Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-333
ű>20 338. országos ülés 1894. á hírnevét a külföldön, mert ma már nem oly jó a minősége ; hanem elvesztette azért, mert néhány évtized óta minden állam igyekezett megteremteni malomiparát, és — mint a t. képviselő úr is állította — eljöttek a külföldről hozzánk megnézni gyárainkat és azt, hogy mi gépekkel dolgozunk ; eltanulták tőlünk ez ipart nemcsak, de megrendeléseket is tettek gépeinkre az itteni gépgyárakban, úgy, liogy el sajátították a mi monopóliumunkat képezett találmányainkat, és követték a t. képviselő úr ;izon felfogását is, hogy — mivel iparuk új volt — jobban berendezkedtek, újabb gépeket alkalmaztak, és így a kedvezőbb gyártási viszonyok mellett jobban és olcsóbban állíthatják elő a lisztet. Méltóztatnak a kereskedelmi konjunktúrákat ismerni, nem mindig azt keresik most már, hogy milyen mi nőségíí egyik-másik czikk, hanem azt is, hogy mily olcsó. És mivel az ottani lisztgyártmányok olcsóbbak, mint a magyar liszt, leszorítottak bennünket piaczainkról, a mit bizonyít az is, hogy mióta ezen viszonyok beállottak a mi lisztünk ára több mint §5°/o-al lehanyatlott. Ily viszonyok közt nagyon nehéz ezen kérdést erőszakos módon megoldani, és ily erőszakos mód volna, ha azt követnők, a mit a t. képviselő úr ajánlott. 0 ugyanis azt ajánlotta, hogy miután lisztiparunk nem tart lépést a külföldivel, mivel malmainknak nincsen többé oly berendezésük, mint a minőnek lenni kellene, alkalmazzuk reájuk azt a módszert, melyet a jó Isten alkalmazott velünk mezőgazdákkal szemben, midőn a filloxerát a nyakunkba küldte. Kényszerítsük malomiparunkat a támogatás megvonása által arra, hogy ők magukon segítsenek és vonjuk meg tőle a vámengedélyt, daczára annak, hogy tudjuk, miszerint épen csak ezen vámengedély mellett tudja magát fentartani. Ezt én, t. ház, igen veszélyes experimentácziónak tartom. Ugy járnánk, mint a madárkedvelő, a ki kiszúrta kedvencz fülemüléjének szemét, hogy szebben énekeljen. Ha a t. képviselő úr elvállalja a felelősséget azért, hogy semmiféle katasztrófa nem fog bekövetkezni, ha malmainktól az őrlési engedélyt megvonjuk, akkor én részemről azonnal mellé sorakozom és ajánlatát elfogadom. De addig uraim, míg erről nem garantirozhat bennünket valaki, addig ezt a legfontosabb és speczialiter magyar ipart, és egy másik hasonló fontosságú nagy ipart, a sertéshizlalási ipart semmiféle kipróbáltatásoknak kitenni nem merem. És nem merem különösen addig, míg e két ipar jelenlegi befogadási és kiviteli képessége meg van. Míg a mi sertésvásárunk Magyarországon abszorbeálni és nyereséggel tovább adni tudja az idegen proveniencziát, addig ezt a kedvezményt tőle, hogy olcsó idegen anyagot is feldolgozhasson, megvonni prilis 26-án, csütörtökön, nem akarom. Talán eljön az az idő, — ez bek öv étkezhetik mindennap, — hogy a malomiparnak nem lesz szüksége gyámolításra, s a ser f éskereskedésnek az idegen sovány sertések behozatalára, akkor azonnal segíthetünk a dolgon, egyik tekintetben az őrlési engedély megszüntetése, másik tekintetben pedig az által, hogy a vámegyezményt 12 havi felmondással megszüntetjük. (Úgy van! jobbról, Nagy zaj.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Boros Béni előadó: T. képviselőház! (Hangoka szélső baloldalon: Szavazzunk ! Szavazzunk ! Elnök csenget) Még csak nagyon röviden kívánok reflektálni arra, a mit a t. képviselő urak ott a túloldalon állítottak, s a mi még méltatva itt nem volt, hogy t. i. jogosulatlan volna akármelyik, de különösen a malomiparnak nagyobb jövédelmezése, mint a földbirtok és tőkepénznek. És szembe állították a 3—4°/o-os jövedelmet egyik oldalon, 30 vígy még több százalékos jövedelemmel a másik oldalon. Ezt állította gróf Zslenszki képviselő úr is. A t. képviselő urat azért említem fel, mert ő nemcsak kiváló mezőgazda, hanem nagyiparos is, tehát nagyon jól tudja, hogy ipart megalapítani és fentartani csak oly magas jövedelni perczentek mellett lehet, a minőket a tőkepénz és földbirtok nem nyújthat, tehát mondjuk 20—30 százalék mellett. Az ipari berendezéseknek roppant efemer értéke van. Megtörténhetik, hogy az máról holnapra megszűnik, és így szükséges, hogy a jobb évekből valami félretétessék a katasztrófák elhárítására. (Úgy van! Úgy van! jobbról.) Lehet-e összehasonlítani, t. ház, a földbirtok állékonyságát és biztosságát egy ipar mozgathatósága val és bizonytalanságával ? Ha az ipar 20°/o-ot jövedelmez, a földbirtoknál megelégszünk 4°/o-al. Hogy ez így van, mutatja az, hogy egy nagyon sajnos jelenséget kell észlelnünk az országban, és ez az, hogy nem a magyar mezőgazda közönség állította fel a malomipart, mert annak a kezén kellene lennie ezen fontos mezőgazdasági iparnak, hanem mások, pedig egészen más színezete volna a dolognak, ha a mezőgazdáké volna a malomipar, mert akkor nem mondanák azt, hogy én merkantil szellemű ember vagyok, hanem ezen ipart védem. Ha a malomipar, a mint ez óhajtandó volna, a mezőgazdák kezében volna, akkor az ő érdekükben beszélnék. (Nagy zaj és felkiáltások; Szavazzunk ! Halljuk! jobb felől.) Nem tehetek róla, t. ház, kénytelen vagyok még becses figyelmüket igénybe venni, mert még megteendő észrevételeimet nem engedhetem el. (Halljuk! jobb felöl.) Még azon szerény nézetemnek keli kifejezést adnom, hogy midőn a malomipart nem a földmívelő osztály, a magyar birtokos osztály vette kezébe, a mint azt tenni
