Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

334. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. 233 hogy ideiglenesen a kormány felelőssége mellett kimondatnék, hogy mert a magyar ezredek az uralkodó magyar nyelvnek szűkebb körre szorulása következtében nem képesek magyarul levelezni, a magyar ezredek ne magyarul levelezzenek: ezt még érthetnők; de nem fogadhatjuk azt el, ha ezen akadály fenn nem forog, mert ha ők a beadványokat magyarul elintézhetik, nem látom be, miért kellessék akkor a kezdeményezés terén a magyar nyelvet visszautasítani és a magyar hatóságokat a hadsereg szolgálati nyelvére utalni? Ezt tehát másnak, mint újjhúzíísnak, mint a magyar államhatalommal való kikötésnek nem tekinthetem. (Igazi Úgy van! a hal és a szélső baloldalon.) Utoljára is, t. ház, ideje volna valahára, hogy vége szakadjon azon képtelen és szerencsétlen állapotnak, a mely a magyar államhatalom és annak egyik alárendelt organizmusa, a hadsereg között fennforog. Lealázó ez, t. ház, az államra, melynek törvényeit és közjogát sértik; lealázó és szégyenletes a törvényhozásra, melynek tekintélyével szemben a daczoiásnak egész szenesével találkozunk. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Kártékony ez magára a hadseregre, mely ha nagy és magas hivatását őszintén és igazán magáénak vallja, akkor első sorban törekednie kell arra, hogy érzelmeiben és törekvéseiben összeforrjon azon állammal, melynek összérdekeit válságos pillanatokban megvédeni és támogatni köteles. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem más ez, mint az az általunk oly régi idők óta részint a történet tanusága, részint a közvetlen tapasztalatok szerint észlelt szerencsétlen irány, melyet én másnak, mint a »divide et impera* elvének tekinteni nem tudok. Kinek tesz ezzel szolgálatot, a ki ezen irányt támogatja: azt nem tudom; de azt tudom, hogy trónt ország nélkül, országot nemzet nélkül és nemzetet nyelv nélkül képzelni nem lehet. (Élénk tetszés, taps és helyeslés a balés szélső baloldalon.) És a ki ezeknek szétválasztását egymástól akarja, s a ki erre törekszik: az erős meggyőződésem szerint, tiszteletlenséget tanúsít a fennálló törvények ellen, hűtlenséget azon intézmények ellen, a melyeknek intenzivitása ban találhatja csak kielégítését mindazon nagy érdek, melyet a trónban és országban összefoglalva látunk, és a melynek érvényesülését óhajtjuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Ilyen irányt még azon szerencsétlen helyzetben sem akarok támogatni, mely az országban és a törvényhozásban kifejlődött, mert igaz ugyan, hogy naivitásnak, sőt tovább megyek — egy talán nem illő szót használok — ostobaságnak tartják ma, ha valaki akár az országházban, akár a közvéleményben nemzeti és állami KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XVIII. KÖTET. érdekekről, melyek egyikét a nyelv is képezi, beszél. (Halljuk! Halljuk!) De nincs oly nehéz szituáczió, melyben a kötelesség elől kitérni lehessen. Épen azért a magam részéről azt tartom, hogy bár a kisebbségi véleménynek az a része, mely a házat törvényalkotásra hívja fel, felesleges, sőt esetleg veszélyes is, mert prejudicziozus lehet, de mivel a kisebbségi vélemény lényege mégis csak azt tartalmazza, hogy a magyar államnyelvnek a magyar közjog szerint érvény szereztessék, a magam részéről a kisebbségi véleményhez járulok. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e valaki szólni? Á belügyminiszter úr fog szólani. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Á kérvényi bizottság az előttünk fekvő kérvényeket egyszerűen irattárba tétetni javasolja. Ezzel szemben a bizottság három tagja kisebbségi véleményt adott be, melynek lényege az, hogy én az 1893. augusztus hó 4-én kiadott rendelettel a kisebbségi véleményben felsorolt törvényeket, nevezetesen az 1840 : VI. tcz. 9. §-át, az 1868 : XLIV. tez.-et és az 1867 : XII. tez. 11. §-át megsértettem, és azt javasolja, hogy utasítson engem a t. ház ennek a rendeletnek haladéktalan visszavonására és az ügyet szabályozó törvény beadására. Daczára azoknak, t. ház, a miket a múlt ülésben Várady Károly t. képviselő úr, a mai napon Szederkényi és Horánszky t. képviselő urak ezen három törvényre uézve elmondottak, — azt hiszem — nem lesz nehéz világosan bebizonyítanom, (Ellen ondások a bal- és a szélső baloldalon.) igenis egészen világosan bebizonyítanom, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy az én rendeletem e törvények említett szakaszait és intézkedéseit semmiben sem sértette^. (Egy hang: Lehet, hogy .Jókai bebizonyítja!) Én majd a törvények tételeiből fogok bizonyítani, és inkább hasonlítanak a költőkhöz azok, a kik óhajaikat tételes törvényeknek veszik, mint azok, a kik a tételes törvények álláspontján állanak. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) De könnyű lesz azt is bebizonyítanom, t. ház, hogy a kiadott rendeletem által teremtett helyzet a korábbival szemben igen lényeges javulást képez, (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) a miről a t. képviselő urak állhatatosan hallgattak. (Helyeslés jobb felől.) Hogy minő igen lényeges javulást képez ez a helyzet, azt magának e rendelet keletkezésének története mutatja. Az előttem szólott Horánszky t. barátom is utalt a delegáczionális tárgyalásokra és határozatokra, midőn tehát én ezen rendelet előzményeiről szólok, kell, hogy én is mindenekelőtt ezen delegáczionális tárgyalá30