Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

333. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. 219 Ugron Zoltán: Jó az az irányzatunk! (Zaj.) Boros Béni előadó: Ez, kérem, a r. képviselő úr egyéni vélekedése! Elnök: Kérem Ugron Zoltán képviselő urat, legyen szíves, ne folytonosan közbeszólni; néha egy közbeszólás megjárja, de ez nem párbeszéd. (Helyeslés.) Boros Béni előadó: Engedelmet kérek, hogy ezt elmondani kötelességemnek tartottam ; most, azonnal áttérek néhány, gr. Zselénsky Róbert által felhozott igen fontos, nagy és alapos tanulmányt és kiváló ügy buzgalmat tanúsító észrevételre. A t. gróf úr előadásának kezdetén mindjárt adatokkal mutatta ki, hogy példán! a különböző szerződő államokban megállapított autonóm vámtételek oly módon lettek a szerződések megkötésénél alkalmazva, hogy azok határozottan a mi magyarországi mezőgazdasági érdekeink ellen irányúinak. Felhozza, hogy a gabona vámtételei Németországban magasabbak, mint itt nálunk, tehát azok a?, országok az ő gazdasági érdekeiket jobban megvédik, mint mi, és ebből vonja azután a következtetéseit. Igaz, hogy ott a gabonavámok magasabbak és az ő általa közlött adatok helyesek. Felhozza továbbá, hogy vannak megint oly ezikkek, a melyeket a mezőgazdáknak fogyasztaniuk kell, a melyekért pénzt kell adniok, és e külföldi ezikkek itt nálunk magasabb vámmal vannak megterhelve, mint a külföldön. Ez is helyes, ez is tény. Hanem egyet elfelejtett a t. grófúr, elfelejtette azt, hogy ez oly általános irányzat az államok vámpolitikájában, a melyet nem mi teremtettünk, hanem a mely általában mindig így volt és így is lesz Először is egy agrikultur állam, olyan, mint Magyarország, mondjuk, hogy Ausztria-Magyarország. . . Ugron Zoltán: Ausztria nem agrikultur állam! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, képviselő urak! Boros Béni előadó: Egy agrikultur államnak, mint Romániának, vagy Oroszországnak, mindig az volt a vámpolitikája, hogy az 8 még nem létező, de létesíteni kívánt iparát magasabb véd vámokkal védje, és azon iparnak a fellendülését és megalapítását lehetővé tegye, holott agrikultur állam sohasem helyez arra nagy súlyt, hogy az 8 nyersterményeinek a vámtételeit emelje. És tényleg ez nem is történik. Egy agrikol állam nem fél attól, — mivel ő nem fogyasztja a nyersterményeket, — nem fél attól, hogy idegen országok nyersterményei itt konkurrálhassanak, mert mégis a mi nyers terményünk a mi piaczunkon okvetlenül előnyben van minden más államnak nyersterményei felett, h olcsóság tekintetében nem, hát a minőség tekintetében. Innen van az, hogy úgy Ausztria-Magyarországban mint Romániában és Oroszországban az agrikol-termékeknek a vámtételei alacsonyabbak, mint azon ezikkek tételei, a mely czikkekből mi itt ipart akarunk meghonosítani. Azért magas a mozdonyokra a vámtétel, mert mozdonyokat akarunk gyártani; a gépekre, mert mezőgazdasági gépeket akarunk gyártani, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) és ha a tisztelt gróf úr, a ki nagyon ismeri a mi gyári iparunkat, mert maga is nagyiparos és nagy-gyáros, tekintetbe veszi, iiogy ezen a téren mióta, ezen iparágakat vámokkal védjük, mily nagy haladás mutatkozik, különösen a gépgyártás tekintetében mily eredményeket értünk eí, ha csak Budapest környékét megszemléli és látja a nagyszámú készülő mozdonyokat, vaggonoknt, mezőgazdasági gépeket és egyéb ily czikkeket, melyeket esak magas védvámokkal tudtunk előállítani, el kel! ismernie, hogyha vele szemben és nézete szerint talán nem is tudok magamnak igazat adni, de mindenesetre feljogosítva, fog tartani engem arra, hogy ezen politikát meggyőződésemnek megfelelőleg megvédjem. A t. gróf úr beszédének további folyama-, ban . . . Thaly Kálmán: Képviselő, nemcsak gróf! Boros Béni előadó: Én előre kijelentettem, hogy beszédjével foglalkozni fogok. Thaly Kálmán: Igen, helyes; de ő képviseli) is, nemcsak gróf. (Derültség.) Boros Béni előadó: Ha kívánja a t. képviselő úr, ezentúl xrgy fogom megnevezői, mint képviselőt, nekem ez tökéletesen mindegy. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A t. képviselő úr a többek közt azután foglalkozott azzal az aktuális kérdéssel, a mely a vitán vörös fonalként keresztül vonul: a malomipar kérdésével, és hivatkozott a külföldi útjában tett tapasztalataira. Konstatálta, hogy külföldön ma már a magyar lisztet hirdető ozégeket többé látni nem lehet, idegen proveniencziák foglalták el a helyet, és a magyar lisztté! mi külföldön reklámot többé csinálni nem tudunk. És ez is így van, mint a t. képviselő úr mondta mert tény az, hogy úrig ezelőtt 1—2 évtizeddel a magyar lisztek czégérei hódítottak vevőket, addig azt ma nem tapasztaljuk, és pedig kétféle okból: politikai és kereskedelmi okból. Kedves cseh szomszédaink például politikai okokból nem tűrik meg ezen ezégtáblákat; elégsajnos, de így van. A másik ok pedig, a mely miatt ezen czégtáblák eltűntek az, hogy azon a piaezon, hol eddig kizárólagosan csak mi voltunk, most idegen termékek, más malmok lisztjei jelentek meg. Nem azért, legalább nem egészen azért vesztette el tehát a magyar liszt nimbuszát és 28'