Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

833, országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. qjgj kellett volna és a mint azt tennie kötelessége lett volna, ezzeb csak azt tanúsította, hogy ennek az iparnak állékonysága és jövedelmezősége iránt nem volt bizalommal, hanem inkább fektette tőkéit és millióit a földbirtokba és általában az egész országban mindenki csak földbirtokot vásárol a milliomostól a legutolsó parasztig, azért, mert a földbirtoknak 4°/o-ot nyújtó jövedelmét biztosabbnak tartja, a,int a malomiparnak 30°/o-nyi jövedelmét. így áll a kérdés. (Úgy van! a jobboldalon. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Azt mondja Wittmann János t. képviselőtársam, hogy borzasztó bajban van a mezőgazda közönség, a földmívelő parasztság, mert ő a takarékpénztárakkal összeköttetésijén lévén, látja, hogy mennyire veszik igénybe az egyszerű földmívesek a takarékpénztárak kölcsöneit. Ez úgy van; de a t. képviselőtársam ebből rosszul következtetett. Igénybe veszi a földmíves osztály a takarékpénztárakat azért, mert betéteket helyez oda, még pedig feltűnő nagy mennyiségben. Soha Magyarországon a takarékpénztárakban elhelyezett betétek oly magas öszszegen nem állottak, mint most. Nagyon természetes, hogy meglévén a nisus a földmívelési osztálynál a földbirtok vásárlásra, midőn takarított pénzüket a takarékpénztárba helyezik el, egyúttal ki is veszik, mondom, midőn megtakarított pénzüket a takarékpénztárba helyezik el, egyúttal ki is veszik, hogy megtakarított pénzükön földbirtokot vásároljanak; és ez szolgáljon válaszúi t. Bujanovics Sándor képviselőtársamnak is, a ki panaszkodott, hogy micsoda rossz viszonyok vannak ma, hogy a földbirtok értéke mily természetellenesen felcsigáztatott. Ez igazolását megtalálja abban, hogy földmívelő gazdáink megtakarított tőkéjüket inkább szeretik és inkább igyekeznek földbirtokba fektetni, mint iparvállalatokba. (Úgy van! jobb felől, nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Látva a nagy türelmetlenséget, engedjék meg tehát, hogy előadásomat befejezzem és ezúttal további érveléseimet elhallgassam. (Halljuk! Halljuk!) Befejezem pedig beszédemet egészen egyszerűen azzal, a mit Bujanovics t képviselőtársam felhozott, s a mivel szükségesnek tartotta álláspontját jelezni, hogy t. i. kicsinységeknek tartja a közgazdasági jelentés végén felhozott mezőgazdasági kérdéseket, azokat, melyekre nézve megjegyeztem, hogy azokban feltétlenül számíthat a közgazdasági bizottság közreműködésére, úgy mint az adó-teherviselés könynyítése, mezőgazdasági ipar, mezőgazdasági termékek fogyasztását biztosító gyárvállalatok, elpusztult szőlők helyreállítása, öntöző csatornázások, talajjavítások stb. T. képviselőtársam mindezeket kicsinyes dolgoknak tartja. Horánszky Nándor: Az adóteher könnyítéséről nem beszélt. Boros Béni előadó: Itt van a jelentésben. Hát én ezeket a dolgokat kicsinyességeknek nem tartom. Méltóztassanak ezen ügyeket annak idejében, azok tárgyalásánál védelmezni és meglehetnek győződve arról, hogy a közgazdasági bizottság mindezekben támogatni fogja a t. képviselő urakat. A közgazdasági bizottság minden t k nevében kijelenthetem továbbá azt is, hogy mindannak daczára, hogy most at. képviselő urak előtt — úgy látszik — nép szerütlen tárgyat a legjobb meggyőződésünk bői ajánlunk elfogadásra, mi, a kik most bizo nyos tekintetben tőlük eltérő, különleges állás foglalunk el, ép oly jó mezőgazdák vagyunk, min t. képviselőtársaink, jó mezőgazdák vagyunk különösei) azért is, mert mezőgazdasági érdekeinket, a magasabb érdekekkel, az állam érdekeivel, különösen a megkötendő kereskedelmi egyezmény nyel Összeegyeztetni és szoros összefüggésbe hozni tudjuk. Ennek folytán, mint mezőgazdák, de úgy is, mint a háznak kiküldött közgazdasági bizottsága, ezen törvényjavaslatot a legjobb meggyőződésben ajánlhatjuk a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Á tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A kérdés az, elfogadja-e a t. ház a Rumániával 1893. évi deczember hó 21/9-éu kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéseről szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául: igen vagy nem? Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedjenek fel állani! (Megtörténik. Felkiáltások jobb felől: Nagy többség!) A ház többsége a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a czimet), Elnök: Kíván valaki a czímhez szólani? (Zaj.) Hoitsy Pál: T. ház! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap! Halljuk!) Azt hiszem, elvégezhetjük az egész javaslatot, mert a részletekhez úgy sem lehet szólani. Én a czímhez csak egyszerű stiláris módosítványt vagyok bátor benyújtani. A czímbeu ugyanis az van, hogy »Rumániával« kötött szerződés. Hát, t. ház, magyarul ezt úgy szoktuk mondani, hogy »Románia«. Ez van elfogadva az irodalmi nyelvben és annyira el van fogadva, hogy én meghallgattam úgy az előadó úr, mint a t. miniszter úr előadását, és többször mondták, hogy »Románia« mint »Rumánia«. Tudom, hogy a románok magukat rumo