Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

232 334. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. például a nemzetiségi törvényre, hisz ha a polgári hatóságokkal való levelezés kérdésének elintézése fejedelmi jog, akkor fölösleges akár a hadtestparancsnokságnak, akár a delegácziónak, akár a közös kormánynak ezekkel bíbelődnie ,és foglalkoznia, mert ez tiszta ellenmondás, mivel, ha nem akarjuk a törvényhozástól eltagadni azt a jogot, a melyet képvisel akár az 1848 : VJ. tcz., akár a nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvény, akkor ellenmondás-e azt mondani, hogy van ugyan törvényünk, de az országnak még sincs ehhez hozzászólási joga, mert az 1867 : XII. tcz. 11. szakasza ezt a fejedelem által intézendő kérdésnek ismerte el ? (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Vagy áll az, hogy a hadsereg nyelve, a mely a kommandó kérdéséből indul ki, olyan hatáskörrel és olyan terjedelemmel bír, hogy a hadsereg közegeinek eljárásában is irányadó, vagy nem áll. Ha áll, akkor minek hivatkoznak az 18 W : VI. törvényczikkre; ha pedig nem áll, ne méltóztassanak fegyvert kovácsolni az 1867 : XII. tcz. 11. §-ából, a melyben ez soha benne nem rejlett, melyben ma sem rejlik. Ebből kifolyólag tehát a magyar államhatalom egyik lényeges alkatelemét képező kérdést, a nyelvkérdést a polgári hatóságokkal való érintkezésben az 1867: XII. törvényczikkből kifolyónak sem elismerni, sem elfogadni nem lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Itt van, t. ház, az 1840 : VI. tcz. s különösen annak a 9. §-a. Ez világosan szól s nem azokat a szavakat használja, melyek a nemzeti szempontok konfiskálása érdekében irányadóknak tekintetnek, hogy; »ezredparancsnokságok«, hanem használja azokat, hogy: »ezredkormányai.« (Úgy van! bal felöl.) Most vitázhatunk a felett, hogy mi értendő ez alatt: vájjon szorítandó-e ez kizárólag az ezredparancsnokságokra, vagy pedig ennek egy messzebbmenő terjedelem tulajdonítható és tulajdonítandó, és kiterjesztendő a közös hadsereg mindazon kormányaira, a melyet a kiegyezési törvény »magyar hadseregnek«, mint a közös hadsereg egyik alkatrészének definiált. Magyarázhatják ezt szűkebb értelemben azok, a kiknek talán érdekükben áll megvédeni azon irányzatot és törekvéseket, a melyek a magyar állami hatalommal szembenállanak, a kik talán ebből a kínos helyzetből kibontakozni akarnak; de azokra nézve, a kik akár a törvényt őszintén értelmezik, akár a magyar állami hatalom érdekeit az igazság alapjaira kívánják helyezni, az a magyarázat, az az álláspont teljesen megvédhetetlen, hogy a őrnagyaiezredek kormányai« alatt az ezredparancsnokságok értendők. (Úgy van! bal felől.) De van egy továbbmenő törvény is, a mely, felfogásom szerint, a katonai levelezések tekintetében irányadó, és ez.a nemzetiségi törvény, a melynek első szakasza világosan a következőket mondja: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágában ezentúl is a magyar.« Igaz, hogy ez nemzetiségi törvény; de ez a törvény abszolút intézkedésekkel szabályozni kívánta a magyar állam hatóságainak a nyelvét minden vonatkozásban. (Úgy van! bal felől.) Kivételeket tett, de azokat fel is sorolja; és ezen kivételek közé a katonai levelezést nem iktatta be. (Úgy van! bal felől.) Hogy ezen abszolút intézkedési! törvénynyel szemben bármely magyar hatóság bárkivel és bármely vonatkozásban a magyar állam nyelvén kívül mást használhasson levelezésre, akár pedig válaszadókig, az nem lehetséges, mert ez a fennálló törvény abszolút intézkedéseibe ütközik. (Úgy van! bal felöl.) A mely magyar hatóság bárkivel szemben is azon kivételeken kívül, a melyeket a nemzetiségi törvény felállított, bármily vonatkozásban a magyar állam nyelvétől eltérő nyelvet használ, az felfogásom szerint sérti a törvényt, (Élénk helyeslés bal felöl.) és beleütközik törvényeink egyik legfontosabbjának azon inteneziójába, a mely a magyar állam erejének és hatalmának kidoinborítását egyebek között a nyelv kérdésének ezen erőteljes megoldásában is kereste és találta. (Úgy van! bal felöl.) De álljon bármiként a kérdés, s álljunk akár az 1868 : XLIV. tcz. abszolút rendelkezéseire, akár pedig az 1840: VI. tcz. rendelkezéseire s alapjára: az a rendelet, felfogásom szerint, törvénybe ütközik. (Úgy van! bal felől.) Miért? Azért, mert ha az 1868-iki törvénynek alapjára állunk, akkor a kérdés meg van oldva, és a magyar törvényhatóságok és a magyar kormány közegei senkivel — azon kivételektől eltekintve, melyeket a nemzetiségi törvény felállít — más nyelven, mint magyarul, nem levelezhetnek. (Ügy van! bal felöl.) Ha pedig az 1840-iki törvény alapjára állunk, akkor sokkal liberálisabban és a magyar állam érdekeinek sokkal megfelelőbben járt el a deiegáczió és az a közös minisztérium, a mely eltért az ezredparanesnokságok hatáskörétől s kiterjesztette hatáskörét a többi kormányhatóságokra is. Igaz, hogy itt disztingválni kell, s iít van ismét az újjhúzásnak egyik fajtája, mért vagy áll az, hogy az ezredparancsnokságokon kívü'I más kormányhatóságok magyarul nem levelezhetnek, — és akkor ne levelezzenek sem kezdeményezőleg, sem elintézőleg, — vagy pedig nem áll, s akkor másnak, mint újjhúzásnak és kötekedésnek azt a disztinkeziót, mely itt felállíttatott, tekinteni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal és a szélső baloldalon.) Ha valaki magyar választ adhat, akkor magyarul is intézkedhetik. Ám ha még a szükség parancsolná,