Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

236 334. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. királyi válasz 1840. évi márczius 14-én, és ez latinul így szól: »Praefecturae demum legionariae hungaricae cum jurisdictionibus hungaricis lingna eadem correspondeant, suam majestatem sanctissimani benigne provisuram esse«, vagyis a királyi válasz a feliratban tett javaslatokból csakis az ezredek prefektusainak magyar nyelven való levelezését fogadta el. Erre a karok és rendek elfogadják ezt a királyi választ * közmegegyezéssel és a szentesítés alá terjesztett törvényben kihagynak minden többi intézkedést és létrejön az 1840. évi VI. törvényezikk 9. §-a, úgy, a mint az a törvénykönyvben olvasható. Tehát az országgyűlés sokkal messzebbmenő javaslatokat tett ő Felségének, de törvénybe csak az iktattatott, hogy a magyar ezredek parancsnokságai, (Félkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Kormányai!) kormányzóságai, — igenis, hiszen magam is használtam ezt a szót, hogy semmiféle tévedés ne legyen, — kötelesek magyar nyelven levelezni. De azt konstatálni kell, hogy maga a felírat szól magyarországi főkormányszékekről, különböző várak és ezredek kormányairól, mint a hogy mindenki tudhatja, hogy létezett ily katonai főparancsnokság Budapesten, létezett Temesvárit, voltak várparancsnokságok, ezeket mind arra, akarták kötelezni a karok és rendek, hogy magyarul levelezzenek; de minthogy a törvények akkor is az országgyűlés és a Felség közmegegyezésével jöttek létre, törvénynyé csak az vált, a mi ezen közmegegyezést megnyerte, az általam felolvasott iratokból pedig világos, hogy közmegegyezést az országgyűlés és a Felség között csak az nyert, hogy az ezredparancsnoksägok tartoznak magyarul levelezni. Azt mondta Várady Károly t. képviselő úr, hogy én hiába állítottam ugyanezt a kérvényi bizottság ülésében, mert a magyarországi törvényhatóságok az 1840. évi VI. törvényezikk 9. §-át 50 esztendő óta nem így hajtották végre, hanem folyton úgy értették, a mint ő interpretálta, hogy tudniillik valamennyi katonai hatóság magyarul tartozik levelezni. Várady Károly t. képviselő úrnak ezen állítása a valósággal homlokegyenest ellenkezik, mert soha semmiféle törvényhatóság az 1840. évi VI. törvényezikket így nem hajtotta végre. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hieronymi Károly belügyminiszter: Sőt ellenkezőleg, ismételve kijelentem, hogy a törvényhatóságok mindig elfogadták a német 'nyelvű átiratokat. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég szégyen!) De azt mondják, hogy rendeletem sérti az 1808: XL1V. törvényezikk 1. §-át, a mely következőleg szól; »Magyarország állami nyelve a magyar és az ország kormányának hivatalos j nyelve a kormányzat minden ágában ezentúl is a magyar*. Tehát ez a törvény azt mondja, hogy az ország kormányzatának hivatalos nyelve a magyar. Ha e törvényben az értetik alatta, hogy a közös hadügyminiszter hivatalos nyelve is a magyar, akkor a közös hadügyminisztérium is az ország kormányához tartozik. Már pedig ezzel ellenkező felfogásnak a t. képviselő urak számtalanszor adtak kifejezést. Azt mondj törvény, hogy a kormányzat minden ágazatában a magyar a hivatalos nyelv. De vájjon a rendelet azt mondja-e, hogy a törvényhatóságok tartoznak németül levelezni? Nem, hanem azt, hogy a törvényhatóságok magyarul leveleznek, sőt a közös hadügyminiszter és annak alárendelt minden katonai parancsnokság köteles a magyar levelezéseket elfogadni. Ez az értelme az 1868: XLIV. törvényezíkknek, de annak senkisem tulajdoníthatja azt az értelmet, hogy a közös hadsereg és a közös hadügyminiszter nyelve is a magyar. (Zaj a szélső baloldalon.) Az 1868: XLIV. törvényezikk felsorol minden néven nevezendő hatóságokat a községektől felfelé, minden állami hatóságot, felsorolj iskolákat, a felekezeteket, és ha az 1868: XLIV. íörvényczikkel akarta volna az akkori országgyűlés a közös hadsereg levelezési nyelvét szabályozni, vájjon épen csak a hadsereget felejtette volna ki? (Zaj és mozgás a szélsőbalon.) Ez minden törvénymagyarázattal homlokegyenest ellenkezik. Remete Géza: Kell németül tudniok a mi tisztviselőinknek?! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: A t. képviselő úr azt mondja, hogy én megsértettem az 1867 : XII. törvényezikk 11. §-át. T. ház, én azt hiszem, hogy a mennyiben a hadsereg vezérleti és vezényleti nyelvéről van szó, — ezt Horánszky Nándor képviselő úr is elismerte,— az 1867: XII. törvényezikk világosan kimondja, hogy annyiban a hadsereg nyelvének meghatározása Ő Felsége jogaihoz tartozik. Horánszky Nándor: A vezénylet nyelvének ! Hieronymi Károly belügyminiszter: Mióta e törvény meghozatott, mindenki így értelmezte; sőt épen maga Horánszky képviselő úr egyenesen azt mondotta, hogy akár jól van, akár rosszul, de törvényesen úgy vau, hogy ma a hadsereg nyelve a német. Polónyi Géza: A kommandó! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hieronymi Károly belügyminiszter: Ugyan kérem, méltóztassanak egy kis türelemmel lenni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nekem sohasem volt az a nézetem, hogy azért, mert a hadsereg nyelve a német, levelezési