Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

334. országos ülés 1894. április 28-áu, szombaton. 229 hadsereg nyelvén történik. Ha ez a delegáczió határozatával szemben nem ujjhúzás, akkor ujjhúzást nem ismerek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De mit mondott erre a delegáczió 1892-ben? 1892-ben kimondotta azt, hogy a válasz azon részét, hogy t. i. a hadsereg többi hatóságai, parancsnokságai és intézetei részéről a magyar nyelven érkezett átíratok és beadványok a hadsereg szolgálati nyelvén intéztetnek el, a hozott határozattal megegyezőnek nem tartja, s enn^k következtében azt a felhívást intézi a hadügyminiszterhez, hogy gondoskodjék arról, hogy a magyar nyelven szerkesztett hatósági átíratok hasonlókép intéztessenek el. íme tehát a hadügyminiszter válaszával még a delegáczió sem volt megelégedve, nem pedig azért, mert a közös hadügyminisztérium kizárólag az ezredparancsnokságokra szorította a magyar levelezést, a delegáczió pedig a hadsereg összes hatóságaira kívánta azt kiterjeszteni. A delegáczió ezen 1892-iki határozatát követte az 1893-iki, melyre a közös hadügyminiszter ekkép válszolt: >Az ezen határozatokra adott válaszban a hadügyminiszter kijelenti, hogy a múlt évben tett intézkedéseket, melyeket az országos bizottság í 892-ben tudomásul vett, kiegészítette a tavaly hozott határozatnak megfelelő további intézkedésekkel.* Mi volt tehát ez alatt érthető ? Mert. a rendelet maga nem közöltetett a delegáczióval. Bizonyára az, hogy a levelezés terén a delegáczió azon intenczióját, hogy a magyar levelezés ne kizárólag az ezredparcsnoksägokra szoríttassák, hanem terjesztessék ki a magyar hadsereg összes parancsnokságaira is, tudomásul vette, és ebben megnyugodott. Ez alatt, vagyis épen a delegáczió ülésezése alatt történt azon kínos eset, hogy a negyedik hadtestparancsnokság, melynek élén Lobkovitz herczeg úr áll, Budapest főváros azon bejelentésére vagy parancsára, melyet a levelezés tárgyában hozzá intézett, azt felelte, hogy az ezredparancsnokságokon kivíü minden más katonai hatóság a magyar állam hatóságaival csak németül fog levelezni. Ez adott alkalmat azután Széll Kálmán t. képviselőtársunknak a delegáczióban megtett interpellácziójára, melyre ő azt a választ kapta, hogy azon intenczióknak, melyeket interpellácziójában hangsúlyozott, hogy t. i. a magyar levelezés a katonai kormány egész területére terjesztessék ki, elég tétetett, illetőleg elég fog tétetni. E hitben voltunk mindnyájan. De íme, nemsokára megjelent a nyilvánosság terén a kassai hadtestparanesnokság részéről egy levél, vagy megkeresés, vagyátírat, — nem tudom, minek nevezzem. — melyet az a belügyminiszterhez intézett. Érdekes ez a levél, mert világot vet azon intenczióra, melyeta magyar államhatalom egyik alárendelt organizmusa magának az államhatalommal szemben megenged. E levél: »An das königlich nngarische Ministerium des Innern« volt intézve minden czímzés nélkül. (Egy hang jobb felől: Katonai stilisztikai) Tudom, hogy a katonai stilisztika nem ismer czímzést, de csak azon hatáskörön beltíl, melyben a katonai status áll. Ugyanezen stilisztika azt is tartalmazza, hogy a katonai hatáskörön kivül álló tényezőkkel és magánosokkal a teljes czímzés használandó. De én erre nem helyezek súlyt. Hanem ha már ez a szabály fennáll és fennáll intézvényesen, akkor mit lássunk abban, hogy a j.Stilistik« tanától eltérőleg, a magyar kormányhatóságokkal szemben ez a czímezés nem használtatik ? De t. ház, ugyanezen levélnek tartalma használ is czímzést, mert ezen levélnek tartalmában szt olvassuk: »D.is Korpskommando beehrt sich daher an das íöbliche Ministerium des Innein (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) die höíliche Bitté zu stellen.« stb. A terminológia szerint pedig tudjuk, hogy a »löbliches Ministerium« semmi más, mint magyarra fordítva: »tekintetes minisztérium*.. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Zaj. Halljuk

1 Halljuk!) Elnök : Méltóztassanak esendben lenni! Horánszky Nándor: Ez a terminológia használtatik a törvényhatóságokkal, a magisztrátussal, a járásbíróságokkal, szóval a magyar állam hatalmi alatt álló azon alantas hatóságokkal szemben is, — ezt a szót nem abszolút, hanem relatív értelemben kívánom használni, — a melyek a magyar állam fenhatósága alatt állanak. No, ha ez a modor külső formáiban nem tartalmaz megalázást és ujjhúzást, akkor én ilyet ismét nem ismerek. Ha a hadtestparanesnokság nem használt volna semmi czímzést, hanem következetesen megmaradt volna a czímnélkűli érintkezés mellett, akkor ez még úgy volna magyarázható, hogy a polgári hatóságokkal szemben is a katonai »Stilistik« szabályai az irányadók és legalább kifejezetten nem állanánk olyan színezettel szemben, a melyek a magyar állam hatalmára nézve kisebbítést nem jeleznének. (Úgy van! bal felöl.) De midőn ezt látjuk, és látjuk azt a lappangó törekvést, a mely a magyar állam jelentőségével szemben hátrányban van, és a mi a magyar állam hatalmának erejét kifejezésre juttatni nem kívánja, akkor világoBan kell, hogy előttünk álljon az, hogy itt az inteuezió az, hogy a katonaság magára nézve a magyar állami tekintélyt alárendelt dolognak tartja. (Ig^z! Úgy van! a bal- és ssé sö baloldalon.)