-e, vagy nem ? Mert azt hiszem, nem lehet tagadni, — és ezt előre akarom bocsátani, — hogy akkor, mikor olyan helyzet áll elő, hogy a kormányzatnak közszüksége kívánja, hogy intézkedés tétessék, a kormány jogosítva van rendeletet kiadni, csakhogy annak fennálló törvénynyel ellentétbe jönnie nem szabad. Erre még később vissza fogok térni, most azon fő kérdéssel akarok foglalkozni, — mert hiszen, ha alapos volna, az egész különvéleményben ez a vád volna a legsúlyosabb, — hogy létező törvényt sértett-e rendeletem, vagy sem? Először ismételt és bő hivatkozás történt az 1840: VI. tez. értelmére. Ez szól t. i. a magyar ezredek kormányzóságairól. E szónak — az előttem szólott képviselő urak mind azt mondták — helytelen az az értelme, hogy alatta az ezredparancsnokságokat kell érteni; a helyes értelmezés szerint érteni kell alatta azon parancsnokságokat is, melyek az ezredeken felülállnak, mert különben nem állana ott az a szó: »kormányzósági«. Várady Károly képviselő úr felolvasta múltkor a korábbi magyar országgyűlés pár feliratát, de azoknak épen a lényegét, azt, a mi e kérdésre felvilágosítást adhatna, kihagyta. Bátor vagyok a törvény keletkezésének hű képét adni. (Halljuk! Halljuk!) A karok és rendek 1839. Julius 16-án intézték első üzenetöket a főrendekhez a magyar nyelv tárgyában. Ebben szólnak összesen III. pont alatt a magyar nyelv alkalmazásáról és az f) pont alatt speczialiter a katonai hatóságoknál használandó nyelvről. Ezen üzenetre a főrendek 1839. szeptember 28-án feleltek, különböző észrevételeket téve a karok és rendek üzenetére, de csak az f) pontra nem, mely a magyar nyelvnek a hadsereg kötelékében való használatáról szól. Ehhez a főrendek minden változtatás nélkül hozzájárultak. A karok és rendek erre október 17-én második üzenetet küldtek, és így tovább — nem akarom fárasztani a t. házat, — elég az hozzá, hogy háromszori izenetváltás után megegyezés történt a karok és rendek és a főrendek között. Mindhárom izenetváltás alatt az /) pont soha a főrendek részéről kifogás tárgyát nem képezte és mindkét részről változatlanul fogadtatott el. És midőn a megegyezés létrejött, és annak alapján az országgyűlés feliratot intézett ő Felségéhez, e feliratba, valamint az ahhoz csatolt törvényjavaslatba — mert az is csatoltatott hozzá — a z f) pont változatlanul ment be, mint a törvényjavaslat 8. §-a. Bátor leszek felolvasni az f) pontot, úgy, a mint az a feliratban található. {Olvassa): »f) a magyar ezredeknél a 'kormányszavak magyarosíthassanak, s az örökösödési háborúig divatozó szokás szerint magyarul adassanak, továbbá, a mint már császári és királyi apostoli Felséged az 1832/36. esztendő április 23-án kelt királyi válaszban a szükséges rendeléseknek meghagyását megígérni méltóztatott, a magyarországi hadi kormányszékeknek, nemkülönben a várak és ezredek kormányainak és minden honi katonai intézeteknek kötelességül tétessék, hogy ne csak elfogadják a magyar irományokat az ország törvényhatóságaitól, hanem a törvényhatóságokkal egyátaljában magyarul levelezzenek . . .«. (Felkiáltások a szélsőbalon; Tessék! Itt van!) Ezt követeli a felírat, igen helyesen. Ez a felírat tartalma. (Folytatólag olvassa): »sőt az egész katonaságnál a magyar nyelv behozattassék és a főhadi kormányzótól kezdve csak azok alkalmaztassanak, kik az 1830: Víl. és VlII-ik törvénvczikkek következesében nem csak magyarul tudnak, de születésükre nézve is magyarok«. Ez volt az országgyűlésnek felirata. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlésnek ezen feliratára leérkezett a kegyelmes 30*