Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

230 334, országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. De van ebben a levélben még más is. (Halljuk! Halljuk!) Van ebben egy olyan megkere^ési formula is, a mely nem kérelmez, nem orvoslást sürget, hanem egyszerűen utasítást ad, mert azt mondja: »Die höfliche Bitté zu richten, die unterstehenden Stellcn entsprechend beleliren zu wollen*. Megkeresi tehát, hogy tanítsa ki azokat az alantas hatóságokat, s azt az instrukeziót adja nekik, hogy tartsák kötelességüknek kívánságukhoz képest eljárni, úgy, a miként például a földtulajdonossal szemben a gazdatiszt eljárni köteles. Nem kér, nem orvoslást keres, nem intézkedést kíván, hanem egyszerűen hozzá ír, hogy tessék a maga dolgát elvégezni, tessék azoknak az alantas hatóságoknak . megmondani, miként járjanak el kötelességeik teljesítésében. Nem tudom, hogy kire minő hatást gyakorol az a hang, az a modor, a mely ezen levél tartalma szerint a magyar állam miniszterével szemben használtatott; de azt tudom, hogy egy hadtestparancsnokság a magyar minisztériummal szemben csak kérelmeket fejezhet ki, csak orvoslást kereshet, de annak instrukcziókat nem adhat. (Igaz! Úgy van! a hátoldalon.) Tudom, hogy egy hadtestparancsnokság a magyar minisztériummal »zuschrift«-szeríí stílusban nem beszélhet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Tudom továbbá, hogy ez a magyar államhatalom tekintélyének javára nem válik. (Igás! Úgy van ! a bal- és szélső haloldalon.), hogy ez a magyar államhatalom tekintélyét csakis leszállítani képes, még pedig azon felfogásoknak megfel előleg, melyek azon körökben nyilvánulnak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, őszintén és nyíltan megvallom. a mint megvallottam teljes életemben mindig, hogy én a badsereg magas föladatai iránt őszinte és odaadó tisztelettel viseltetem. Nálam senkisem óhajtja jobban, hogy a közös hadsereg és az államhatalom egyéb organizmusai között álljon fenn az őszinte béke ér?.űlete és az az ossz • hang, a mely szükséges arra, hogy az államhatalom összes organizmusai teljesíthessék feladataikat. (Helyeslés a baloldalon.) De habozás nélkül kijelentem azt is, hogy én ily megkeresést semmiféle intézkedésre alkalmasnak nem tartottam volna addig, a míg azon tisztelt hadsereg parancsnokságnak meg nem magyaráztatik, hogy mivel tartozik az államtekintélynek, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) mivel tartozik azon intézményeknek, melyeken a magyar állami hatalom tekintélye nyugszik (Élénk helyeslés a hal- és szélső halóidalon,) Ne csodálkozzék tehát senki azon, ha ily megkeresés következtében, vagy annak daczára a t, belügyminiszter úr mégis oly rendeletet bocsátott ki, a mely felfogásom szerint sem a fennálló törvényeknek, sem a közjog szellemének meg nem felel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon) Ez a rendelet számos törvénytelen és közjogellenes felfogást tartalmaz. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen rendelet mindjárt a bekezdésében azt mondja, hogy a katonai hatóságok levelezése tárgyában eddig az volt a szabály. Engedelmet kérek, de itt nem »szabály«, hanem »törvény« van. (Zajos helyeslés a hal- 6s szélsőbalon.) Ez pedig alkotmányos fogalmak szerint nagy különbség; mert ha törvényre hivatkozik valaki, annak a törvénynek a szellemét mégis kell valósítani; ha pedig szabályra hivatkozunk, akkor szabad a tér mindenkinek, mert akkor nem a törvényrendelet, hanem az opportunitás szelleme lesz az irányadó. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső haloldalon.) Ez a rendelet azt mondja továbbá, hogy ezen szabály a közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottságnak 1892. október 25-én tartott ülésében 5. sz- alatt hozott határozata következtében alkottatott. Ez sem áll, t. ház, mert a delegáczió arra, hogy miféle eljárás követendő a nyelv kérdésében, semmiféle kompetencziával nem bír. A delegáczió kompetencziával bír arra, hogy a közös hadügyminiszter megtartja-e a törvényt, vagy sem; ha megtartja: eljárása tudomásul vétetik, esetleg mégis dicsértetik érte, ha nem tartja meg, akkor felelősségre vonatik; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de hogy a közös hadügyminiszternek bármiféle rendelete a nyelv kérdésében irányadó legyen: azt határozottan tagadnom kell, mert erre a hadügyminiszternek semmiféle kompetencziája nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső haloldalon.) Tovább megyek, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) Azt is tagadom, hogy a császári és királyi hadügyminiszter módosíthassa a magyar országos bizottság törvényen nyugvó határozatát, vagy megállapodását, s ha, ezt teszi, az is törvénytelen, az is közjogellenes, mert a magyar delegáczió semmiféle módosításra, semmiféle a törvénytől eltérő intézkedésre kompetencziával szintén nem bír, (Igaz ! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Ez a kijelentés tehát maga is azt mutatja, hogy sem a törvénynek hatálya, sem a közjognak jelentősége iránt nem bír elég érzékkel a t.. belügyminiszter urakkor, (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) midőn saját rendeletébe beiktatja, — akár javára, akár pedig kárára van az országnak, — hogy a hadügyminiszter módosított oly intézkedést, a melyről törvény szól, a melytől eltérőleg sem a delegáczió, sem pedig a delegácziónak alárendelt