Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

234 HM. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. sokról szóljak. (Halljuk! Bálijuk!) 1891. évi deczember havában a delegáczionális tárgyalá­sok folyamán — mellesleg megjegyezem, hogy e delegácziónak én is tagja voltam — először Ábrányi Kornél, később gr. Apponyi t. kép­viselő urak felszólaltak és konstatálták, hogy a hadügyminiszter és a közös hadseregnek az országban levő különböző orgánumai állhatato­san visszautasítják a magyar beadványokat, sőt az azok mellett lévő magyar mellékleteket is, és épen gr. Apponyi Albert t. képviselő úr utalt arra, hogy micsoda furcsa helyzetbe jutnak azok a felek, a kiknek a magyar közjegyző által hitelesített beadvány mellékleteit a közös had­ügyminiszter nem akarja elfogadni, holott a magyar közjegyző azt a hitelesítési záradékot német nyelven rájuk sem vezetheti. Mindezt csak azért említem fel, hogy maguk a t. képviselő urak konstatálták akkor, hogy a közös hadügy­miniszter és a közös hadseregnek minden orgá­numa állhatatosan visszautasította a magyar be­adványokat, hogy azokat mindig német nyelven intézték el, hogy a magyar hatóságokkal néme­tül leveleztek. (Zaj és félkiáltások a ssélső hal­oldalon: Miért tűrték? Ez visszaélés!) De ez tény. (Felkiállások a szélső baloldalon: Ez visszaélés volt!) Kérem, én tényeket konstatálok, és ha erre azt mondják, hogy a delegácziónak nem volt joga a hadügyminisztert más eljárásra utasítani, mert a katonai hatóság és a magyar hatóságok közötti levelezés kérdése nem tartozik a delegá­czió hatáskörébe, hátakkor ugyanabba a hibába estek azon határozati javaslatnak, melyet azután a delegáczió el is fogadott, benyújtói is: Ábrá­nyi Kornél, gr. Apponyi Albert, és ha jól em­lékszem, Beöthy Ákos képviselő úr is. (Derült­ség és helyeslés jobb felől.) Beöthy Ákos: No, már én nem! (Derült­ség bal felöl.) Hieronymi Károly belügyminiszter: Igenis aláírta, a határozati javaslatot, a mely szóról szóra így hangzik: »Utasíttatik a közös hadügyminiszter,« — tehát a delegáczió utasítja a hadügyminisztert, — »hogy a közös hadsereg a magyarországi hatóságokkal az állam nyelvén levelezzen és a magyar állampolgároktól hozzá érkezett folyamodványokat az állam nyelvén fogadja el.« Tehát az ellenzéki t. képviselő urak részéről beadott határozati javaslat, melyet a delegáczió határozattá is emelt, egyenesen azt tartalmazta, hogy a delegáczió utasítja a közös hadügyminisztert. Horáiiszky Mndor: Hogy a közös had­sereg magyarul levelezzen, azt tartalmazza. Hieronymi Károly belügyminiszter: Felolvastam a határozatot, a mely szóról­szóra azt mondja, a mit felolvastam; hat. bará­tom ebben kételkedik, itt van a naplókötet. Horánszky Nándor: A közös hadsereg levelezéséről szólt. Hieronymi Károly belügyminiszter: Igenis; de én arra a szóra helyeztem a súlyt, hogy »útasíttatik«, hogy a delegáczió utasította a hadügyminisztert! (Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl) A t. képviselő urakat, a kik pedig nem bántak el velem nagyon kíméletesen felszólalá­sukban, — nem is panaszképen mondom, mert joguk volt hozzá, — nagy türelemmel hallgat­tam végig, kérem ezen türelemnek csak egy kis, részét a magam részére. (Élénk helyeslés jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Daczára annak, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úr már hivatkozott a dele­gácziónak következő, 1892. évi határozatára, kénytelen vagyok azt újra felolvasni, hogy abból következtetéseimet levonhassam. Azt hiszem, nem szükséges ezen öt pontból álló határozat­nak 1., 2. és 3. pontjait felolvasnom, mert a közös hadügyminiszternek ezekre adott válaszá­val a delegáczió meg volt elégedve ; csak utolsó pontját olvasom fel, a melyben a delegáczió a közös hadügyminiszter válaszával ellentétes állást foglalt el. Ez az utolsó pont így szól: »A válasznak azon részét azonban, hogy a had­sereg többi hatóságai, parancsnokságai és inté­zeteihez magyar nyelven érkezett átíratok és be­adványok a hadsereg szolgálati nyelvén intéz­tetnek el, a hozott határozattal megegyezőnek nem tartja és azon felhívást intézi a hadügy­miniszter úrhoz*. — itt következik a dolog súlya, — »gondoskodjék arról, hogy a magyar nyel­ven érkezett hatósági átíratok és magánbeadvá­nyok, a mennyiben ez az erők elégtelensége folytán közvetlenül nem történhetnék, a had­kiegészítő parancsnokság útján hasonlag magyar nyelven intéztessenek el.« Ebből egy világos: 1892-ben a delegáczió már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hadügyminisztertől nem kívánt egyebet, mint hogy a hozzá, illetőleg a hadsereg hatóságaihoz érkezett leveleket, a mennyiben ők maguk nem intézhetnék el magyar nyelven, a hadkiegészítő parancsnokság útján intézzék el. (Egy hang a szélsőbal felől: Ez retirálás volt!) Retirálás, de nem az én részemről, hanem a delegáczió részé­ről. (Úgy van! Ügy van! jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) És midőn az 1893-iki delegá­czióban a közös hadügyminiszter azt mondta, hogy a delegáczió ezen határozatának megfelelt, ezt a delegáczió helyeslőleg tudomásai vette. Ebből nem akarok semmi egyebet következtetni, mint először azt, hogy a mennyiben a hadügyminisz­ter a delegáczió ezen határozatának tényleg megfelelt, az az eddigi helyzethez képest lénye-

Next

/
Thumbnails
Contents